Sátoraljaújhelyen 27-en, Sárospatakon 18-an, Szerencsen ugyanígy 18-an vallották magukat a legutóbbi népszámlálás során evangélikusnak. Történelmi hátterét az alábbi cikkben írja le, az evangélikus egyházmegye esperese

A Borsod-Hevesi Evangéliku:s Egyházmegyében máig összetartó, szigetszerű evangélikus közösségek alakultak ki a 17-18. században: (Arnót-Újcsanálos, Fancsal-Hernádvécse, Sajókaza, Putnok), melyek mai napig az egyházmegye ismert,ám kis létszámú (1-200 fős) gyülekezeteit alkotják. A városokban kicsit más a helyzet, Miskolcon a Türelmi Rendeletig, de például Sátoraljaújhelyen egészen a 19. század végi kedvező egyházi törvények megszületéséig a lutheránusok a református gyülekezet részeként voltak jelen.[1] A századfordulóig még a falusi gyülekezetek is sok esetben saját elemi iskolával rendelkeztek. A 19-20. század fordulóján az iparterületek értelmiségi rétegéből, szakembereiből jöttek létre a gyárak által is támogatott kisebb egyházi közösségek (Diósgyőr, Ózd), de például Kazincbarcika település önmagában a szocialista iparfejlesztés eredménye, így az egyház ebből az előzőekkel ellentéten nem profitálhatott, máig kis létszámú szórványként működik.

A trianoni békediktátum az eperjesi tanítóképzőt és a jogakadémiát Miskolcra száműzte, így tanáraival és
diákjaival gazdagodott a miskolci evangélikusság. Erre az örökségre épül a megye legnagyobb
intézménye, az összesen 1200 dolgozót és diákot befogadó Kossuth Lajos Evangélikus Óvoda, Iskola,
Gimnázum és Pedagógiai Szakgimnázium.

Borsod-Abaúj Zemplén és Heves településeinek evangélikus lakossága még magyarországi mércével is elenyészően alacsony: Miskolc 0,8%, Sátoraljaújhely 0,23%, Szerencs 0,2%, Sárospatak 0,16%. Eger teljesen különálló, enklávé-szerű helyzetben van, kevesebb mint 200 evangélikussal (<0,4%).

A bortermelésre épülő, többnyelvű vidékek evangélikus közösségei (Tállya, Abaújszántó, Tokaj, Monok)
már a 20. század közepére leépültek. Az evangélikus templommal rendelkező települések is napjainkra
gyakran egy számjegyű településenkénti létszámmal rendelkeznek, missziói egyházközségként történik a
gondozásuk.

A megye kisebb gyülekezeteire sok esetben jellemző, hogy az istentiszteleteken gyakran több más vallású
vesz részt, mint evangélikus. A megye lelkészei küzdelmes helyzetben a nem evangélikus érdeklődőket is
elérik, megszólítják.

Sárospatak református magja Luther Márton munkatársának, Pihlipp Melanchthonnak tanítványai voltak az 1500-as évek derekán, de a magyarországi magyar ajkú protestánsok 1560-ban a kálvini reformációhoz csatlakoztak. Luther tanait a később betelepülő szász és tót lakosság követte, így az evangélikusok mindig kisebb számban éltek ebben a megyében. Sárospatakon, a Bodrog parti kálvinista Rómában még inkább így volt.

A maroknyi evangélikus Sárospatakon barátságos otthonra lel a református közösség gyülekezeti termében, a Lorántffy-teremben. A templomban időnként evangélikus keresztelőre is sor kerül. Az innen származott családok visszalátogatnak az alkalmakra. Van, amikor csupán négy-öt idős ember látogat el, de olykor 10-12 fő is megjelenik az istentiszteleteken.

A népszámlálási és demográfiai adatok markáns folyamatokra mutatnak rá: a születések száma csökken,
és a várható élettartam az országban az egyik legalacsonyabb. Az utóbbi tizenöt évben a belföldi és külföldi elvándorlás hatását is fájóan tapasztaljuk, ez az evangélikusokat (viszonylagos mobilitásuk és jó
képzettségük miatt) kiváltképp érinti. A 2008/2009-es válság éppen az evangélikus egyházban meghirdetett Konfirmáció Évében éreztette legerősebben hatását. A jelenséget a szórvány gyülekezetekben tompította, hogy sok helyen két-három évfolyam egyszerre konfirmál.

A lelkészek szolgálati erőfeszítésére és jelenlétére bizonyíték, hogy bár az evangélikus hívek száma az
országos átlag egynegyede alatt van (1,8%-hoz képest csak 0,4%). Ennél az aránynál jobb értéket mutat a
kazuális alkalmak száma, valamit az SzJA 1% felajánlása. A megyében élő evangélikus lelkészek ugyanakkor nyitottak arra, hogy saját helyzetükből a lehető legtöbbet hozza ki és a kompetenciájukat
fejlesszék, még akkor is, ha ezt nem feltétlenül az egyházi kreditpontok által dotált keretek között teszi. A
megyében előforduló „súrlódásos fraternitás” ellenére a lelkipásztorok élő és aktív kollegiális viszonyban
vannak, még úgy is, hogy kimondhatjuk, megkeményítette az itt élő lelkészek szívét a szórványhelyzetben
való helytállás. Ha az ellentétek lebontása megtörténne, és krisztusi együttműködés valósulna meg, a
lelkészek nyugodtabb lélekkel és nagyobb szeretetben szolgálhatnának. Erre törekszünk és ezért
imádkozunk mindannyian a szolgálatunk során.

Gerlai Pál
Borsod-Hevesi Evangélikus Egyházmegye esperese

[1]https://srta.hu/wp-content/uploads/2015/02/keriegyezmeny.pdf