Borsod-Abaúj Zemplén és Heves evangélikus gyülekezeteiről

Sátoraljaújhelyen 27-en, Sárospatakon 18-an, Szerencsen ugyanígy 18-an vallották magukat a legutóbbi népszámlálás során evangélikusnak. Történelmi hátterét az alábbi cikkben írja le, az evangélikus egyházmegye esperese

A Borsod-Hevesi Evangéliku:s Egyházmegyében máig összetartó, szigetszerű evangélikus közösségek alakultak ki a 17-18. században: (Arnót-Újcsanálos, Fancsal-Hernádvécse, Sajókaza, Putnok), melyek mai napig az egyházmegye ismert,ám kis létszámú (1-200 fős) gyülekezeteit alkotják. A városokban kicsit más a helyzet, Miskolcon a Türelmi Rendeletig, de például Sátoraljaújhelyen egészen a 19. század végi kedvező egyházi törvények megszületéséig a lutheránusok a református gyülekezet részeként voltak jelen.[1] A századfordulóig még a falusi gyülekezetek is sok esetben saját elemi iskolával rendelkeztek. A 19-20. század fordulóján az iparterületek értelmiségi rétegéből, szakembereiből jöttek létre a gyárak által is támogatott kisebb egyházi közösségek (Diósgyőr, Ózd), de például Kazincbarcika település önmagában a szocialista iparfejlesztés eredménye, így az egyház ebből az előzőekkel ellentéten nem profitálhatott, máig kis létszámú szórványként működik.

A trianoni békediktátum az eperjesi tanítóképzőt és a jogakadémiát Miskolcra száműzte, így tanáraival és
diákjaival gazdagodott a miskolci evangélikusság. Erre az örökségre épül a megye legnagyobb
intézménye, az összesen 1200 dolgozót és diákot befogadó Kossuth Lajos Evangélikus Óvoda, Iskola,
Gimnázum és Pedagógiai Szakgimnázium.

Borsod-Abaúj Zemplén és Heves településeinek evangélikus lakossága még magyarországi mércével is elenyészően alacsony: Miskolc 0,8%, Sátoraljaújhely 0,23%, Szerencs 0,2%, Sárospatak 0,16%. Eger teljesen különálló, enklávé-szerű helyzetben van, kevesebb mint 200 evangélikussal (<0,4%).

A bortermelésre épülő, többnyelvű vidékek evangélikus közösségei (Tállya, Abaújszántó, Tokaj, Monok)
már a 20. század közepére leépültek. Az evangélikus templommal rendelkező települések is napjainkra
gyakran egy számjegyű településenkénti létszámmal rendelkeznek, missziói egyházközségként történik a
gondozásuk.

A megye kisebb gyülekezeteire sok esetben jellemző, hogy az istentiszteleteken gyakran több más vallású
vesz részt, mint evangélikus. A megye lelkészei küzdelmes helyzetben a nem evangélikus érdeklődőket is
elérik, megszólítják.

Sárospatak református magja Luther Márton munkatársának, Pihlipp Melanchthonnak tanítványai voltak az 1500-as évek derekán, de a magyarországi magyar ajkú protestánsok 1560-ban a kálvini reformációhoz csatlakoztak. Luther tanait a később betelepülő szász és tót lakosság követte, így az evangélikusok mindig kisebb számban éltek ebben a megyében. Sárospatakon, a Bodrog parti kálvinista Rómában még inkább így volt.

A maroknyi evangélikus Sárospatakon barátságos otthonra lel a református közösség gyülekezeti termében, a Lorántffy-teremben. A templomban időnként evangélikus keresztelőre is sor kerül. Az innen származott családok visszalátogatnak az alkalmakra. Van, amikor csupán négy-öt idős ember látogat el, de olykor 10-12 fő is megjelenik az istentiszteleteken.

A népszámlálási és demográfiai adatok markáns folyamatokra mutatnak rá: a születések száma csökken,
és a várható élettartam az országban az egyik legalacsonyabb. Az utóbbi tizenöt évben a belföldi és külföldi elvándorlás hatását is fájóan tapasztaljuk, ez az evangélikusokat (viszonylagos mobilitásuk és jó
képzettségük miatt) kiváltképp érinti. A 2008/2009-es válság éppen az evangélikus egyházban meghirdetett Konfirmáció Évében éreztette legerősebben hatását. A jelenséget a szórvány gyülekezetekben tompította, hogy sok helyen két-három évfolyam egyszerre konfirmál.

