Húsvéti istentisztelet

2020. 04. 12. (Húsvét vasárnap)

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, és ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent. (Jób 19, 25-26)

Húsvét ünnepe, Krisztus halálból való feltámadása a kereszténység legerősebb üzenete a világ számára. Az OK és ALAP a reményre, hogy az élet győzedelmeskedik, erősebb a halálnál.

Ez az EVANGÉLIUM – magyarul örömhír, amely végső értelmet ad hitünknek és életünknek is. Krisztus feltámadásának nagy örömünnepe.

Nietschéről a legtöbben annyit tudnak, hogy ezt mondta: Isten halott. Az eredeti mondat így hangzik:

„Így szólott hozzám egykor az ördög: »Megvan a maga pokla Istennek is – az emberszeretete.«
Nemrégiben pedig azt mondta nékem: »Isten halott; belehalt részvétébe az ember iránt.«”

Friedrich Nietzsche (1846–1900) német filozófus

Egy nappal vagyunk Nagyszombat után:

Nagyszombat ünnepe

átmenet nagypéntek sokkoló történéseiből

a húsvéti öröm felé. Protestáns közösségekben

sokszor a sírral összefüggésben a csend ideje és egyszerre

a hallgatás ideje is, abban a tekintetben, hogy sok helyen

nem tartanak nagyszombaton istentiszteletet. Ugyanakkor

korai keresztény hagyományok kötődnek az ünnephez.

Már a 2. században böjttel emlékeztek arra a napra,

amelyen Krisztus a sírban nyugszik. Felkészülésük végeztével

eleinte a katekumének is ezen a napon részesültek a

keresztségben. Ma megbújik a két legnagyobb ünnepünk

között, mint egy lélegzetvételnyi szünet egy énekvers végén.

Nagyszombat csendje viszont jóval több, mint egy

szusszanás.

NEM NÉMASÁG, SE NEM TÉTLENSÉG.”

 

Húsvét ünnepén tudunk-e tanuskodni Krisztusról. Sokunk számára Krisztus nem más, mint a múlt, és nem is nagyon próbáljuk megérteni, hogy mi történt Húsvétkor. Persze rendszeresek a támadások Krisztus feltámadásának ténye ellen.

 

Mi is ebbe a végtelen spirálba jutunk, ha Istenről beszélünk Húsvétkor és nem Istennel. Jób barátai Istenről beszélnek, míg Jób az egyedüli, aki Istennel beszél. Jób mondatait rendszeresen temetéseken szokták idézni, elmaradhatatlan része a gyászbeszédeknek, hiszen a Bibliában a legnagyobb emberi veszteség Jóbot éri (direkt emberi veszteséget mondok, mert Krisztus váltsághalála isteni veszteség). Mindenét elveszíti néhány perc alatt, és ráadásul a rossz hírt hozók egymásnak adják a kilincset, ahogy elmondják:

 

hírnök érkezett Jóbhoz, és így szólt: A marhák odakint szántottak, a szamarak pedig mellettük legelésztek.

15 De a sábaiak rájuk rontottak, és elvitték őket, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. 

16 Még beszélt, amikor érkezett egy másik, és így szólt: Tűz csapott le Istentől az égből, amely megégette és elpusztította a juhokat és a legényeket. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. 

17 Még beszélt, amikor ismét érkezett valaki, és így szólt: A káldeusok három csapatban rajtaütöttek a tevéken és elvitték őket, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. 

18 Még beszélt, amikor érkezett egy másik, és így szólt: Fiaid és leányaid elsőszülött testvérük házában lakomáztak, borozgattak. 

19 De hirtelen erős szél támadt a puszta felől, megrendítette a ház négy sarkát, az rászakadt a fiatalokra, és meghaltak. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. 

20 Jób ekkor fölállt, megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult, 

21 és így szólt: Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, meztelenül is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve! Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el megbotránkoztató dolgot Isten ellen.

 

Sőt miután ez megtörténik – belebetegszik Jób a gyászba, de ekkor sem átkozza meg az Istent:

 

A felesége ezt mondta neki: Még most is ragaszkodsz ahhoz, hogy feddhetetlen maradj? Átkozd meg Istent, és halj meg! 

