A finn nemzeti lélek lámpagyújtogatója: Elias Lönnrot

2023. február 14. Gerlai Pál

Kép forrása: https://375humanistia.helsinki.fi/elias-lonnrot/suhde-kielikysymykseen

Elias Lönnrot (1802-1884) filozófus, orvos, filológus, újságíró, népdalgyűjtő, a Kalevala összeállítója. Orvosi munkáját időnként megszakítva hosszú utakat tett Észak-Finnországba, Észtországba ahol a népmeséket, mondákat, népdalokat kutatta. Akadt olyan eset, amikor egy-egy népdalgyűjtő útja végén az orosz területeken keresztül hetekig kellett gyalogolnia hazáig, mivel a téli fagyok miatt a hajóútvonalak járhatatlanok voltak.

(forrás: Wikipedia)

Először több különálló eposzt szeretett volna írni, de a kutatás során szerzett tapasztalatai befolyásolták: a népköltemények töredékei közé különböző anyagokból épített egészen új verseket, a személyekkel, eseményekkel kapcsolatos vonásokat sok esetben megváltoztatta. Lönnrot úgy vélte, hogy a népköltemények történései valós történelmi események, és tartalmuk az idők során változatlan maradt, habár a forma változott. A Kalevala 1840-es megjelenése után nemzeti lelkesedés a finnek között felerősödött.

Elias Lönnrot mélyen istenhívő ember volt. A finn énekeskönyv 1867-es megújításakor írta a magyar evangélikus énekeskönyvben 185-ös szám alatt megtalálható Égi csillag tiszta fénye kezdetű énekszövegét egy jól ismert protestáns énekre: a svájci reformáció nagy zeneszerzőjének Loys Bourgeois-nak szerzeményére, illetve annak finn evangélikusok által átköltött változatára. Lönnrot idős korára visszatért szülőfalujába Sammatti-ba, ahova havonta egyszer járt ki – ahogy ott hívják – a „templomfalu” lelkésze. A többi vasárnapon ő végezte laikus prédikátorként a lelkészi szolgálatot. Koren Emil szerint a szórványgyülekezeti lét, de bizonyára a hosszú, magányos énekgyűjtő utak is ihlethették énekeskönyvünkben található énekét.

185. ének (L. Bourgeois 1510-1569, Elias Lönnrot 1802-1884)

2. Szent igéd, mint égi csillag, Hívjon, vonjon Jézusunk, Utat intve, míg megvirrad, Míg tehozzád eljutunk! Minden bús szem lássa meg Áldott égi fényedet!

Az ősi finn hangszer, a Kantele korszerűsített, kromatikus, tehát a kor zenéjéhez igazított, modernizált változatát ő maga készítette el, énekét ezzel is kísérte.

Lönnrot gyűjtötte népdalok 19. századi kantelén így hangzanak:

Lönnrot élete alatt rengeteget fejlődött az orvostudomány. A 18. század végi orvoslás még a kuruzslás szintjén állt, de Lönnrot született tudós volt, így a hiedelmeken és ókori hagyományokon (köpölyözés, érvágás) alapuló gyógyászati eljárásokat eleve elvetette. Úgy gondolta, hogy a betegségek megelőzhetőek higiéniával, védőoltással, helyes táplálkozással és az alkohol fogyasztásának mellőzésével.

Sajnos a csapások az ő magánéletét sem kerülték el, öt gyermeke közül csak egy lánya élte meg a felnőttkort, feleségét is eltemette. Viszont családjában szokás lett, hogy rokonaik árván maradt gyermekeit is nevelték. Orvosként többször találkozott a tífusszal és a kolerával is, ő maga is megbetegedett, de meggyógyult. Népdal gyűjteményeinek kiadása mellett újságírással is foglalkozott, felvilágosító újságcikkeket írt az egyszerű embereknek, nyelvújítással foglalkozott, gyakorlatilag ő teremtette meg a modern finn nyelvet. Több egyetemnek volt levelező tagja, a tudományok széles tárházában jártas volt a filozófiától a botanikáig. Bár szűk körű temetést szeretett volna, mégis nagyszabású lett: A helsinki egyetem tanszékeinek képviselői vitték koporsóját és a finn nemzeti ébredésre gyakorolt hatása miatt már életében rengeteg tisztelője lett.

Elias Lönnrot temetése (forrás: Wikipedia)

Születésnapja április 9. a finn irodalmi nyelvet megteremtő reformátor, Agricola Mihály halálának napjával esik egybe, ez finn nemzeti ünnep, amelyet zászlónapnak (Lippupäivä) neveznek, valamint Lönnrothoz kötődik a finn kultúra napja február 28. a Kalevala-nap, ezen a napon adta ki a népköltemény első változatát 1835-ben.

  • Gyermeket elveszíteni a legnagyobb szenvedés – ma sokkal ritkábban találkozunk ezzel a tragédiával, mint száz évvel ezelőtt. Miért élhette meg ezeket a tragédiákat máshogyan Lönnrot, mint pl. Malmivaara?
  • A gyermekkeresztség megjelenése a középkori gyermekhalandósággal függött össze. Ma milyen változásokra lenne szükség a keresztségben és az ifjúsági munkában?
  • Milyen kihívásokat jelent egyházunk számára a szórvány gyülekezeti helyzet?
  • Hogyan lehet bevonni a gyülekezeti szolgálatba a más hívatásban elkötelezett keresztényeket?

Források:
Koren Emil: Irgalmadat éneklem 103. o.
https://fi.wikipedia.org/wiki/Elias_L%C3%B6nnrot

Most keljetek fel!

2024. Újév – Gerlai Pál

Lk 21,28 „Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok!”

Pekka Simojoki (1958-)

Magyarországon az evangélikus ifjúsági zene kialakulására az amerikai spirituálék mellett talán a finn keresztény könnyűzene volt a legnagyobb hatással. Az ifjúsági énekesek első generációjából a „veterán” korba lépett, de ma is koncertező Pekka Simojoki az, aki a legtöbb népszerű énekkel képviselteti magát a magyar evangélikus ifjúsági zenében.

Pekka Simojoki Nyugat-Finnországban, a Simojoki folyó partján fekvő Kemi kisvárosban születet. Négy gyermek közül Pekka volt az elsőszülött. Gyermekkorát és fiatal éveit Afrikában töltötte, mivel nem sokkal születése után szülei úgy döntöttek, hogy a misszionáriusi szolgálatnak szentelik életüket és Namíbiába költöznek. A szülők az egyházi szolgálat mellett is igyekeztek a legjobbat adni gyermekeiknek. Különösen fontos volt számukra, hogy megismertessék őket a zenével. A kis Pekka zongorán kezdett tanulni, de az egyáltalán nem vonzotta. Általános iskolai tanulmányait ezer kilométerre a missziós állomástól, az Atlanti Óceán partján egy nemzetközi intézményben végezte. A szülőktől való távolság először nehéz volt számára, lelkészgyerekként mégis könnyen beilleszkedett, és hamar a társaság lelke lett. A játék és szórakozás mellett Pekka megtalálta a zene iránti érdeklődést: maga készítette első gitárját, énekelni kezdett és megírta első dalait.

Namíbiában 1966-tól fokozódtak a gerillaharcok, az ország Dél-Afrikától való függetlensége volt a tét, végül 1973-ban feladta a missziós szolgálatot a Simojoki család és a háborús helyzet elől visszatértek Finnországba. A tizenöt éves Pekkát sokkszerűen érte, hogy a finn istentisztelet hangulata mennyivel ridegebb az Afrikában megszokottétól, és meglepte az európai emberek társadalmi elszigeteltsége is.

A konfirmációs tábor Finnországban kiemelten fontos közösségi program. A családok nagy része még a mai, egyre szekularizálódó finn társadalomban is fontosnak tartja, hogy a gyermekeik konfirmáljanak. A fiatalok 13-14 évesen konfirmálnak, és a konfirmációs képzésben az ifjúsági vezetők szerepe is nagyon fontos, akik jellemzően tizenhat év körüliek. Pekka hazatérése után nem sokkal egy ilyen konfirmációs táborban találta magát, ahol Isten követésének fontosságáról tett bizonyságot. Számára a zene addig csak hobbi volt és eszköz, amivel a lányokat lenyűgözhette.

Választás előtt állt: életét Isten szolgálatának szenteli és hagyományos értelemben vett lelkész lesz, vagy alámerül a könnyűzene a dicsőséget és sikert kínáló világába. Az életút megválasztásában édesapja segítette, de maga Pekka is egyre lelkesebben kezdte tanulmányozni a Bibliát. Végül egyik utat sem választotta.

Az Alabaster zenekar a ’70-es években

Az egyetemen találkozott Anna Mari Kaskinen költőnővel, akivel zenekart alapított Alabaster (Alabástrom) néven, és közösen kezdtek dalokat írni. Finnország szerte és Oroszországban is ismertek lettek, sok fellépésre hívták őket, sokfelé énekelték a dalaikat.

Már az 1980-as években bekerült öt éneke a finn evangélikus énekeskönyvbe (ma ennél is több énekkel szerepel a Virsikirjában, a finn evangélikus énekeskönyvben), de a nyugat-oroszországi Ingriai Evangélikus Egyház1 énekeskönyve is sok énekét tartalmazza. Oroszországi ismertségét mi sem példázza jobban, hogy a legjobb és szinte egyetlen angol nyelvű internetes életrajzát is a VKontakte orosz eredetű közösségi oldalon találjuk meg.

