Sátoraljaújhely

A sátoraljaújhelyi evangélikusok története 1900-ig

A régi sátorlajaújhelyi tűzoltóság. Nem messsze, az Esze Tamás utca másik oldalán áll az evangélikus templom

A magyarhoni hítjavitás kezdetén a legkiválóbb reformátorok, kiváltképpen Siklósy Mihály által szervezett első eredetű egyház, mely virágzásának első időszakában 1522-től, különösen Perényi Péter és fia Gábor életében, de még azután is egészen a XVI. század végéig a vármegyei ágostai hitvallás evangélikus hitéletnek középpontja volt. Sárosi Molnár András lelkésznek 1609-ben a varannai ágost. hitv. ev. egyházba történt átköltözése után a hívek többsége, úgy látszik, hogy a kálvini irány felé hajlott ugyan, de a hitéletnek és az egyházszervezetnek egységét a két irány hívei csak az egyházi javaknak 1711-ben történt végleges elvesztése után bontották fel.

Az evangélikusok 1712-1784-ig önálló szervezet nélkül a református lelkészek szolgálatával éltek, 1784-ben pedig leányegyházat szervezetek és attól fogva, 1889-ig, a tokaji anyaegyházhoz tartoztak. Nevezetes a leányegyházban hazánk nagy fiának, Kossuth Lajosnak működése, a ki 1826-1832-ig Sátoraljaújhelyben, mint az egyház fiskálisa és jegyzője, egyházi tisztségét tényleg is gyakorolta, a mivel más egyház nem dicsekedhetik. Az ő idejében hozták és az ő fogalmazásában és írásában maradt meg emlékül az 1827 április 16-iki közgyűlés azon határozata, hogy “a Predikátió mindétig és egyedül magyar nyelven tartasson”.

A 19. század végén Sátoraljaújhely 1889-1893-ig, mint missziói társegyház, Tokajjal szövetségben, 324azzal együtt közösen tartott lelkészt, a ki hetenként a két egyházban felváltva végezte a szolgálatot; 1893-ban önálló missziói anyaegyházzá szervezkedett. Szegénysége miatt a berendezkedés és fentartás költségeit a maga erejéből nem fedezhetvén, 1892-ben 13,000 koronáért gyűjtésekből és kölcsönvett pénzből szerzett papi házat és telket és 1893-ban szerény imaházat épített azon, a melyet nagyrészt a hívek áldozatkészségéből szerelt fel, úgy hogy az 1901-ben megszerzett orgona 1200 korona költségét is gyűjtésekből fedezte. Az egyház lelkészei a XVI. században: Siklósy Mihály 1522-től, Szilvásy Mihály, Batizi András 1543 körül, Érsek András, Tihaméri Máté, sárosi Molnár András 1600-1609. Az újabb időkben a misszió társegyházban a következő lelkészek működtek: Geduly Lajos 1889, Czékus Gyula János 1889-1890, Boór Jenő 1890-1891, Mikler Sándor 1891-1893. Az önálló missziói anyaegyházban: 1. Materny Imre 1893-1896. 2. Boór Jenő 1896-1900.

Az egyházhoz Nagykázmér leányegyházon kívül a vármegyéből a bodrogközi és sátoraljaújhelyi járás összes és két más járás négy községével, továbbá az Abaúj vármegyéből idecsatolt tíz községgel együtt összesen százhét politikai község evangélikus lakossága tartozik. Területén nevezetesebb helyek: 1. Bottyán, a hol 1659-ben Tárkányi István ágost. hitv. evang. földesúr hitsorsosainak külön templomot épített s 1662-ben az egyház fentartására hét telek-alapítványt tett és az azok felett való felügyelettel Kassa, Eperjes, Lőcse, Bártfa és Szeben lutheránus előljáróit és lelkipásztorait bízta meg; 1680-ban az egyházat templomától és vagyonától megfosztották; 1705-ben II. Rákóczi Ferencz a javakat visszaadatta ugyan, de 1719-ben újból elveszítették azokat s az egyház megsemmisült. 2. Nagykázmér, mint a XVIII. században szervezett leányegyház, 1897-ig Felsőkemenczéhez (Abaúj vármegyében) tartozott; templomukat és iskolájukat a hívek a földesúrtól, gróf Töröktől kapott telken 1795 körül építették; a templomot 1894-ben renoválták, az iskolát, miután szegénységük miatt rendes tanítót nem tarthattak, megszüntették.

Sárospatak, hol az egyház szintén a Perényiek alkotása, a várbeli templomot Perényi Gábor építtette; ugyanő az édes atyja által 1531-ben létesített iskolát 1551-ben kollégiummá emelte s nagy alapítványokkal ajándékozta meg és egyúttal annak szellemi felvirágzásáról is gondoskodott, Szatmármegyéből visszahíván ide a hitbúzgó reformátort, Kopácsi Istvánt, a ki 1562-ig, és utána Czeglédi Ferencz, 1590-ig, az egyháznak első prédikátorai és a vármegyei traktusnak első esperesei voltak. Később az egyház és az iskola kálvini irányú jellegűvé változott át. A sátoraljaújhelyi missziói anyaegyház közigazgatásilag 1897-ig a hegyaljai egyházmegyéhez volt beosztva, azóta az akkor keletkezett tiszavidéki egyházmegyéhez tartozik. Önkormányzati ügyeit az egyháztanácsülésekben és közgyűléseken intézi. Anyakönyvei 1889 óta vannak. Lélekszám helyben 302, a nagykázméri leányegyházban 47, a vidéken 107 politikai községben 144, összesen 493. Lelkész 1900-tól Korbély Géza. Felügyelő 1890-től Hönsch Dezső kir. főmérnök, műszaki tanácsos, Sátoraljaújhelyben.

MAGYARORSZÁG VÁRMEGYÉI
ÉS VÁROSAI

http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/index.html

Digitális kiadás: Arcanum Adatbázis Kft. 2004.

.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Köszönjük WordPress! | Sablon: Baskerville 2, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