10 De ő így felelt neki: Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. Még ebben a helyzetben sem mondott Jób olyat, amivel vétkezett volna.

 

Azután megérkeznek Jób barátai, akik rövid bevezetés után egyre inkább Jóbot kezdik vádolni, hogy valamit csak elkövetett, ami miatt az Isten megharagudott rá. Jób elmondja, hogy bizony a szavakkal ölni lehet, így mutatkoznak be a barátok.

A könyv későbbi részében Jób újra és újra leírja szenvedését, és ebben a leírásban a saját szenvedéseinkre is ráismerünk. Mennyien szenvednek attól ezekben a napokban, hogy egyedül vannak. Milyen kínzó tud lenni az, hogy nem mehetünk oda, ahova csak akarunk. Könnyen ki lehet játszani a karantént, hiszen nem nagyon ellenőrzi senki, de mégis, behatároltak a lehetőségeink. Az elmúlt hétvégén, virágvasárnap hétvégéjén tapasztaltuk azt, hogy mennyien nem tartják be azt, amit a betegségben kérnek tőlünk. Lehet arra hivatkozni, hogy kevés a megbetegedés az ország ezen részében, de sokan egyáltalán nem vették komolyan. Tömött parkolók, szotyihéjat köpködő turisták, csoportba verődött fiatalok voltak mindenfelé az országban. Jöttek megnyugtató hírek: kevés a megbetegedés, és egyébként is a gyermekkorban Magyarországon beadott oltások megfelelő védekező reakcióra tanították meg a szervezetünket. Az ember szeret játszani a tűzzel. Csak éppen, amikor megéget, már nem találjuk benne az izgalmat, csak a beteg lelkületűek. Láttuk a szörnyű képeket korábban a dél-európai országokból, jelenleg pedig az angolszász országokból. A halált legyőzni csak Jézus Krisztus képes, ő sem úgy teszi, ahogy mi szeretnénk. Egyébként is hadilábon állunk az Istennel. Mi nem vagyunk Jóbok. Nem tudunk mindent a javára magyarázni, hanem vádoljuk, a szidalmazzuk, hibáztatjuk, kritizáljuk, semmibe vesszük, helyettesítjük, megvetjük. Ilyenek vagyunk. Aztán, amikor az életünk teljesen Isten nélkülivé válik, azt is a rovására írjuk.

 

Hézser Gábor pasztorálpszichológus magyarázata a teodicea (Isten igazságossága) kérdésére:

 

A betegség a káosz támadása a teremtett élet ellen. Isten nem lehet az élet Ura és az élet veszélyeztetője egyszerre. A betegség egyedüli „értelme” úrrá lenni a betegségen: legyen az élet úrrá az életet fenyegető veszély felett. Egy célt követünk, ha a betegek lelkét gondozzuk: segíteni a betegség rabságába került embert abban, hogy beszűkült élethelyzetében megtalálja a maga számára a mindig tovább létező életszabadságot.

 

Jézus erre mutatott rá elsősorban, amikor a betegeket meggyógyította, amellett, hogy a csodával bizonyította istenségét még fontosabb volt, hogy a hitre és a reményre világított rá.

Egy barátom jut eszembe, aki 10 évvel ezelőtt távozott közülünk. Halála előtti percekben a Händel Messiást hallgatta. A híres német zeneszerzőnek, aki a hallei gyülekezet kántora volt, ennek az oratóriumnak a központi sorát írták a sírjára: „Tudom,hogy Megváltóm él”

 

Márk evangéliumából Krisztus feltámadásának a híre a húsvéti olvasmány. Ez a legősibb evangéliumnak a záró eseménye:

 

egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. 6De az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették. 7De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek.” 8Ekkor kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.

 

Minden más már emberi kiegészítés. Az ezt követő részek (nézzük meg a Bibliánkban Márk evangéliumának a legvégén) zárójelben olvashatóak. Mi lett volna, ha ezzel vége lett volna a történetnek, és semmilyen emberi kreálmány, egyházszervezet nem követi. Mondhatjuk, hogy semmi baj nem lenne, hiszen Krisztus váltságműve kész volt, meghalt értünk és feltámadt.

 

Van egy régi vicc arról, hogy az egyház vezetője a mennyország kapuján kopogtatva úgy mutatkozik be, mint az egyház legfőbb vezetője – Péternek erre ezt mondja Jézus – nézd, mi lett abból a halászklubból amit alapítottunk.