Pekka Simojoki a nyolcvanas évek végén létrehozott egy zenekart Jakaranda néven (jelentése nagy örökzöld fa). Ez valójában egy 20-25 fős ifjúsági kórus volt, de nem a klasszikus értelemben. A kórust egy csapat zenész kísérte, ami addig teljesen szokatlan volt templomi környezetben. A repertoárjukban szepereltek az európai hallgatóság számára jobban ismert, de teljesen új dalok is. Ezekkel a dalokkal Afrikába, Ázsiába, Latin-Amerikába kalauzolták a hallgatóságot, de ami még ennél is fontosabb volt, a daloknak az üzenete könnyed volt és világos a vallásban kevésbé jártas emberek számára is. A zenekar ma is működik, igaz már más felállásban. Zenéjük számos hasonló zenekarra hatással volt, valószínűleg a magyar Izsóp egyik ihletője is a Jakaranda.

A Jakaranda zenekar a jelenlegi felállásban

A kilencvenes évek elején létrehozott Pekka Simojoki egy új zekekart EtCetera néven, amely a koncertek mellett lelki alkalmakat tartott, úgynevezett „Szívbajos esteket”, ahol a koncert mellett imaközösségek és tanácsadások voltak. Több mint hatszáz dalt írt mindenféle stílusban, és mindenféle korosztálynak. Harminc zenei albumot adott ki és több könyvet is írt. A zenekari fellépések mellett ifjúsági táborokat vezet, musicaleket ír gyerekeknek és serdülőknek, és igyekszik támogatni azokat, akik a zenén keresztül szeretnék hirdetni az evangéliumot.

Magyarországon legutóbb 2018-ban hallhattuk, az akkor 60 éves zenészt Bükön a 12. Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozón, ahol Exit nevű zenekarával lépett fel.

Az 1986-ban lemezen kiadott daluk néhány évvel később a magyar Új ének füzetbe is bekerült, de széles körben ismert Magyarországon: „Most keljetek fel még, ti csendesek mind” (Jansik Csaba fordításában).

Az eredeti finn változat 1986-ból:

Jakaranda: Nostakaa päänne 1986

1https://vk.com/wall-2743793_1103?lang=en

1 https://en.wikipedia.org/wiki/Evangelical_Lutheran_Church_of_Ingria

Ádvent – „Ezrek ajkán egy szívvel zendüljön az ének!”

Sántha Károly sárszentlőrinci lelkész: a magyar Paul Gerhardt

Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony, hamar eljövök. Ámen. Jöjj, Uram Jézus! (Jel 22,30)

2023. ádventjén – Gerlai Pál

Sántha Károly (1840-1928)
https://library.hungaricana.hu/hu/view/EvangelikusMonografiak_078/?pg=6&layout=s

Hívő evangélikus családban született Kecskeméten. Őt és testvéreit esténként körbeültette édesanyjuk imádkozni és Paul Gerhardt esti énekére tanította őket: „Maradj velünk mi Krisztusunk, mert már az éj felé vagyunk”.

A lutheránus szülők és a református tanítók mellett elsősorban Czékus István lelkész, későbbi püspök volt rá nagy hatással, aki gyakori vendég volt a családnál. Talán a lelkész közbenjárása és bizonyára az édesanya imádságai nyomán a továbbtanuláskor a budapesti közös protestáns teológiára esett a választása, ahol nagynevű tanárok között Székács József püspök is tanította az ifjú teológust. 1866-ban rögtön Sárszentlőrincen kezdte lelkészi szolgálatát, majd a szomszédos gyülekezetekben és Várpalotán tett néhány évnyi kitérő után visszatért első szolgálati helyére, ahol aztán 1911-es nyugalomba vonulásáig egyhuzamban 34 esztendőt töltött. Házastársa egy evangélikus lelkész lánya volt, Kirchner Ida. Négy gyermekük született, egy fiukat egy éves korában elveszítették.

Költeményeinek révén nemcsak az egyházmegyében, hanem az egész evangélikus egyházban ismert lett már aránylag fiatalon. A sárszentlőrinci evangélikus gimnázium jó nevű iskola volt, Petőfi is tanult itt két esztendeig. Az intézmény 1870-ben Bonyhádra került, aminek az iskola elnéptelenedése lehetett az oka. A jó nevű iskola azonban hatását továbbra is éreztette abban, hogy az átlagosnál műveltebb volt a falu lakossága. Maga a gyülekezet kétezer lelket számlált, így ha az iskolát nem is tudta feltölteni, a parókiát és a lelkészt könnyedén eltartotta.

Sántha Károly szokásává vált, hogy esténként sétálni indult Sárszentlőrinc fő utcájának kettős akácfasora alatt. Mint annyi más faluban, itt is a napi munka végeztével a házak előtti padokra ültek ki az emberek beszélgetni. A lelkész esti sétája a családlátogatások felvezetése volt: minden este máshová tért be; de a falutól távolabb élő evangélikusok, egyházi tisztségviselők is gyakran látogatták Sántha Károlyt, aki jó beszélgetőpartner és szórakoztató társaság lehetett.

Nyaranként pedig valóságos irodalmi találkozóhely lett a sárszentlőrinci parókia, ahova nem csak az ismerős evangélikusok, hanem a verset, irodalmat kedvelő barátok is gyakran betértek. 

A sárszentlőrinci evangélikus templom napjainkban
https://www.evangelikus.hu/hireink/itthon/sarszentlorinc-oroksege-es-jelene

A Dunántúli énekeskönyvben 105 eredeti éneke és 69 átdolgozása volt található, így bátran állíthatjuk, hogy ő a 19. század legjelentősebb magyar evangélikus énekszerzője.

Ahogy Fábián Imre, Sántha Károly sárszentlőrinci lelkész utódja írja róla: „Nyelve mindig egyszerű, sohasem cifrálkodó, sujtásos, éppen azért mindig világos, mindig könnyen érhető. Emelkedett, de sohasem dagályos. Szebbnél szebb képek egymást érik, de mindig világosak. Énekei formája szorosan simul énekei tartalmához. (…) A nyelv sohasem lesz öncéllá. Egyetlen éneke sincs Sánthának, amelyben a vers, a forma, a nyelv fölébe emelkednék tárgyának.”

Az énekszerző lelkész költészetének értékét nem énekeinek számában, hanem bensőségességében találja meg. Ez volt az, ami a nagy előd példaképet, Gerhardt Pált is oly közkedveltté tette a német ajkú kereszténység körében.

Sántha költeményei leginkább a Koszorú-füzetekben, valamint a Vasárnapi Újságban láttak napvilágot. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, az Evang. Egyházi és Iskola, minden egyházi lap közöltek tőle költeményeket. Legszebb költeményeit Payr Sándor gyűjtötte össze a „Hárfahangok“ című kötetben. Énekeinek java a Dunántúli Énekeskönyvben is megjelent.

Önálló kötetei: Buzgóság könyve, Költemények, Jó gyermekek verseskönyve, Olajfa levelek, Az életből. 

Lelkészi szolgálata végén történt egy sajnálatos esemény. 1910-ben Zsilinszky Mihály, munkáspárti evangélikus politikus látogatta meg Sántha Károlyt, talán azzal a szándékkal is, hogy falujában a választásokhoz szavazatokat szerezzen. A falu negyvennyolcas érzelmű lakossága záptojással dobálta meg a vendéget, és vele együtt a lelkészt is. Ennek is tulajdonítják, hogy egy évvel később, nyugalomba vonulásakor a falu szeretett lelkésze nem maradt Sárszentlőrincen, hanem Budapestre költözött, ahol aztán sohasem érezte magát igazán jól. Hogy mennyire szívébe zárta mégis a települést, az Kis falum, százszor is megáldalak című verséből derül ki leginkább:

„Az ablakomban nyílnak a virágok,
Mi szép ez a virágos Budapest!
Majd kígyóinak a sok ezernyi lángok, 

Sűrű párával, ha leszáll az est.

Jobb volt ott tépnem csak egy szál virágot. 
Néznem akácfáknál a holdvilágot, 
Hallgatnom a dalt a bokrok alatt 
Kis falum százszor is megáldalak!”

1928-ban hunyt el Budapesten, szeretett feleségét öt esztendővel élte túl. Éppen halála napján jelent meg Epilógus című verse a Harangszó újságban, melyet Kapi Béla püspöknek ajánlott:

„Szegényen jössz én Királyom,
Jöttödet én úgy kívánom.
Nincs hely, hová lehajtsd fejed,
Az ég a Te méltó helyed.” 

Az egyházi esztendő minden alkalmára írt énekeket, bár a Dunántúli énekeskönyvhöz képest énekei mára kevésbé meghatározóak: az 1982-es Evangélikus énekeskönyv huszonhárom énekszámhoz kapcsolja nevét. Adventben három énekét is énekeljük: a 143-as az ő fordítása németből, valamint a 145-ös és 146-os közkedvelt, jól énekelhető, ünnepélyes adventi énekek, melyek a saját versei.

A 146. ének kiváltképpen érzékelteti az advent ünnepélyes voltát, szinte láthatjuk magunk előtt, ahogy a kétezer fős sárszentlőrinci gyülekezet a karácsonyra készülve összegyűlik a szép ősi templomban és egy szívvel zengi a régi, 17. századi lutheránus dallamra írt magyar evangélikus éneket:

Meghallgatható itt: Link!

2. Ó, isteni kegyelem, Magasabb a mennynél! Ó, krisztusi szerelem, Mélyebb a tengernél! Az ég, föld már bétölt Áldással, örömmel, Szép napunk most jön fel.

3. Jöjj a bűnösökhöz el, Nyájad őrizője! Szenvedőkhöz légy közel, Bánat enyhítője! Ó, kérünk: légy vélünk, Nálad oltalom van, Áldás jár nyomodban!

4. Az egész világ megreng, Ég és föld elmúlnak; Az ítélet szava zeng, Csillagok lehullnak. De megáll, mint kőszál, Az Isten beszéde, Nem lesz soha vége!