A lelkészek szolgálati erőfeszítésére és jelenlétére bizonyíték, hogy bár az evangélikus hívek száma az
országos átlag egynegyede alatt van (1,8%-hoz képest csak 0,4%). Ennél az aránynál jobb értéket mutat a
kazuális alkalmak száma, valamit az SzJA 1% felajánlása. A megyében élő evangélikus lelkészek ugyanakkor nyitottak arra, hogy saját helyzetükből a lehető legtöbbet hozza ki és a kompetenciájukat
fejlesszék, még akkor is, ha ezt nem feltétlenül az egyházi kreditpontok által dotált keretek között teszi. A
megyében előforduló „súrlódásos fraternitás” ellenére a lelkipásztorok élő és aktív kollegiális viszonyban
vannak, még úgy is, hogy kimondhatjuk, megkeményítette az itt élő lelkészek szívét a szórványhelyzetben
való helytállás. Ha az ellentétek lebontása megtörténne, és krisztusi együttműködés valósulna meg, a
lelkészek nyugodtabb lélekkel és nagyobb szeretetben szolgálhatnának. Erre törekszünk és ezért
imádkozunk mindannyian a szolgálatunk során.

Gerlai Pál
Borsod-Hevesi Evangélikus Egyházmegye esperese

[1]https://srta.hu/wp-content/uploads/2015/02/keriegyezmeny.pdf

Tállyai Csendesnap – lelki ébresztő a borsodi evangélikusoknak

2024. szeptember 28. (Csillag Bence, Gerlai Pál)

Évtizedes hagyomány a Tállyai Csendesnap. Már Veczán Pál és Sárkány Tibor esperesek idejében is megrendezésre került a Tállyai Csendesnap, amely a borsod-abaúj-zempléni evangélikusok regionális, éves találkozója. 

A napot, mint minden évben, közös kávézással és sütizéssel kezdték a csendesnap résztvevői.

Gerlai Pál az egyházmegye júniusban beiktatott esperese, és Kovács Dávid, a Tokaj és környéke Evangélikus Egyházközség jegyzője közös dicsőítő énekléssel indították a csendesnap programját. Ezt az esperes rövid bevezető áhítata követte, amelyben Luther Márton imádkozással kapcsolatos legfontosabb gondolatait idézte fel.

Idén a lelki felüdülést az október 12-én beiktatandó új országos missziói lelkész, Győri Gábor Dávid előadása, egyben hitébresztő prédikációja jelentette. Alapigéje a Jelenések könyvéből 3. fejezet 2. verse “Ébredj, és erősítsd a többieket” egyben az egész nap mottója volt.

A jelenlevők nagy örömére szolgált D. Szebik Imre ny. püspök előadása “Múló és maradandó értékeink” címmel, hiszen az egyházkerület korábbi püspöke sokadjára visszatérő „veterán” előadója a csendesnapnak. 

A csendesnap résztvevői – a település önkormányzatának köszönhetően – idén is a Mailloth-kastélyban tölthették az ebédidőt, ahol a monoki önkormányzati konyha különleges házias főztjét fogyaszthatták.

A záró úrvacsorai istentiszteleten Mekis Ádám, az Észak-Pesti Evangélikus Egyházmegye korábbi esperese prédikált Mt. 5,13-14 (Só és világosság) alapján, valamint a miskolci Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium énekkara szolgált többszólamú korálfeldolgozásokkal  Pataki Gábor karnagy vezényletével.

A finn nemzeti lélek lámpagyújtogatója: Elias Lönnrot

2024. február 14. Gerlai Pál

Kép forrása: https://375humanistia.helsinki.fi/elias-lonnrot/suhde-kielikysymykseen

Elias Lönnrot (1802-1884) filozófus, orvos, filológus, újságíró, népdalgyűjtő, a Kalevala összeállítója. Orvosi munkáját időnként megszakítva hosszú utakat tett Észak-Finnországba, Észtországba ahol a népmeséket, mondákat, népdalokat kutatta. Akadt olyan eset, amikor egy-egy népdalgyűjtő útja végén az orosz területeken keresztül hetekig kellett gyalogolnia hazáig, mivel a téli fagyok miatt a hajóútvonalak járhatatlanok voltak.

(forrás: Wikipedia)

Először több különálló eposzt szeretett volna írni, de a kutatás során szerzett tapasztalatai befolyásolták: a népköltemények töredékei közé különböző anyagokból épített egészen új verseket, a személyekkel, eseményekkel kapcsolatos vonásokat sok esetben megváltoztatta. Lönnrot úgy vélte, hogy a népköltemények történései valós történelmi események, és tartalmuk az idők során változatlan maradt, habár a forma változott. A Kalevala 1840-es megjelenése után nemzeti lelkesedés a finnek között felerősödött.