 

Néha valóban úgy érezzük magunkat, hogy az emberi hozzáadott érték – ahogy ma mondjuk – nem is ér sokat. A tanítványok amúgy sem értették Jézust, Pál apostol hozta a maga hebraista gondolkodását és elrontott mindent, aztán jött a sötét középkor, amit a szerzetesek és a keresztes háborúk tettek sötétté, Luther pedig nem volt más, mint egy közönséges felforgató. Habár mindez emberi, mégis Krisztus arcát lelki társad arcában felfedezheted. Ha épp nincs, legyen ez az imatémád, vagy vedd észre azokat magad körül, akikre nem is gondolsz így. Mindenkinek szüksége van arra, hogy imádkozzanak érte. Te is tedd ezt: imádkozz másokért!

Tanuljunk Luthertől imádkozni. Ő ezt mondja: „…ha az idő és a hely megengedi, minden imádságomban négy csokrot kötök. Először is tanításnak tekintem az imádságot, és megvizsgálom, hogy mit kíván tőlem a mi Urunk. Azután hálaadássá formálom, harmadszor bűnvallássá, negyedszer kéréssé.”

*

Atyám, add, hogy ma magam mellett kifejezetten tudjak másokra is gondolni az imádságomban, és keressem a lehetőséget, hogy az imádság közösségében lehessek a körülöttem élőkkel! Ezt add meg ma nekem, kegyelmes Atyám! Ámen.

Nagyszombat ünnepe

2020. 04. 11. (Nagyszombat)

Isten nem pihenhet meg

Romolo Tavani – Holy Saturday (Getty Images)

Nagyszombat ünnepe átmenet nagypéntek sokkoló történéseiből
a húsvéti öröm felé. Protestáns közösségekben
sokszor a sírral összefüggésben a csend ideje és egyszerre
a hallgatás ideje is, abban a tekintetben, hogy sok helyen
nem tartanak nagyszombaton istentiszteletet. Ugyanakkor
korai keresztény hagyományok kötődnek az ünnephez.
Már a 2. században böjttel emlékeztek arra a napra,
amelyen Krisztus a sírban nyugszik. Felkészülésük végeztével
eleinte a katekumének is ezen a napon részesültek a
keresztségben. Ma megbújik a két legnagyobb ünnepünk
között, mint egy lélegzetvételnyi szünet egy énekvers végén.
Nagyszombat csendje viszont jóval több, mint egy
szusszanás.

NEM NÉMASÁG, SE NEM TÉTLENSÉG.

(Szöveg: Lelkipásztor 2020/3, Horváth Z. Olivér)

Nagypénteki passióolvasás

2020. 04. 10. Nagypéntek

A Bibliatársulat Újfordítású Bibliájából. Az evangélikus énekek nagy része a fóti evangélikus kántorképző ingyenesen hozzáférhető anyagaiból, a közben bemutatott mesterművek listája a videó végén látható. Az énekek kottával és feliratozva láthatóak, hallhatóak.

Imádságok

2020. 05. 16.

TÚRMEZEI ERZSÉBET: A LEGNEHEZEBB KÉRÉS
„Legyen meg a Te akaratod!”

Ha elkerülnek a gondok, a bánatok,
Könnyű kimondani ezt a mondatot…
De, ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik s a lélek zokog?
Ha éjszakáknak tűnnek a nappalok,
Akkor nehéz eltördelni ezt a mondatot,
Hogy „legyen meg a Te akaratod!”

Inkább sikoltanék, Atyám, óh, ezt ne! Ne!
Miért kellett ennek így történnie?
És a szívem keserű lázadásba jut,
Ha érthetetlen előtte az út
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket,
Én Istenem! Hát ez a szereteted?

Azután lassan elcsitul, „bocsáss meg, óh, Atyám!”
Hisz Te szeretsz engem mindig igazán.
A kínban vergődő szívemmel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Akaratod ellenemre is véghez viheted,
Szívem mégsem lesz ettől csöndesebb…

Taníts meg hát Hozzád méltón imádkozni,
Hogy ne csak szájjal, de szívemből is tudhassam mondani,
„Legyen meg a Te akaratod,
Ahogy Te akarod, mégse úgy, ahogy én,
Mert a békesség csak így lesz az enyém.”