Az evangélikus énekeskönyv mellett a református énekeskönyv is közli énekeit, énekfordításait:
Áldott az Isten – 145 https://enekeskonyv.reformatus.hu/digitalis-reformatus-enekeskonyv/enek/662/

Gondolkodjunk együtt a cikk kapcsán:

  • Krisztus váró ének – hogyan várjuk ma a Megváltót?
  • Az adventi éneklés jellegzetes evangélikus szokás. Gyakoroljuk-e?
  • Adunk-e alkalmat és időt adventben esténként családi körben az imádságnak, éneknek?
  • Mit tanulhatnak a mai szülők Sántha Károly édesanyjától?
  • Van-e jellegzetessége az evangélikus adventi várakozásnak? Milyen értékei vannak, amit másoknak átadhatunk?

Felhasznált irodalom:

Fábián Imre: Sántha Károly – a költő pap, Budapest 1931. Luther Társaság
https://library.hungaricana.hu/hu/view/EvangelikusMonografiak_078

Örök élet vasárnapja

WILHELMI MALMIVAARA SZOLGÁLATA ÉS SZENVEDÉSEI
„Uram, ó, add, ha vándorutam…” (EÉ 525)
„Harmadszor is szólt hozzá: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?” (Jn 21,17)

(Gerlai Pál, Link!)

Kiuruvesi evangélikus templomának oltárképe – ebben a templomban is szolgált Wilhelmi Malmivaara

Az Achreniusok kapcsán az előző cikkben megismert énekes összejövetelek egyik legszebb ma is énekelt dalának szerzője Wilhelmi Malmivaara, aki 1854-ben Lapuán született. A város az ébredés központja volt. Wilhelmi (Vilmos) a 19. század egyik legnagyobb hatású prédikátorának és vallási vezetőjének Nils Gustaf Malmbergnek fia volt. Malmberg megjárta Szentpétervárt, ahonnan ébredési nézetei miatt menekülnie kellett, így került Észak-Nyugat Finnországba. Malmberg személyes ismerőse volt az ébredés másik nagy alakjának, a paraszt prédikátor Paavo Ruotsalainennek, aki szintén nagy hatással volt rá.

Az énekes összejövetelek szokása a finn területeken az ébredtek között máig fennmaradt. Míg régen házaknál szervezték, az utóbbi időkben inkább gyülekezeti termekben és közösségi terekben kerül megrendezésre. A seurat általában körülbelül egy óra hosszú. A himnuszokat, melyeknek szövege egyben imádság is, kíséret nélkül, meditatív ritmusban éneklik. Az éneklést rövid beszédek szakítják meg. Mivel az énekes összejövetelek nem egyházi szervezésűek voltak, nincs kiemelt vezető, ezért az összejöveteleken bárki elindíthat egy himnuszt és bárki tehet bizonyságot. A beszédet általában ülő helyzetben hangzik el a beszélő helyéről, és nem szószékről. Ha egy beszédet nem tartanak megfelelőnek, szokás szerint elfogadható a beszélő megszakítása egy himnusz elindításával. A himnuszok és beszédek gyakran spontán tematikusan kapcsolódnak egymáshoz, reflektálnak egymásra, így gondolatláncot alkotnak. Szokás, hogy az összejövetelt kávézással kezdik és szabad beszélgetéssel fejezik be. Ez arra is lehetőséget ad, hogy a résztvevők egyéni lelki beszélgetésre vonuljanak el a lelkészekkel vagy laikus előadókkal.

Wilhelmi Malmivaara (1854–1922)

Ilyen háttérből indult Wilhelmi Malmivaara pályája, aki azok közé a finn lelkészek közé tartozott, akik csupán egy év tanulmány után kezdhették lelkészi pályát – ezt a későbbiekben a szemére is vetették. Édesanyja és az ébredtek voltak számára a hátország a lelkészi pályára lépés során. Ez a hátország mind gyengébb lett, hiszen az 1880-as években az ébredtek második nagy generációjának tagjai sorban elhunytak. Miközben a Kuopio közelében fekvő Nilsiäi és Kiurusvesi település segédlelkésze volt megalapította a szabadelvűség és az új vallási mozgalmak elleni küzdelem eszközének szánt újságját, amely a mai napig működik Henki címen, és amely valószínűleg Finnország legrégebben alapított ma is rendszeresen megjelenő folyóirata. Malmivaara elve és célja az volt, hogy az ébredést erősen az egyházhoz kösse.

Emellett az ébredés üzenetének terjesztésére megalapította a feljebb említett lapot kiadó Herättäjä vállalatot, hogy az ébredt keresztény irodalmat terjessze. Kiadói tevékenysége révén Malmivaara közismert, befolyásos lelkésszé vált, tevékenységével az 1890-es években megélénkült az ébredés, és sok fiatal lelkész csatlakozott köréhez, ami megerősítette a mozgalmat az evangélikus egyházon belül. Malmivaara tovább erősítette pozícióját a mozgalom irányításában, miután 1900-ban Lapua parókus lelkésze lett, elfoglalva apja korábbi pozícióját. Az ébredés Wilhelmi Malmivaara személyes hazafias meggyőződése nyomán az 1890-es évektől egyre szorosabban kapcsolódott a finn nemzeti ébredéshez. Malmivaara idejében a laikusok által vezetett ébredés lelkészek által vezetett, erősen egyházi ébredési mozgalommá vált, melyben ő honosította meg pl. az abszolút alkoholmentesség szemléletét.

1897-től képviselőnek is megválasztották a parlamentben, ahol az absztinencia mellett azt is képviselte, hogy a nők tanári állásba kerülhessenek. Azzal érvelt, hogy a gyermekek érzékeny nevelése fontosabb, mint a magas lexikai tudás elérése. Ellenezte a finn fiatalok kötelező orosz katonai szolgálatát, viszont ugyanígy helytelenítette a sztrájkokat és azt is, hogy a lelkészek a sztrájkoló tömegek élére álljanak. 1906 környékén az erőteljes oroszosítás hatására változtatta a vezetéknevét Malmbergről Malmivaara-ra, és csatlakozott a Finn Párthoz, egyesítve az imádkozó és a nemzeti ébredést. 1917-ben, az októberi forradalom után a parlament megszavazta Finnország függetlenségét, amelyet Malmivaara is támogatott. 

A Pehr Evind Svinhufvud vezette finn szenátus 1917-ben

A függetlenség megszavazása nem volt elsöprő erejű: 100 képviselő szavazott igennel, 88 nemmel. A szavazás után pedig a szovjetpárti vörösök és a függetlenség párti fehérek között véres polgárháború bontakozott ki, amely a becslések szerint közel 37 ezer halálos áldozattal járt. Malmivaara sok képviselőtársával együtt bujkálni kényszerült, mivel a szovjetpártiak ki akarták végezni. A függetlenség pártiak győzelme után 1918 decemberétől azután újra képviselő lett. Kissé kritikusan jegyzi meg róla az utókor: „Malmivaara a nép emberének tartotta magát, de a népről alkotott fogalma meglehetősen szűkös volt – számára a nép hazafias, istenfélő embereket jelentett, olyanokat, akik között gyülekezetében élt.”. Már nem sokáig szolgálhatta népét: 1920-ban egészségi állapotának romlására hivatkozva lemondott képviselőségéről, 1921-ben nyugdíjba vonult a lelkészi szolgálatból, 1922 januárjában megtért teremtőjéhez – „futását elvégezte, a hitet megtartotta”.

Az „Uram, ó, add, ha vándorutam” (525) ének születése – Malmivaara szenvedésekkel teli magánélete

A lelkészi szolgálata és szenvedései is Lapuában teljesedtek ki. 1901-re tizenegy gyermeke közül már négyet eltemetett, de ebben az évben a tífusz következtében még három koporsót kellett a temetőbe kísérnie. Először a legkisebb, legkedvesebb lányával Ailival végzett a betegség. Ezen a temetésen még vigasztalta feleségét, de nemsokára az asszony következett. Felesége temetésén hűséges kollégája, és támogatója a Finn Pártban Juho Malkamäki, a parasztprédikátor így hirdette az igét: „Amikor Isten beszél, nekünk embereknek csendben kell maradnunk.” Utoljára a legidősebb lánya halt meg, akinek koporsója mellett már teljesen összeroppant. Gyülekezetének tagjai ezzel az igével vigasztalták: „Harmadszor is szólt hozzá: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?” Jn 21,17

A temetést követő éjszakán született meg 525-ös énekünk énekszövege, melyet a finn énekeskönyv 631-es száma alatt találunk két dallammal is.

Néhány évvel ezelőtt több alkalommal is járhattam Malmivaara Vilmos egyik gyülekezetében, Kiuruvesiben. A gyülekezetben szolgáló lelkészházaspártól, Risto és Arja Pentikajnentől tudom, hogy abban a gyülekezetben a gyülekezet hűséges tagjainak temetése után rendszeresen ezt az éneket énekelik.

Nagyon megérintett, mert abban a magyarországi gyülekezetben, Aszódon, ahol felnőttem és lelkészi szolgálatra indultam, ugyanez a szokás. Ráadásul ott is azzal a dallammal, a 631b dallamával énekelik ezt az éneket, amelyet a finn énekeskönyv tartalmaz ugyan, de a magyar nem. Talán több magyarországi gyülekezetben is ismert és énekelt ez a változata.

Az 525-ös ének „B” változata finnül
Az 525-ös ének „B” dallamvariánsának betétlapja az aszódi evangélikus templom korálkönyvéből
  • Idézzünk fel bibliai igéket, amelyek segítettek életünk nehéz perceiben!
  • Milyen hatásait ismerjük fel az ébredésnek a magyarországi evangélikus gyülekezetek életében?
  • Beszélgessünk magyar keresztény személyekről, akik sokat tettek hazájukért!
  • Keressük a párhuzamokat a finn és a magyar nemzet sorsában a 19. és 20. században.
  • Megtanulhatjuk az 525-ös éneket a finn énekeskönyv „b” dallamával

https://henkilehti.fi/
https://mult-kor.hu/veres-polgarhaboru-kvette-a-finn-fuggetlenseg-kikialtasat20201206
https://www.finna.fi/Cover/Show?id=musketti.M012%3AHK19860109%3A61&fullres=1&index=0&w=1200&h=12004
https://henkilehti.fi/
https://mult-kor.hu/veres-polgarhaboru-kvette-a-finn-fuggetlenseg-kikialtasat-20201206
https://arkisto.kokoomus.net/kokoomusbiografia/elamakerta-artikkelit/malmivaara-wilhelmi/

Az egyházi esztendő vége

2023. november 19. Reménység vasárnapja (Gerlai Pál)

Megjelent: A gyülekezeti munkaprogramban: Link!