Elias Lönnrot mélyen istenhívő ember volt. A finn énekeskönyv 1867-es megújításakor írta a magyar evangélikus énekeskönyvben 185-ös szám alatt megtalálható Égi csillag tiszta fénye kezdetű énekszövegét egy jól ismert protestáns énekre: a svájci reformáció nagy zeneszerzőjének Loys Bourgeois-nak szerzeményére, illetve annak finn evangélikusok által átköltött változatára. Lönnrot idős korára visszatért szülőfalujába Sammatti-ba, ahova havonta egyszer járt ki – ahogy ott hívják – a „templomfalu” lelkésze. A többi vasárnapon ő végezte laikus prédikátorként a lelkészi szolgálatot. Koren Emil szerint a szórványgyülekezeti lét, de bizonyára a hosszú, magányos énekgyűjtő utak is ihlethették énekeskönyvünkben található énekét.

185. ének (L. Bourgeois 1510-1569, Elias Lönnrot 1802-1884)

2. Szent igéd, mint égi csillag, Hívjon, vonjon Jézusunk, Utat intve, míg megvirrad, Míg tehozzád eljutunk! Minden bús szem lássa meg Áldott égi fényedet!

Az ősi finn hangszer, a Kantele korszerűsített, kromatikus, tehát a kor zenéjéhez igazított, modernizált változatát ő maga készítette el, énekét ezzel is kísérte.

Lönnrot gyűjtötte népdalok 19. századi kantelén így hangzanak:

Lönnrot élete alatt rengeteget fejlődött az orvostudomány. A 18. század végi orvoslás még a kuruzslás szintjén állt, de Lönnrot született tudós volt, így a hiedelmeken és ókori hagyományokon (köpölyözés, érvágás) alapuló gyógyászati eljárásokat eleve elvetette. Úgy gondolta, hogy a betegségek megelőzhetőek higiéniával, védőoltással, helyes táplálkozással és az alkohol fogyasztásának mellőzésével.

Sajnos a csapások az ő magánéletét sem kerülték el, öt gyermeke közül csak egy lánya élte meg a felnőttkort, feleségét is eltemette. Viszont családjában szokás lett, hogy rokonaik árván maradt gyermekeit is nevelték. Orvosként többször találkozott a tífusszal és a kolerával is, ő maga is megbetegedett, de meggyógyult. Népdal gyűjteményeinek kiadása mellett újságírással is foglalkozott, felvilágosító újságcikkeket írt az egyszerű embereknek, nyelvújítással foglalkozott, gyakorlatilag ő teremtette meg a modern finn nyelvet. Több egyetemnek volt levelező tagja, a tudományok széles tárházában jártas volt a filozófiától a botanikáig. Bár szűk körű temetést szeretett volna, mégis nagyszabású lett: A helsinki egyetem tanszékeinek képviselői vitték koporsóját és a finn nemzeti ébredésre gyakorolt hatása miatt már életében rengeteg tisztelője lett.

Elias Lönnrot temetése (forrás: Wikipedia)

Születésnapja április 9. a finn irodalmi nyelvet megteremtő reformátor, Agricola Mihály halálának napjával esik egybe, ez finn nemzeti ünnep, amelyet zászlónapnak (Lippupäivä) neveznek, valamint Lönnrothoz kötődik a finn kultúra napja február 28. a Kalevala-nap, ezen a napon adta ki a népköltemény első változatát 1835-ben.

  • Gyermeket elveszíteni a legnagyobb szenvedés – ma sokkal ritkábban találkozunk ezzel a tragédiával, mint száz évvel ezelőtt. Miért élhette meg ezeket a tragédiákat máshogyan Lönnrot, mint pl. Malmivaara?
  • A gyermekkeresztség megjelenése a középkori gyermekhalandósággal függött össze. Ma milyen változásokra lenne szükség a keresztségben és az ifjúsági munkában?
  • Milyen kihívásokat jelent egyházunk számára a szórvány gyülekezeti helyzet?
  • Hogyan lehet bevonni a gyülekezeti szolgálatba a más hívatásban elkötelezett keresztényeket?

Források:
Koren Emil: Irgalmadat éneklem 103. o.
https://fi.wikipedia.org/wiki/Elias_L%C3%B6nnrot

Köszönjük WordPress! | Sablon: Baskerville 2, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