Lehet az út tövises, meredek,
Amerre Te vezetsz, arra én bátran mehetek.
Mindennapi kérésem így csupán egy marad:
Add, hogy csupán Téged kívánhassalak.
Legyen minden úgy, ahogy Te akarod,
Ha az éj temet, ha a Nap nevet.

Fogd meg hát a kezem,
Fogadd el újra a szívem.
Ha az utam célját el is takarod,
Hiszek Benned!
Legyen mindig meg a Te akaratod!

(Azokra emlékezve, akik már nem lehetnek közöttünk!)

__________________________________

2020. 05. 15.

II. János Pál pápa imája

“Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket.
Köszönöm az életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát,
amivel a korlátaimra figyelmeztettél. Köszönöm a családtagjaimat, akik
elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek. Uram, kérlek, bocsásd meg,
amit rosszul tettem, és amit elmulasztottam. Köszönöm, hogy Te nem mégy
nyugdíjba, hanem ma is mindent megteszel az üdvösségemre.
Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem: több okom van a
hálára, mint a panaszra. Ments meg az irigységtől, elégedetlenségtől,
nyugtalanságtól, a mindent-tudás látszatától és a mindent-jobban-tudás
hazugságától, a gyanútól, hogy valaki mindig bántani akar. Ments meg a
közönytől, a házsártos, barátságtalan viselkedéstől, az örökös
zsörtölődéstől, a rút önzéstől, a mindent elborító keserűségtől és a
hiábavalóság nyomasztó érzésétől.
Uram, adj erőt, hogy békésen hordjam az öregkor terheit, humorral fogadjam
a feledékenységem jeleit, erőtlenségemet, érzékszerveim tompulását,
testi-szellemi erőm hanyatlását.
Uram, adj bölcs szívet, hogy meg ne feledkezzem a végről itt, és a kezdetről
odaát. Kérlek, adj kedvet a munkához, amit még elvégezhetek. Tégy
hasznossá, hogy ne érezzem csak tehernek magamat és adj alázatot, hogy belássam,
hogy egyre inkább másokra szorulok. Adj kedvet az imádsághoz, a Veled való
beszélgetéshez. Adj világosságot, hogy jól lássam magam, és jól lássak
másokat is. Adj jó kedvet és nyitottságot, hogy még mindig tudjak befogadni
és adj szeretetet, hogy ne csak panaszkodjak mások hidegsége miatt,
hanem árasszam a szereteted melegét.
Uram, maradj az, aki mindig is voltál: a megbocsátó Édesatyám. Ez indítson
arra, hogy én is tudjak megbocsátani. Ne engedd, hogy valaha is fáradt
legyek a köszönet-mondáshoz. Ne engedd, hogy valaha is abbahagyjam a
dicséretedet. Tartsd meg és növeld a hitemet.
Szólj Uram, még hallja a Te szolgád!”

____________________________________

2020. 05. 12.

Rogate (Imádság) vasárnapra készülve

Albrecht Dürer: Imádkozó kezek

Újévi ima

Ha görbe tükrön át nézve is, de gyakoroljuk az alázatos, Isten tervét kutató könyörgés nehéz mesterségét. „Uram! Határold be a feleslegest, és add, hogy a határok feleslegesek legyenek! Ne hagyd, hogy az emberek hamis pénzt csináljanak, de azt se, hogy a pénz hamis embereket! Vedd el a feleségek utolsó szavát, és emlékeztesd a férjeket az elsőre! Ajándékozz a barátainknak több igazságot, és az igazságnak több barátot! Javítsd meg a hivatalnokokat, az üzlet- és munkásembereket, akik tevékenykednek a saját hasznukra, de nem a közösség javára! Adj kormányzóinknak egy jobb nemzetet és a nemzetnek egy jobb kormányt! Uram! Gondoskodj róla, hogy mindnyájan a mennyországba jussunk, de kérlek, ne mostanában!” Ámen.

(Darázsi Mátyás gyűjtése 1883)

In.: Lelkipásztor 2020/4. 158.

2020. 05. 04.