AZ ACHRENIUSOK ÉS A FINN ÉBREDÉS
„Fel, mert az irgalom percei múlnak!” (EÉ 449)

„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek;
ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt,
mert az idők gonoszak.”
(Ef 5,15–16)

1688. július 22-én történt egy figyelemre méltó esemény a turkui székesegyházában. Egy Lars Ulstadius nevű, rongyokba öltözött torzonborz férfi félbeszakította a lelkész prédikációját, és azt követelte, hogy saját bizonyságtételét elmondhassa a gyülekezet nyilvánossága előtt. Amikor a lelkész ezt megtagadta, Ulstadius így kiáltott: „A lutheránus egyház tanítása helytelen, és a papokban nincsen Szentlélek!” Amikor a férfit kivezették, ruhái szétszakadtak, és meztelenül rohant végig a templom főhajóján.

Ki volt ez a Lars Ulstadius? Hivataláról lemondott lelkész és tanító, akire nagy hatással volt a német radikális pietista irodalom. A radikális finn pietizmus abban az időben az uppsalai egyetem teológiai karán erősödött, az ott tanuló diákok és tanárok által pedig terjedt szerte a finnek lakta területen, és az akkori finn egyház legnagyobb templomában, a turkui gyülekezetben fent leírt megrázó eseménnyel mutatkozott be.
A radikális pietizmus tantételei között első helyen szerepel a „belső szó”, amely megelőzi a „külső igét”, vagyis a radikálisok csökkenteni igyekeztek a Biblia írott igéjének a fontosságát. A legnagyobb súlyt a saját belső élményekre helyezték, az evangélikus hitrendszert „méregnek” tekintették a hívő ember számára. Az evangélikus egyház tanítása Luther óta mindig Isten igéjének központi szerepét hangsúlyozta, és azt, hogy Isten a kegyelmi eszközökön, tehát az igehirdetésen és a szentségeken keresztül kommunikál az ő népével. A radikális pietisták azt állították, hogy közvetlen közösségben vannak Istennel, de nem a kegyelmi eszközökön keresztül. Lars Ulstadius nem volt imádkozó ember.

Az ő és más radikális pietisták elképzelései a felszínen maradtak, és ez bizonyos mértékig befolyásolta az imádkozók közösségét még a 18–19. században is. A 18. századi egyházi ébredés, amelyet a Liisa Eerikintytäre nevű pásztorlány megtéréséhez kötnek, kapcsolatban áll az Ulstadius-féle radikális pietistákkal, bár abban a században már az angolszász pietizmus is hatást gyakorolt a finn ébredésre, hiszen Liisa, a pásztorlány Arthur Dent brit puritán pap The Practice of True Conversion című írásának hatására kezdett prédikálni. Az ébredés ekkor már az evangélikus egyházon belül a gyülekezetek mindennapi életében és az ünnepek megtartásában is éreztetni kezdte hatását.

A világi és egyházi hatóságok a 18–19. században szigorúan felügyelték a vallási békét, szükség esetén kemény kézzel avatkoztak közbe: gyülekezési tilalmat rendeltek el, házi istentiszteleteket sem lehetett tartani, ennek törvényi formulája az úgynevezett konventplakát volt. Az alkalmak csak istentiszteletek és a parókiákon tartott bibliaórák, áhítatok lehettek.

A konventplakát címlapja
(a teljes dokumentum: https://stockholmskallan.stockholm.se/post/28107)

Konventplakát: 1726-ban Svédországban elfogadott törvény, amely tiltotta az ébredési mozgalmakat és az ezekkel kapcsolatos összejöveteleket, közösségeket, gyülekezéseket. Az ezeken a területeken működő lutheránus államegyház ennek segítségével igyekezett megakadályozni az ébredési mozgalmak terjedését. A finn területek kancellárja, Arvid Horn közreműködött a konventplakát megszületésében, amelyet I. Fredrik király szentesített. A konventplakát Svédországban 1858-ig, Finnországban 1870-ig, Norvégiában 1842-ig volt érvényben.

Abraham Achrenius lett az imádkozók legjelentősebb lelkésze. Achrenius először Ähtävä település egyházközségének lelkésze lett. Lars Ulstadius radikális pietista mozgalmának hatása olyan erős volt ebben a gyülekezetben, hogy bár Achrenius ellenezte az igét és a szentségeket elkerülő mozgalmat, egy idő után mégis csatlakozott a radikális pietistákhoz, és évekre lemondott lelkészi hivataláról. Végül azután visszatért a lelkészséghez, mégis igyekezett az ébredést és a lelkészi szolgálatot összeegyeztetni. 1748 és 1753 között Turku várprédikátorának választották meg. Szolgálatának legfontosabb időszaka 1753-ban
kezdődött, amikor Nousiainen parókusává választották.

Venny Soldan-Brofeldtin: Ébredtek 1898

Ebben az időben kezdték az ébredési mozgalom követőit imádkozóknak vagy imádságos ébredteknek hívni. Elsősorban laikus mozgalom volt, amely azután nagy hatású prédikátorokat, lelkészeket adott az egyháznak, de vezetői jellemzően nem lelkészek voltak.

A frissen megválasztott vikárius kezdettől fogva örömmel fogadta és minden erejével táplálta a gyülekezetben induló népi ébredést. A nousiaineni templom sekrestyéjében gyülekezeti énekes összejöveteleket kezdett szervezni vasárnap délutánonként. Ezeken az összejöveteleken olvasták a Bibliát, és imádkoztak. Már ekkor kialakult az az énekesáhítat gyakorlat, amely ma is folytatódik azokon a területeken, ahol az imádkozó finn keresztények élnek. A konventplakát a vallási gyülekezések tiltásáról továbbra is érvényben volt, de az énekes összejöveteli forma Abraham szerint nem számított a tiltott vallási gyülekezések közé. Ennek ellenére bíróság elé idézték.

A per kedvező ítélettel zárulhatott – erről az is tanúskodik, hogy fia, Antti is az énekes összejövetel formátumot folytatta, miközben a konventplakát a finn területeken egészen 1870-ig érvényben maradt. Az imádkozók nagy közössége Abraham Achreniusra már nemcsak gyülekezeti vezetőként, hanem mint a mozgalom vezérére kezdett tekinteni. Távoli vidékekről is felkeresték őt lelki tanácsért. Habár a papság nagy része nem nézte ezt jó szemmel, mégis akadtak közöttük olyanok, akik csatlakoztak az imádkozók táborához. Ennek az ébredő lelkészi mozgalomnak hivatalosan is igazgató lelkésze lett.
A Nyugat-finnországi Imaközösség visszaemlékezései és Koren Emil Irgalmadat éneklem című munkája egybehangzóan hangsúlyos helyre teszi az Achrenius család életében az 1755-ös lisszaboni földrengés következményeit. Ez mindössze két évvel Abraham Achrenius nousiaineni szolgálatának kezdete után történt, és az egész világ figyelmét Portugália felé fordította. A földrengés ugyan elég távol esett attól a vidéktől, de a többi európai néppel együtt a finneket is nagyon foglalkoztatta, ami történt, így az imádkozó ébredteket is.

1755-ben a portugáliai Lisszabont földrengés, szökőár és pusztító tüzek sújtották. North Wind Picture Archives / Hakai Magazin

A 2023 februárjában történt török–szír földrengéshez mérhető katasztrófa lehetett a lisszaboni földrengés. Akkor a húszezer főt meghaladta a halálos áldozatok száma, amely 1750-ben kiemelkedően magas volt, hiszen a Föld teljes lakossága a becslések szerint a mai egytizede volt, Európáé is csupán a mainak egyhatoda. Épületek hosszú sora dőlt romba, tűzvész ütött ki a nyomában, a tenger felől szökőár csapott le mélyen a szárazföld belsejéig. Az emberek az utolsó idők jeleit vélték felfedezni ebben az eseményben. Azonban az imádkozó ébredtek máshogyan fogták fel az eseményeket. Abraham Achrenius a nouisaineni szószéken Jézus Krisztusnak a Siloám tornya leomlásakor elhangzó szavait idézte prédikációjában:
„Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámnál, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt azt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy elvesztek.” (Lk 13,4–5)

Véleménye szerint a lisszaboni földrengés csak ízelítő volt az eljövendő örök ítéletből. Az emberek megfeledkeztek Istenről, és előzetesen belekóstoltak Isten kemény ítéleteibe, de ezek még nem a végidők, csak figyelemfelhívás, hogy az emberek még az alkalmas időben térjenek meg.

A lisszaboni katasztrófa után nyolc verset írt és adott ki Abraham Achrenius. A finn evangélikus énekeskönyvben három énekszövegét találjuk, a magyar evangélikus énekkincs Abraham fiának, Anttinak közkedvelt gyülekezeti énekét őrzi.

Fiát, Antti Achreniust (1745–1810) apja szeretett gyülekezetében, Nousiainenben választották parókussá, később esperessé is kinevezték. Minden este családi áhítatot tartott otthonában, amelyre harangszóval hívta a híveket és barátokat. Az énekes összejövetel formátumot megtartotta, melyeknek liturgiájában ébredési énekek, igeolvasások és bizonyságtételek (seurat) követték egymást felváltva. Viszont Antti Achrenius lelkivilágán szomorúság ült, amelynek oka lehetett befelé forduló költői egyénisége, de betegeskedése is.