Imádság érettségi előtt (a koronavírus idején)

Diákoknak, tanároknak és az érettségire készülőkért imádkozóknak (ez nem a számtalan helyen copy-paste-elt pár soros ima):
————–
Az érettségiző imája:
Drága Istenem! Tudás és ismeret Ura!
Köszönöm Neked azt, hogy ebben a különösen nehéz időszakban soha eddig nem látott kihívások elé állítasz, mégsem hagysz el, és nem terhelsz meg képességeimnél nagyobb próbatétellel! Tudom, hogy tehettem volna többet, tanulhattam volna lelkesebben. Te ismersz, tudod gyengeségeimet és erősségeimet.
Add, hogy az erősségeimet használhassam, a gyengeségeimet pedig ne kérd a szükségesnél jobban számon tőlem. Imádkozom tanáraimért is, hogy ne fogyatkozzon meg türelmük, és a jóra magyarázzák még azt is, ha tévedek. Áldd meg munkájukat, hiszen nekik sem könnyű: ők is olyan kihívásokkal találkoztak ezekben a hetekben, amilyeneket még nem tapasztaltak.
Tudom, hogy szeretsz engem, jót akarsz nekem, ha pedig valami rossz, abból is ki tudod hozni a jót, a legrosszabbat is előnyömre és épülésemre tudod fordítani. Legyen most is így!
Ámen
————–
A érettségiztető tanár imája:
Drága Istenem! Tudás és ismeret Ura!
Köszönöm Neked azt, hogy ebben a különösen nehéz időszakban soha eddig nem látott kihívások elé állítasz, mégsem hagysz el, és nem terhelsz meg képességeimnél nagyobb próbatétellel!
Imádkozom ma azokért, akik számot fognak adni a következő napokban mindarról a tudásról, amit az elmúlt években megszereztek. Kérlek téged, adj lelki erőt és magabiztosságot az érettségizőknek, hogy meg tudják mutatni, mi az, amit megtanultak, és ne csak azt lássam, hogy mi az amit nem tudnak. Segítsd meg őket, mert olyan kihívások előtt állnak, amilyeneket még nem tapasztalhattak.
Tudom, hogy szeretsz minket, jót akarsz nekünk, ha pedig valami rossz, abból is ki tudod hozni a jót, a legrosszabbat is előnyünkre és épülésünkre tudod fordítani. Legyen most is így!
Ámen.

(Gerlai Pál, tokaji lelkész, korábban iskolalelkész)

2020. 04. 10.


Szentgyörgyi Albert imája

Uram, mentsd meg gyermekeinket.
Mentsd meg értelmüket,
hogy romlottságunk ne rontsa meg őket.
Mentsd meg életüket, hogy fegyverek, melyeket mások ellen
kovácsolunk, ne őket pusztíthassák,
hogy jobbak lehessenek szüleiknél,
hogy építhessék önnön világukat,
a szépség, tisztesség, összhang, jóakarat
és méltányosság világát.
Melyet a béke és a szeretet kormányoz
Mindörökké.


Öveges József imája

Segíts, Jézus, hogy
megnevelhessük a farizeusokat,
fölöslegessé tehessük a hóhérokat,
és jó szándékukat valóra
válthassák a Pilátusok!


Blaise Pascal imája

Mennyei Atyám: nem kérek tőled sem egészséget, sem betegséget, sem életet, sem halált, Csak azt az egyet kérem: te határozd meg, mikor legyek egészséges és beteg, te határozd meg, milyen legyen életem sorsa és halálom. Legyen minden a te dicsőségedre! Te tudod mi a jó! Te vagy Uram; tedd, amit kívánsz! Adj vagy végy el: de segíts, hogy mindig akarjam azt, amit te!


Rákóczi Ferenc imája

A te kezedben van szívünk, Uram,
Döfd át szereteted nyilával,
Gyújtsd fel a lomhákat,
Vezesd vissza az eltévelyedetteket,
Világítsd meg a vakokat,
Lágyítsd meg a hajthatatlanokat,
Bátorítsd meg a habozókat,
Tanítsd a tudatlanokat,
Gyarapítsd bennünk a hitet,
Gyújtsd fel a kölcsönös szeretet lángját,
S újra és újra kérlek,
Add, hogy szereteted gyarapodjék,
Hogy ez az isteni láng
Eméssze föl viszálykodásainkat.


Ludwig Van Beethoven imája

Tágítsd ki lelkemet,
ó, emeld föl a nyomasztó mélységből,
ragadd el művészeteddel,
hogy félelem nélkül törjön fölfelé
tüzes lendülettel!
Mert csak Te
egyedül Te vagy képes lelkesíteni!


Dag Hammarskjöld imája

Uram, adj tiszta elmét, hogy lássak!
Uram, adj alázatot, hogy halljak!
Uram, adj szeretetet, hogy szolgálhassalak!
Uram, adj hitet, hogy benned maradhassak!

__________________________________________

2020.04.01.

Exupery imádsága

Uram, nem kérek csodákat, és lehetetlen dolgokat, csak annyit kérek, hogy adj erőt a mindennapokhoz, hogy megtanuljam értékelni a kis művészi léptek fontosságát. Add, hogy legyek figyelmes, találékony, miközben a napi rutin részét képezi az életemnek, és tudjak megállni akkor, mikor a felfedezéseim, a tapasztalataim szembejönnek velem.

Taníts meg arra, hogy jól tudjak bánni az időmmel, és hogy különbséget tudjak tenni a fontos és kevésbé fontos dolgok között. Kérlek, adj erőt, hogy ne csússzon szét az életem, tudjam racionálisan beosztani az időmet, ismerjem a korlátaimat, és hogy megleljem az alkotásban, a művészetben az örömömet.

Segíts, hogy megértsem azt, hogy az álmok olykor nem segítenek, mint ahogy az sem, ha visszavágyok a múltba. Ehelyett inkább értékeljem a jelen pillanatát, annak fontosságát.

Segíts abban, hogy megértsem azt, hogy a nehézségek, a vereségek, az elégedetlenségek hozzájárulnak a fejlődésemhez, ami által tapasztaltabb leszek. Emlékeztess arra, hogy a szív mindig konfliktusba kerül a rációval. A megfelelő pillanatban adj erőt és bátorságot. Adj türelmet, és emlékeztess arra, hogy minden probléma egyszer rendeződni fog. Ajándékozz meg gazdag fantáziavilággal, és azzal, hogy ha valaki rászorul, tudjak neki szállást, étkezést biztosítani. Adj erőt, hogy segíteni tudjak az elesetteken és, hogy ne ijedjek meg a fontos lépések megtétele előtt.

Mutasd meg nekem az igazit, a valót, amire leginkább szükségem van. Tanítsd meg nekem a kis lépések művészetét!”

(Gyülekezeti tagunktól kaptuk, köszönjük!)

Hernádbűd

2020. április 1.

Az egyház „titkos” élete a mindennapokban– szemelvény Solti Károly abaújszántói evangélikus lelkész hernádbűdi szolgálati naplójából

„A lelkész hat napon át láthatatlan, hetedik nap érthetetlen.”-tartja a népi bölcsesség (a szerk. megjegyzése)

Lelkészi szolgálati napló az 1955. évre

Január 1 Újév (szombat)

Gyönyörű napfényes új év reggel szép számmal (57) egybegyűlt hívek hallgatták (az abaújszántói evangélikus templomban – a szerk.) a kijelölt textus alapján hangzó igét. (Zsoltárok 105,1-5)

Fieder János presbiter Bűdről szeretetajándékával örvendeztetett meg s elbeszélgettünk az előttünk álló feladatokról az imaház építéssel kapcsolatban.

D.u. Czékus Gabriella h. kántorral együtt látogatást teszünk Bláriusz Mihály családjánál.

látogatás: 4
cs: 1

Január 2 (vasárnap)

Nagy havazás után hidegebb idő, létszám a templomban 27. Erőteljesen hangzik számunkra Isten igéje (Ézs 42,1-4) Isten szeme fénye: 1. Krisztus 2. a gyülekezet 3. te magad. D.u. Bláriusék viszonozzák a látogatást: a bűdi imaház hiányzó anyagszükségletéről s az előtte levő tér parkirozásáról beszélgetünk. D.u. 5-kor 10-en vagyunk a templomban, könyörgést tartok. Este a postán vagyok. (Istentiszt. 3)

Január 3 (hétfő)

D.e. az adóhivatalban az egyház hátraléka ügyében. Majd a Tüzépen 200 drb. cserepet vásárolok még a bűdi imaházhoz. Martin János presbiter vállalja elhozatalát. 2 óra hosszat családjával beszélgetünk lelki kérdésekről: mit jelent az Úrral járni s hogyan tud hatni reánk a gonosz lélek.