A 449-ES ÉNEK SZÜLETÉSE

449


https://enekeskonyv.lutheran.hu/enek449.htm

Antti Achrenius 1790-ben énekeskönyvet adott ki „Vágyódó lelkek lelki énekei” címmel, amelyből több ének az egész finn egyházban ismertté vált. A magyar Evangélikus énekeskönyv 449-es éneke, a Fel, mert az irgalom percei múlnak sok gyülekezet által kívülről ismert szövegével és indulószerű dallamával jól foglalja össze a 18–19. század imádkozó ébredési mozgalmának lelkületét: a dal egyszerre figyelmeztet és buzdít, hogy éljünk a drága kegyelmi idővel. A finn énekeskönyv 408-as száma alatt találjuk ezt az éneket Joutukaa, sielut, on aikamme kallis kezdettel, amely az énekes összejöveteleken ma is gyakran elhangzik. Magyarországi evangélikus gyülekezeteinknek is kedves éneke, amelyet leginkább az egyházi esztendő utolsó, végidőkkel foglalkozó vasárnapjain éneklünk.

Felhasznált irodalom:

Koren Emil: Irgalmadat éneklem. Magánkiadás, Budapest, 2015
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/TenyekKonyve-tenyek-konyve-1/1988-2/nepesseg-nepmozgalom-FC1/a-vilag-es-az-egyes-foldreszek-nepessege-millio-fo-FD5/
https://www.kirkkojakaupunki.fi/-/tuntematon-liisa-eerikintytar
https://fi.wikipedia.org/wiki/Konventikkeliplakaatti
https://www.lsry.fi/tietoa/abraham-achrenius/
https://virsikirja.fi/?s=Abraham+Achrenius
https://hymnary.org/person/Achrenius_Antti
https://virsikirja.fi/virsi-408-joutukaa-sielut-on-aikamme-kallis/
https://www.wordsense.eu/k%C3%B6rttil%C3%A4inen/

A Nemzeti Filharmonikusok duplakoncertje egyházközségünk templomaiban

2023. november 11.

November 11-én szombaton 11 órától a tállyai evangélikus templomban, Kossuth keresztelkedési helyén, 16:30-tól pedig Sátoraljaújhelyen, az Esze Tamás u. 33. alatti evangélikus templomban.

Műsoron:

Johann Sebastian Bach: Jesu, meine Freude – motetta BWV227
(20:00 perc)

közreműködik: 

Kovalik Erika – szoprán
Károly Edit – szoprán
Nagy Bernadett – alt
Puskás Eszter – alt
Pivarcsi Gábor – tenor
Czier Zoltán – tenor
Cserményi Zsombor – basszus
Pintér Dömötör – basszus

Kántor Balázs – cselló
Bizják Dóra – orgona
Kálmán László – vezényel

Johann Sebastian Bach: H-moll szvit BWV1067
(23 perc)

közreműködik: 

Móré Irén – fuvola
Király-Lugosi Veronika – hegedű
Detvay Mária Marcella – hegedű
Rudolf András – brácsa
Kántor Balázs – cselló

Dévényi Gábor – nagybőgő
Bizják Dóra – orgona

Johann Sebastian Bach: Singet dem Herrn ein neues Lied – motetta BWV225
(15:00 perc)

közreműködik: 

Kovalik Erika – szoprán
Károly Edit – szoprán
Nagy Bernadett – alt
Puskás Eszter – alt
Pivarcsi Gábor – tenor
Czier Zoltán – tenor
Cserményi Zsombor – basszus
Pintér Dömötör – basszus

Kántor Balázs – cselló
Bizják Dóra – orgona
Kálmán László – vezényel

A megtekintés ingyenes, a Nemzeti Filmharmónikusok 100 koncerthelyszín #100 évesek vagyunk rendezvénysorozat keretében valósul meg.

A magyar lelkület és Luther Erős vár a mi Istenünk énekének találkozásai

(Mikszáth Kálmán, Jókai Mór, József Attila és Payr Sándor)

2023. október 31. Reformáció (Gerlai Pál)

A reformáció ünnepével kapcsolatban is fennáll az ellaposodás veszélye. A konfirmációi kátéból ismerjük Luther stílusát és jellemző gondolatait, a hittanosoknak álmukból felébredve is kell(ene) tudniuk a 95 tétel kiadásának legalább az időpontját, az Erős vár a mi Istenünk éneket pedig minden nagy ünnepen énekeljük. Néha annyira automatikusan énekeljük, hogy csak az foglalkoztat minket, az első versszak után ülünk vissza a helyünkre vagy végig énekeljük. Ezért is érdemes ennek az éneknek a születésével foglalkoznunk.

Payr Sándor evangélikus egyháztörténész, aki a 254. énekszám alatt található fordítást írta, elég biztos abban, hogy Luther Márton a 95 tétel 10. évfordulóján, vagyis az 1527. év végén írta ezt az éneket2.

Abban az évben több próbatétel is érte Luthert: augusztus 16-án kedves tanítványát, Kaiser Lénárdot máglyán végezték ki a felső-ausztirai Schnärdingben. Az ítéletet kimondó bizottságnak Luther ellenfele, Johannes Eck is a tagja volt. Könnyen lehet, hogy bevallva-bevallatlanul Luther saját magát is vádolta Lénárd lelkész halála miatt, akit ugyan csak rövid ideig tanított, de nagyon megkedvelt. Leveleztek és könyvekkel, tanácsokkal is ellátta.

Jan Luyken (1649-1712) – Kaiser Lénárd kivégzése

Még ugyanebben a hónapban pestis tört ki Wittenbergben. Az egyetem hallgatói és tanárai Jénába menekültek, de Luther kitartott Wittenbergben. A harmadik csapás a háborús félelem volt: majdnem vallásháború bontakozott ki a német-római birodalomban Otto von Pack ügyeskedő politikai tanácsadó miatt, aki a katolikus-lutheránus vallási megosztottságon kívánt nyerészkedni. A negyedik próbatétel is ezzel függött össze: Szászország katolikus hercege, Szakállas György betiltotta Luther Wartburgban írt Újszövetség fordítását a „szeptemberi Bibliát”, és még ebben az évben ellenfordítást adatott ki „Törvényes keresztény fordítás” néven3.

Valószínű, hogy ezek az események indították Luthert az Erős vár a mi Istenünk megírására, és ezeket az ármánykodásokat lehet az „e világ minden ördöge” és az „e világ ura” fordulatok alatt értenünk:

3. E világ minden ördöge
Ha elnyelni akarna,
Minket meg nem rémítene,
Mirajtunk nincs hatalma.
E világ ura
Gyúljon bosszúra:
Nincs ereje már,
Reá ítélet vár,
Az ige porba dönti.
(Evangélikus Énekeskönyv 254. 3. versszak Payr Sándor és Stromp László fordításában)

Időnként hallani azt a városi legendát, hogy kocsmanóta volt az eredeti dallam. Ez körülbelül annyira lehet érvényes állítás, mintha Luther asztali beszélgetéseit csupán kocsmai vitáknak hívnánk. Az ének a 15-16. század közkedvelt dallama lehetett. Luther lejegyzésében inkább énekeljük ünnepélyes indulóként, mint minnesänger-melódiaként, bár valószínűleg a dal ez utóbbi volt.

Az ének később is sokszor vigasztalta a reformátort, gyakran énekelték együtt Melanchthon Fülöppel, akit viszont Luther halála után vigasztalt ez az ének: mikor 1547-ben Luther ellenfeleinek kezére jutott Wittenberg, barátai – köztük Melanchthon és Jonas Justus Weimarba menekültek. A városban bolyongva úgy találtak menedéket, hogy egy ház udvarán egy szolgálólány az Erős vár a mi Istenünket énekelte.4

Ma úgy emlegetjük, mint az evangélikus egyház himnuszát. Valóban a reformáció híveinek menedéke volt évszázadokon keresztül A magyar léleknek is kedves ez az ének. Mikszáth a „Fekete városban” a felvidéki lutheránusok jellemzésekor említi:

– A zsoltárom, az »Erős vár nekünk az Isten«, ha én azt megzendítem, az én hangomon, nincs az az elvetemedett kapcabetyár az országban, aki hozzánk merne nyúlni. Probatum est!”5

Jókai Mór egyenesen így fogalmaz:

»Erős várunk nekünk az Isten!« Benne van e dalban minden, ami az embert a föld sarából felemeli: a szabadságvágy, a hazaszeretet, a testvérvonzalom, az önfeláldozás, jellemerő, egész fel az istenimádásig! Kihívás a haragos bálványok ellen, akár e földön laknak, akár a túlvilágon.”6

Az énekeskönyvünkben két fordítással szerepel ez az ének. A kevésbé énekelt fordítást (256) József Attila készítette, de hogy miképpen is készült, Koren Emil könyvében találjuk meg:

1934-ben az Evangélikus Egyetemes Egyház pályázatot írt ki, fordítaná le valaki az éneket úgy, „mintha Luthernek e műve valamely magyar lélek költői alkotásvágyából született volna…” Addig is sok költői próbálkozást vetettek papírra. 28-30-at ismernek az akkor cikkező tollforgatók. (…)

A pályázat sokakat megmozdított. 136 pályamunka futott be. (…) A pályázat mégis eredménytelen maradt.