D.u. Martin Julia új egyházi pénzbeszedőnek átadom a névsort s útbaigazítom. Este iroda szolgálat.
Látogatás: 4+3=7 cs. 2

Január 4

40 cm-es hó esett reggelre, fúj a szél kint, emelkednek a hótorlaszok, nagyon alkalmas az idő arra, hogy bent a meleg szobában – hála Istennek – végezhessem munkámat és készülhessek.

Január 5

A szél csendesül. Kisüt a nap, minden ragyog, a fehér hótakaró visszatükröződő fényében. D.u. Szatmáriék Tállyáról meglátogatnak, orvosi vizsgálatra jöttek Szántóra. Elmondják, hogy Duszik Lajos lelkész jön Tállyára Hernád Tibor utódjaként. Martin Zolika jön s örömmel mondja, hogy a hernádbűdi 200 drb. tetőcserepet szánkón áthordták a Tüzépről. – A kerület 200-200 Ft-t küld segélyként Bűdnek és Szántónak. Irodai munkám: a választók névsora, hátralékok kimutatása.

Január 6 (Vízkereszt ünnepe)

Reggel -15°C-os hideg, emiatt a templomban összesen csak 10-en voltunk. Tóth Andor pénztárossal elkészítettük a zárszámadást az elmúlt évről.

Istentisztelet: 4

Január 7

Klement Márton látogatása: bemutattam neki az egyházi adminisztrációs munkámat, s elismerését jutatta kifejezésre, hogy ilyen kis egyház ily pontos hivatali munkát igényel. Irodai munka: csekkezés, számadási ívek másolása.

Január 8

Nagy olvadás. Martin József gondnokunk családjánál délelőtt családi, nevelési kérdésekről beszélgettünk. Megdöbbenésemre a háziasszony az Úr Törvényére hivatkozva a vér evésének tilalmát, mint Isten törvényét vallotta, mely kötelező a keresztény ember számára is. Az igehelyet nem találta meg.

Bűdi imaházunk ajtajának tölgyfából való elkészítéséről tágyaltunk. – Presbiteri meghívó, postázás.
Látogatás: 7+3= 10. Cs: 3.

Január 9 (Vízkereszt u. 1. vasárnap)

Enyhe idő. Templomban 38-an voltunk. Isten üzenete számunkra a 97. Zsoltárból: Ismerjük meg, valljuk és életünkkel bizonyítsuk az Ő dicsőségét, Aki Úr mindenekben és mindenek felett. Presbiteri számadó gyűlés. D.u. (Boldogkő)Újfaluban. Mt 5,13-16. Odamenet igen nehéz úton nyúl körvadászat látványa. Kovács József családjánál, majd a 74 éves s fekvő beteg ö. Kiss Jánosné házánál látogatás.

Istentisztelet 5. Szórvány 1. Látogatás: 10+5=15 Cs. 5
Nagy öröm: A templom építési offertórium: 78.20 Ft!!

Január 10

Martin János családjánál, majd az adóhivatalban. D.u. irodai munkám. A vér evés tilalmának igéje: Cselekedetek könyve 15,29. Lelkésztestvéreimmel beszélni fogok erről!

Este: Bűdi imaház épít. Gondnoki számadás felülvizsgálata s ellenőrzése.

Látogatás: 15+3=18 Cs: 6

Január 11 kedd

Irodai munka: túlfizetés s hátralék kimutatása a zárszámadáson, piros tintával előírásosan a számszéki elnökünk kedvére. Jirásek: „Mindenki ellen” c. könyvét olvasom a huszita háborúk idejéből. Este megírom a jan. 9. gyűlés jegyzőkönyvét.