A poros iratok között ott találom néhai jó Kovács Sándor tiszta írását és tiszta gondolatait. Kezével írt gyűlési tárgyrenekből s beszámoló jelentésekből olvasom, hogy „csak kevéssel jutottunk közelebb a célhoz” (…)Szerinte a pályázókra és a pályamunkákra „rányomta bélyegét a kor”(…) Az eredményt mentendő Geduly Henrik püspök innen-onnan vett jó sorokból összeállított három variánst. Kovács Sándor azonnal kész a bírálattal: „hiányzik belőle a tűzfolyam, amely az eredetit jellemzi”(…)

A pályamunkák között lapozgatva megütött egy helyen az utolsó sor: „miénk marad az Ország!” Utánanézek a könyveim között. Igen, jól emlékeztem: a József Attila fordítása, ő is a pályázók között volt.

Pontosan követte Payr Sándor szövegmagyarázatát. Pályamunkájában sorváltozatokat is közölt, s ezekhez magyarázatot, amelyek pontos, értelmes exegesisei az eredeti Luther-szövegnek. Egyaránt irodalomtörténeti és teológiai, sőt hymnológiai kincsünk is ez az irat.

Nem adták ki neki a díjat. A bírálóbizottság még a sorrendileg értékeltek közé sem emelte József Attila művét. (A pályázat titkos volt)”7

2. Önnön erőnk csak délibáb, És bizony esnénk esten; De harcba küldte Egy Fiát Értünk maga az Isten. Kérded-é, ki az? Jézus, az Igaz. Sok had, Egy a fő, Nincs Isten más, csak ő, Krisztus, a Győzedelmes!

3. S ha földön ördög nyüzsgene, És elnyelni akarna, Meg nem riadnánk – ellene Győz hitünk diadalma. A világi úr Tombolhat vadul, Semmit sem tehet; ő megítéltetett. Megrendül egy szavunkra.

4. Él, áll az Ige igazul, Akárki vesse-hányja. Táborainkra száll az Úr Szent Lelke, adománya. Jó hír, nő, család, Jószág, test, világ Veszhet – vihetik Veszendő kincseik’ – Miénk marad az Ország.

Nem hiszem, hogy az akkor élt lelkész elődökben kellett keresni a hibát, József Attila előremutató költészete hogyan is talált volna meghallgatásra pont egyházunkban, ha maga a kor sem értette meg költészetét.

Mással is volt ez így. Nagy Endre Egy város regénye című nagyváradi visszaemlékezéseiben a következőket jegyzi fel arról, hogy mit vágott Rádl Ödön, A Nagyvárad napilap főszerkesztője a fiatal Ady Endre szemébe:

„Ha az ifjú nemzedék soraiban széttekint, elborul a tekintete. Nem csak a született lángész hivatottságát nem látja bennük, de a nagyratörő nemes szándékot sem, amely az irodalom klasszikus magaslatait ostromolja. (…) A nagyok nyomában törpe epigonok következnek” 8

Bár Ady Endre még életében megkapta az elismerést, a tragikusan fiatalon elhunyt József Attilával – mint tudjuk – ez nem volt így. Fordítása ennek ellenére velünk marad, és egy kissé meghökkentő költői árnyalattal egészíti ki az énekeskönyvünkben a néhány évtizeddel régebbi, sokat énekelt Payr Sándor – Stromp László fordítást1. Persze az sem ártana, ha közismertebb lenne a tény, hogy Payr Sándor és Stromp László teológiai tanárok készítették ezt a jól használható fordítást, a régi, Huszár Gál idejéből megmaradt magyar fordítás helyébe.

Gondoljuk át:

1 Ecsedi Zsuzsa: Az énekszerző Luther Márton és az Erős vár a mi Istenünk in. Vallástudományi Szemle 13. évf. 4. sz. 40. o.

2Koren Emil: Irgalmadat éneklem, Magánkiadás 2015, 127.

3 Koren Emil 128.

4https://de.wikipedia.org/wiki/Otto_von_Pack https://de.wikipedia.org/wiki/Georg_der_B%C3%A4rtige#Leben

5Mikszáth Kálmán: A fekete város https://mek.oszk.hu/00900/00910/html/

6Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony https://mek.oszk.hu/00600/00696/html/

7Koren Emil 129-130.

8Nagy Endre: Egy város regénye (Rádiószínház Hangoskönyv, 10. fejezet 6:26 köv.)
https://www.youtube.com/watch?v=uhu5Hkb-0NE

„Van örök kincsünk, becsesebb nincs nála földön, égen!”

2023. október 29. Bibliavasárnap

Gerlai Pál

1822-ben egyszerre iratkozott be három diák a turkui főiskolára: Elias Lönnrot, Johan Snellman, Johan Runeberg: egyik a Kalevala összegyűjtője, a másik a finn nemzeti függetlenség nagy politikusa, a harmadik pedig a legnagyobb finn romantikus költő lett.

A 19. század nem volt könnyű a finn nép számára. A század elejéig svéd fennhatóság alatt álltak, majd a svéd–orosz háború befejezése után a cári Oroszország fennhatósága alá kerültek. A 19. század a nemzeti ébredések időszaka volt Európa-szerte. A finnek is öntudatra ébredtek, és mind jobban igyekeztek kulturálisan és politikailag is önállósodni, magukra találni. A nemzeti öntudatra ébredés pedig sajátosan a hitbeli ébredéssel párhuzamosan, azzal szorosan összekapcsolódva valósult meg.

Runeberg nevezetes lírai és epikus költő volt; alkotói munkája kiemelt jelentőséget kapott abban a korszakban és környezetben, amelyben tevékenykedett. Lönnrot mellett Runeberg egyike volt azoknak a kiemelkedő alakoknak, akik segítették az újonnan létrejött Finn Nagyhercegséget kultúrnemzetté emelkedni nemcsak az ott élők, hanem a külföldiek szemében is. Ő volt az, aki 1840-es évekbre eszményképet teremtett a finn népről és annak természetéről. Ebben legnagyobb szerepe a Fänrik Ståls sägner című versgyűjteményének volt („Stol zászlós regéi”). Ez a kötet önmagában erkölcsi identitást adott az országnak. Ennek a gyűjteménynek első verse a Vårt land (finnül: Maamme; Országunk), amely Finnország himnusza lett. Már életében, de különösen halála után nagyon fontos, kultikus személyiséggé vált hazájában, mint a nemzeti érzelem megteremtője.

Koren Emil Irgalmadat éneklem című munkájában kiemeli, hogy szerinte a világirodalomban nincs rá példa, hogy egy költő az elnyomó nemzet nyelvén írva nemzete egyik legnagyobb költőjévé váljék. A 19. században még a kultúra nyelve a svéd volt. Eszmeileg már kitört ebből Runeberg, de nyelvileg még nem.

Az 1850-es években a svéd nyelvű egyházi énekeskönyv szerkesztőbizottságába meghívást kapott. Nagy elköteleződéssel vágott bele a munkába, szinte egymaga állította össze az énekeskönyvet, és ő maga hatvan éneket írt ebbe az énekeskönyvbe. A finn kereszténység 700 éves jubileuma alkalmából ünnepi kiadásban jelent meg a könyve.

A szekulárizálódó mai fiatal finn nemzedékben árnyalódik Runeberg költészetének megítélése. Runeberg több művében hihetetlenül magasztos képet alkotott a finn népről és a természetről. Ezzel szemben leghíresebb versével a „Paavo gazdával” egyenesen a finn pesszimizmus szívébe találunk:

Megjött a tavasz, a hó elolvadt
s megmaradt: vetés és porhanyó föld;
jött a nyár, jégzáporok zuhogott
s a ringó vetés felét lezúzták;
ősz jött s elfagyott, mi megmaradt még.”
„Megpróbál, de el nem hágy az Isten.
Kétszer annyi kérget tégy a lisztbe,
én meg duplaszéles árkot ások,
ám az Úrtól várom majd az áldást”.
(részlet, Képes Géza fordítása)

A vers hangvétele a korabeli műköltészethez képest nagyon is realisztikus: a mindennapok brutalitását írja le, melyet a vers megjelenése idején az olvasók a nép csendes hősiességének megnyilvánulásaként értelmeztek. Ideális képet alkotott a finn értelmiségiek számára egy Istenben bízó, de keményen dolgozó nemzetről. A vers végén a felebaráti szeretet kerül előtérbe, amikor a sok szenvedést és rossz évet átélt Paavo gazda, miután jobbra fordul sorsa, és végre kétszer annyit arat, mint korábban, nem feledkezik meg szomszédjáról, és kérés nélkül átengedi neki termése felét.

286. Van örök kincsünk, becsesebb nincs nála földön, égen

A mai finn énekeskönyv húsz énekét tartalmazza, nekünk kettővel kell beérnünk, de minkét ének (286 és 384) jól énekelhető és kedves énekünk, Túrmezei Erzsébet fordítása. A 286-os éneke, a „Van örök kincsünk” értékes költeménye, és nem csak a 19. szemmel, hanem napjainkban is. Tartalma kortalan, szövege szép, és lelkesítő érzés énekelni ezt az éneket:

3. Vált ezredévet ezredév, De soha el nem évül,
Nem élhet az új nemzedék E régi ige nélkül.
Hit, erő, béke, üdvösség Mert nem lesz soha másban,
Megrendül bár a föld és ég, Mint Isten szent szavában
.

4. Szent ige, te semmibe vett, Megvetett és lenézett:
Hol az a földi ismeret, Mely teveled fölérhet?
És van-e még más menedék, Hogy lelkünk óvja, védje?
Egy van csak, de ez egy elég: A kegyelem igéje.

A 286-os éneket dalolva a folyamatos isteni gondviselés érzése erősödik meg az énekesben. Az az érzés, hogy előttünk évszázadokkal és évezredekkel is az Istenbe vetett bizalom volt az, amely megtartotta a keresztény közösségeket, és a jövőben is csak ez tarthat meg minket. Ez összeköti téren és időn át az evangélikus közösségeket. Runeberg költeménye jól érzékelteti a Biblia és a keresztény gyülekezet örök kapcsolatát.

Gondolkodjunk együtt:

  • Hallgassuk meg Runeberg Paavo gazda című versét Papp János előadásában1
  • Milyen párhuzamokat találunk Nemzeti Himnuszunkkal?
  • Idézzünk fel akár gyermekkori vagy mai templomi élményeinket, amelyek a közös gyülekezeti énekléshez kapcsolódnak
  • Miért baj, hogy egyre kevesebbet olvassuk a Bibliát?
  • Milyen módszereket és alkalmakat találhatunk, hogy a Bibliát többet olvassa minden generáció?

Felhasznált irodalom:

Koren Emil: Irgalmadat éneklem (1968, 2015)

https://kattima.hu/

A Teremtés hete

2023. október

Szerző: Gerlai Pál evangélikus lelkész – megjelent a Magyarországi Evangélikus Egyház 2023/2024 évi gyülekezeti munkaprogramjában: Link!

Herbert F. Brokering: „Csodáin ámulva ujjong szívem”

68. Föld és nagy ég (Evangélikus Énekeskönyv)

Jób 38, 3-4. Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat!

A 68. énekünk szövegének írója

Herbert F. Brokering (1926-2009)

Herbert F. Brokering evangélikus lelkész, gyermekpszichológus, író, költő, énekíró, zarándokvezető, sokakat inspiráló tanár és nagyszerű szónok volt. Egy nebraskai evangélikus parókián született. Apja német származású bevándorló lutheránus lelkész. Herbert gyermekpszichológiából szerzett mesterdiplomát az iowai egyetemen, majd 1950-ben teológus-lelkészi diplomát szerzett. 1960-ig három gyülekezet lelkésze is volt. Ezután a gyermekpszichológiai ismereteit hasznosítva az Amerikai Evangélikus Egyház (ALC) konfirmációi igazgatója lett Minneapolisban. Mintegy negyven könyvet írt, és sok vallásos éneket, amelyek közül több szerepel a világ számos énekeskönyvében. Ilyan  a „Föld és nagy ég” (Earth and all stars), vagy a „Tiéd az Ámen” (Thine the amen). Az évek során számos zenésszel dolgozott együtt, köztük Dave Brubeck jazz-zongoristával, aki együtt szerezték a „Beloved Son” (Szeretett Fiú) című oratóriumot, melyből a Londoni Szimfonikus Zenekar felvételt is készített 2003-ban. 

Dave Brubeck jazz zongoristával is dolgozott együtt (Beloved Son a közös oratóriumuk címe)
A leginkább ismert zene Brubecktől a „Take Five”

Előadásokat és workshopokat tartott az egész amerikai kontinensen. Reneszánsz reformációs fesztiválokat szervezett Roland Bainton történésszel. Az 1980-as évek elejétől egészen a 2000-es évekig zarándoklatokat szervezett a Luther életéhez kapcsolódó keletnémet városokba, és más kelet-európai országokba is. A hidegháború kellős közepén képes volt megkerülni a politikai akadályokat, hogy zarándokai találkozhassanak a vasfüggöny mögötti keresztényekkel, és velük közös istentiszteleteket tarthassanak. Évtizedeken keresztül tanította lelkészek generációit az Egyesült Államokban, köztük a haditengerészet és a légierő lelkészeit is. Több egyetemen a karok indulója a „Föld és nagy ég” ének, mely énekeskönyvünkben is megtalálható 68. számmal. A különböző oktatási területek tanárai és hallgatói a megfelelő versszakokat egymásnak válaszolva felállva énekelik az intézményi ünnepségeken.

Életrajzából kiderül, hogy a gyermekek és fiatalok iránti érzékenysége milyen erős volt. Ez minden bizonnyal onnan eredeztethető, hogy egyik unokája halva született. Nemsokkal azután írta „Henrynek a mennyben” című könyvét. Ebből is látható, hogy milyen érzékenyen fordult a gyermekek és fiatalok felé, nevelésüknek szentelte életét, számos díjjal ismerték el munkásságát.

A 68. ének zeneszerzőjéről

David N. Johnson (1922-1987) több amerikai egyetem orgona oktatója, zenei tanszékvezetője volt. Eközben zeneszerzéssel foglalkozott: az 1975-től indult közismert „With Heart and Voice” (Szívvel és hanggal) heti egyházzenei rádióműsor főcímdala lett a „Johnson’s Trompet Tune in D” című orgonamáve. A darab akkori népszerűségére egy példa: Nixon elnök lánya is ezt választotta esküvői indulójának.

David N. Johnson több mint 300 művet komponált, melyek között vannak olyan közismert kórusművek, mint a „The Lone Wild Bird” magyarul „A magányos vadmadár”. A szerző a negyvenes években egy indiai hajóúton az óceán közepén repülő magányos tengeri madarat látva írta a művet. Népzenei átiratokat is szerzett, melyek olyan jól sikerültek, hogy sokan az átiratot hiszik az eredetinek.

Gondolatok magáról a 68. énekről

Forrás: enekeskonyv.lutheran.hu

A Föld és nagy ég dal nem véletlenül lett ennyire népszerű, és világszerte ismert egyházi ének. Ünnepélyes harmóniái és szövege nagyszerű összhangban állnak egymással, versszakainak témái pedig átfogják a teremtett világ gazdagságát, az emberi élet és tudomány sokszínűségét. Jól érzékeltetik, hogy a világ megismerésére és a fiatalok tanítására nyitott, elhivatott ember az Isten által teremtett gazdag világgal összhangban rengeteg lehetőséget talál arra, hogy csodás dolgokat hozzon létre. Ezeket a csodákat pedig keresztényként felelősséggel kell gondozni és ápolni – és mi másról, ha nem erről szól a teremtés hete!

  • Milyen régi szokások tartoznak az aratási hálaadó ünnephez?
  • Elég-e csupán az aratási hálaadásról beszélni, vagy ideje a paradigmaváltásnak?
  • Hogyan kapcsolódik össze környezetvédelem és a kereszténység a kultúrparancs által?
  • Hogyan lehet ezt nem álságosan gyakorolni, milyen lépéseket tehetünk?
  • Mit tehet az oktatás azért, hogy a látásmód megváltozzon?
  • Mit tehet a kereszténység és az egyház az oktatás helyzetének javításáért?

A tokaji keresztény egyházak és szerzetesrendek

2023. 09. 17. Várhelyi Gyula

Várhelyi Gyula előadása amely az Ismeretterjesztő konferencia a 950 éves Tokajról keretében hangzott el, 2023. 09. 15-én

Bényei József költőt idézem: „Gyökerek nélkül pedig sárgára szárad a fű, virág, bokor és fa. Gyökerek nélkül nincs élet. A gyökér az embernek a haza, a valóságos és szellemi szülőföld, elődök tartása, cselekedete, gondolkodása és érzelmei.”

E gondolat jegyében és szándékával tekintjük át Tokaj 950 éves keresztény múltját és jelenét. Kereszténységünk hazánk történetével azonosul. Tatárok, törökök, osztrák és német hadak, világháborúk és forradalmak viharjai dúlták országunkat. Vallásellenes diktatúrák próbálták uralni szellemi életünket. Elpusztultak a régi oklevelek, könyvek és írások. Árvizek és tűzvészek, durva történelmi események pusztították Tokaj várát és a települést, templomait, a keresztény emberi életet sem kímélve. Dr. Stumpf Mátyás tokaji plébános is ennek az embertelen világnak egyik mártír áldozata. 1945 februárjában 34 tokaji ártatlan emberrel együtt „kicsi munkára” hurcolták el. Ismertelen helyen halt meg, jeltelen sírba temették el.

Keresztény világunk korai történetiségének megismerése nem könnyű. A honfoglalás és az Árpád-házi királyaink időszakából rendkívül kevés, megbízhatóan értékelhető írott forrás áll rendelkezésünkre. Okleveles dokumentumok hányában többnyire legendákra, és nem történészek, inkább történeti írók munkájára vagyunk hagyatkozva. Késői írások tanulmányozásából vonhatunk le következtetéseket a korábbi évszázadok megismerésére.

Ahol a Bodrog a Tiszával és a Tokaji heggyel találkoznak, honfoglalásunk idején itt született meg egy csodálatosan szép település, melyet először Hímesudvarnak, majd Kőrévnek, napjainkban pedig Tokajnak neveznek.

A hímes a szép környezetet és földvárát, az udvar királyi tulajdont jelölhetett. A Kőrév elnevezés ellenőrzött és vámfizető átkelőhelyet, illetve révkikötőt takarhat. Krónikáink a honfoglaláskori Hímesudvar nevű földvárát említik első alkalommal. Újabb említése 1074-ben történik, amikoris Géza királyi herceg Salamon királlyal vívott szerencsétlen ütközete után átkelve a Tiszán, a tokaji várba menekül. Ezt az eseményt fogadtuk el városunk születési évének, melyre első alkalommal 1973-ban emlékeztünk. A 2023.év egészét, Tokaj 950. emlékévét gazdag és változatos programsorozattal ünnepeljük, ennek egyik állomása a mai tanácskozás.

A tokaji kereszténységünk kezdetei a föld, fa, sánc, avagy kőből épült várához köthető, építésével egyidőben indulhatott meg a keresztény élet. Mint ahogyan István királyunk elrendelte, hogy minden tizedik falu építsen egy templomot, úgy egyetlen vár sem nélkülözhette, hogy ne rendelkezzék egy szakrális térrel. Ez a tér kezdetekben lehetett egy sátor, későbbiekben a vár nagyságától függően jelenhettek meg a várkápolnák, illetve vártemplomok. Minden esetre kápolna vagy templom és vár együtt járt. Akár a király, akár egy főúr birtokában volt a vár, kapitánya mellett jelen volt az udvari papság, akiknek a királyi oklevelek megírása is kötelességük volt. Korabeli vármetszeteken, amely például az 1565-ös tokaji vár ostromát ábrázolja, itt fedezhetjük fel, hogy a vár területén és a település belterületén is megjelenik a várkápolna és a templom tornya. A Makoldi Miklós régész vezette ásatások során a volt vár területén került elő egy míves üvegkehely és annak fém talptöredéke, amely a palotakápolna kegytárgyaihoz tartozhatott.

A keresztény életünk erősödésére, fejlődésére jótékony hatással volt az 1092-ben Szabolcson és ezt követően 1100 körül Tarcalon megtartott zsinat, királyi gyűlés. A 13.század derekán a Szentföldről hazatérő johannita keresztes lovagrend és a stefaniták szerzetesrendje 1269 és 1398 között környékünkön szereztek birtokokat. Feladatuk a karitatív tevékenység, a világi szolgálat, lelkigondozás és a betegek ápolása volt.

A következő századokban Tokajban három szerzetesrend is letelepedett. Elsőként a magyarnak, nemzetinek tekintett fehér barátok remete rendje, a meditatív pálosok érkeztek meg. Az 1411-ben elsőként alapított, de elnéptelenedett kolostorukat 1465 és 1476 között újították meg. 1537-ben a kolostorukat a trónviszályi csatározások során megrongálták és kifosztották. 1549-ben tértek vissza kolostorukba, melyet 1612-ig birtokoltak. 1639-ben ingóságaikat is elveszítették.

A pálosok idejében 1551.augusztus 13-án a Gyulafehérvár-Tokaj-Bécs útvonalon, átutazóban két napon a vár templomában vendégeskedett a Szent Korona.

1712-ben érkeztek Tokajba a kapucnit viselő, szigorú ferences regula szerint élő alamizsnás és missziós, pasztorális barátok. 1714-ben szállásuk a római katolikus parókia melletti épület volt. 1716 és 1725 között építették fel rendházukat. 1729-ben szentelték fel toronynélküli templomukat, melynek maradványait a gyermekotthon épülete rejti.

A kapucinusokkal majdnem egy időben jelentek meg a piarista tanító, oktató rend tagjai. Az 1721-től tevékenykedő, de csupán 1727-ben történő letelepedésüket követően 1737-89 között tartották fenn a Tokaji Piarista Gimnáziumot. A Bodrog partjához közel építettek egy kis kápolnát, amelyet az 1780-as években híd- és útépítés ürügyén bontottak le. Királyi rendelet alapján költöztek át Sátoraljaújhelyre az eltörölt paulinusok házába.

Az Árpád-házi királyok korában, amikor a vár és a település egymás mellett párhuzamosan fejlődött, ekkor épülhettek Tokaj első szakrális terei és jöhetett létre a plébánia-templom. Ugyanis a későbbi oklevelek tanúsága szerint a tiszai rév szombati vámbevételét még az Árpád-házi királyok adományozták a tokaji plébánosnak. Tokaj több más településsel egyetemben nem szerepel az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben, az országos összeírásban. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a 14.században nem volt templomos hely. Tokaj első papjának nevét, Géchy Miklósét nagyon korán, egy Kállóban 1349.augusztus 18-án keltezett oklevélből ismerjük.

A 18. és a 19. század a templomépítések, de a természeti csapások évszázadai is. A nagy árvizek és a gyakori tűzvészek pusztították a várost, nem kímélve templomait sem. 1570 körül a lakosság teljes egészében elfogadta az alapjaiban megújult hitvilágot, ezáltal a római katolikus plébánia megszűnt. Plébániájának mai formáját 1693-ban nyerte el, a keleti tűzfalán látható az évszám. Templomát másfél évszázadot követően 1709-ben alapították újra és a következő évben szentelték fel. Ez a templom az 1741.évi tűzvész martaléka lett, de 1744-ben ismételetlen újra építették. Az ekkor kiadott apostol brevé, pápai okirat megerősítésével Keresztelő Szt. János tiszteletére szentelték. A középkori templom helyén, többnyire teljesen új alapokon 1909 és 1913 között építették fel a jelenlegi templomot és 1913.június 8-án, 110 évvel ezelőtt Jézus Szent Szíve tiszteletére ajánlották fel.

A görögkatolikus egyház hívei a 17.sz. elején érkeztek Tokajba. Parókiájának első írásos emléke 1697.június 29. Valószínű, hogy ekkor építették első, akkor még fából készült „cerkó” templomukat. A tűz és árvíz pusztításai után új templomuk 1746-ban épült, 1752-ben szentelték Szent Miklós püspök tiszteletére. A templom teljeskörű felújítása 2017-ben fejeződött be. Ikonosztáza becses emléke a tokaji művészeti életnek. Az előtérben található remekművet, a kovácsoltvas kaput Makoldi Sándor főiskolai tanár és festőművész terve alapján Schuller Béla kovácsmester készítette. Tornyainak gömbjeiben, hasonlóan a református és katolikus templomokhoz, időkapszulát, üzeneteket helyeztek el az utókor számára.

A reformáció Tokajban az 1540-es években bontakozott ki. Az 1600-as évek elején az első református gyülekezeti együttlétre alkalmas ideiglenes helyet a temető környezetében alakították ki. A 17.század végéig a főtéri templomban majd ezt követően közel 100 éven keresztül magánházaknál, illetve vesszőfalú imateremben tartották az istentiszteletet. Jenlegi kő templomuk alapjait 1802 tavaszán tették le és az építkezést 1821-ben fejezték be. 1896-ban síkerült templomukat toronnyal ékesíteni. Több állagmegóvást és felújítást követően mai formáját a 2021-22-ben végzett teljes körű munkálatokat követően nyerte el. Ekkor szépült meg a lelkészi lakás és a templom parkja is.

Luther tanait a XVI. század első felében kezdték egyre többen követni Hegyalján. Tokajban viszontagságos századokat követően első ismert istentiszteletüket magánháznál 1783.augusztus 24-én tartották. A következő évben megvásárolták a rk. parókia melletti épületegyüttest és itt alakították ki imatermüket. 1785 körül az imateremhez csatolva építik fel templomukat, melynek végleges formáját 1890-ben nyerte el. Oltárképét 1933-ban Gyoroki Pál ismert, a sokak által kedvelt és tisztelt tokaji festőművész készítette. A kényszerből elhagyott, árvaságra jutott templom és az épületkomplexum 2009 és 2015 között a város tulajdona majd magánkézbe került. Az egyházközség 2011-ben egy lakóépület átalakításával új imaházat létesített. Lelkésze valójában missziós szolgálatot teljesít. Hatvan településből tízen élnek számottevően evangélikusok és hat saját istentiszteleti hellyel rendelkező település van az egyházközség területén.

XVI. században a Balkánról érkeztek az ortodox közösség (egységes néven: görögök) hívei. Első istentiszteletre alkalmas helyük egy pincében volt berendezve. Görög családok és az 1733-1798 között működő orosz borvásárló bizottság 30-40 fős tagjainak lelkigondozására 1790 körül építtették fel közös templomukat. 1785-ben 33 házban laktak ortodox családok, 1910-ben viszont már csupán kettő ortodox lakó volt. Az 1940-es évek végén becses ikonosztázát, később felújított vörösmárvány oltárkövét a nyíregyházi Szt.György nagyvértanú templomában helyezték el. Az elhagyatott templomban Helytörténeti Múzeum, majd Tokaji Galéria működött, rövid ideig házasságkötéseket is tartottak falai között. 2008 óta indultak újra a templomban az imádságos órák. A magyar állam 2018-ban visszaadta az ortodox híveknek. Jelenleg a Magyar Ortodox Egyházmegye tokaji temploma. Címünnepe Csodatevő Szt. Miklós püspök. Napjainkban teljes körű felújítása folyik. 175 évet követően 2023.június 10-től újra van felszentelt papja Szegedi Szabolcs István személyében.

Lassan előadásom végéhez közelítve idézem a görögkatolikusok kiválóságát Mosolygó József parókust, aki közel száz esztendővel ezelőtt az 1930-ban megjelent Tokaj monográfiában a következő véleményt alkotta. „Tokaj azon kevés és dicséretre méltó települések közé tartozik, ahol vallási villongás annak dacára nincsen, hogy falai között az összes keresztény vallásfelekezetek képviselve vannak. Nemcsak a mindenkori lelkészkedő papság érdeme ez, hanem a híveké is.” A vallásfelekezetek ezt követően sem osztották meg a település lakosságát. A nyelvi megosztottság ugyancsak nem okozott gondot, annak ellenére, hogy a liturgikus eseményeket pl. a XVIII. században magyar, latin, egyházi szláv, bizánci görög, német, tót és héber nyelveken végezték.

1990 óta érezhető egy vallási újjászületés, szerény fellendülés. Egyre több templomunk szépül meg, több a keresztelés, házasságkötések száma. Az utóbbi években két templomunk, a görögkatolikus és a református kívül és belül, valamint közvetlen környezetük is kormányzati segítséggel váltak tetszetőssé. Az emberek nyíltan megvallják és felvállalják kereszténységüket. A sokszínű keresztény liturgikus esemény ünnepeinket és hagyományainkat, a város változatos kultúráját gazdagítja.

A vallási elöljárók, a főtisztelendő urak Gerlai Pál lelkész, Gorcsa György parókus, Kertész Ferenc plébános, Szegedi Szabolcs István ortodox pap és a nagytiszteletű Tóth Orsolya lelkipásztor Asszony tevékenységét szolgálatukban az ökumené, a keresztények egységtörekvésének igénye és szelleme hatja át. A város kulturális életében meghatározó szerepet töltenek be. Lelkipásztoraink a civil életben is élnek a társas kapcsolatok lehetőségével.

Közel ezer évet tekinthettünk át, amely önmagába véve is hatalmas időszak, de csupán kiemelkedő mérföldköveket szemlélhettünk.

(Az előadást a szerző engedélyével közöltük.)

Köszönjük WordPress! | Sablon: Baskerville 2, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