Január 12

Tóth János, boldogkőújfalusi ref. gondnok (felesége evang.) felkeresett s tanácsot kért egy adás-vételi ügyben, mely 1½ éve húzódik s nem tud még ügyvéd közbenjöttével sem célhoz, ill. pénzhez jutni. Átkísértem a járásbíróságra és röviden előadtam ügyét, mely után az ügyész jegyzőkönyvet vett fel és elintézését igérte. D.u. Kiss László presbiterünket kerestem fel, elbeszélgettünk a megélhetés kérdéseiről, majd esperesünk jötte alkalmából Bűdre fuvart kértem.

Január 13

Általános tisztogatás, rendcsinálás, jön esperesünk! Bibliaórára várom híveimet, de sajnos a kellemetlen idő miatt hiába, nem jött senki.

Láttam, 1955 január 14-én

Moravcsik Sándor esperes

Január 14

Háztartási vizsgálat esperes és a számvevőszéki elnök által. 1½ óra alatt kész minden, mert az előkészítés is rendben van. Ebéd után Farkas Elek gönci református esperes, püspökhelyettes is meglátogat minket. Mivel fuvarosunk késett, gyalog indultunk el Bűdre. Az imaház megtekintése a ref. templomban vallásos est. Abaffy Gyula írásmagyarázata a helybeli ref. lelkész Bem Dezső imádsága után Moravcsik Sándor esperesünk énekel, s előadást tart az egyházmegye templomainak építéséről, imádsággal végül én szolgálok.

Szórv. 2.

Január 15 (szombat)

Bűdön aludtunk, Dvorszki Pál hozott be kocsiján. Ebéd után a bűdi templom farozati keresztjét megteintettük Martin József gondnoknál az állomásra menet.

Hernádbűdi evangélikus templom, Hernádbűd Gibárt felőli végén
Hernádbűdi evangélikus templom 2017-ben a “farozati” kereszttel

lát: 15+7=22

család: 7

Január 16 Vízkereszt u. 2. vas.

5 Móz 30,11-15 alapján szólt Isten törvényéről hozzánk az ünnepi üzenet, melyet 27-en hallgattunk a templomban (3 gyermek, 1 ref. 1 róm. kath. 4 bűdi közöttük). D.u. szakadt az eső és hiába harangoztattunk be. Elolvastam Alexej Tolsztoj: Aelita c. fantasztikus regényét a Marsba való repülésről.

Január 17

D.u. hittanóra, hosszú szünet után első tanítási nap, a gyermekek fele hiányzott. Elolvastam: Ákos Miklós: Nyaral a VII./a c. ifjúsági regényét. Tanulmányoztam a Sajtóosztály kiadványát az új énekes könyv kiadásával kapcsolatban, helyeslőleg várom az új kiadványt.

Január 18

Futó látogatások: Tóth Józsefné, Kiss László hittestvéreknél

Irodai munka.

(Az esetlegesen helytelenül másoltt nevekért elnézést kér a honlap szerkesztője, Gerlai Pál evangélikus lelkész)

A hernádbűdi templombelső 2010-ben, Buszlai Béláné Turóci Piroska gondnokkal (Fabiny Tamás püspök fotója – helyettesítés alkalmával készült)

Istentisztelet 2020. március 29.

Böjt 5. vasárnapja, Judica

Kezdő ének: Evangélikus Énekeskönyv 199.
Szöveg és kotta, meghallgatható a kotta feletti lejátszóval.

Bevezetés
Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.
Ámen.

Bevezető zsoltár
Ítélj meg, Istenem, és ments meg engem,
mert te vagy oltalmazó Istenem.
Küldd el világosságodat és igazságodat,
azok vezessenek engem;
vigyenek be szent hajlékodba,
hogy magasztaljalak téged, Istenem!

4. számú liturgia 1. énekverse

Üdvözlés, bűnvallás, kyrie

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!
testvéreim! Isten színe előtt gondoljunk méltatlanságunkra, és valljuk meg
bűneinket!
Megvallom és bánom, irgalmas Istenem, hogy sokszor szeretetlen voltam
embertársaimhoz, pedig tudom, hogy Megváltóm önmagát adta értem. ne
engedd, hogy kárba vesszen rajtam Megváltóm áldozata: nevelj igazi szeretetre,
az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

4. számú liturgia 2. énekverse

Kegyelemhirdetés, isten dicsőítése
Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által,
aki meghalt bűneinkért,
hogy Istenhez vezessen minket.
Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez
jóakarat.

4. számú liturgia 3. énekverse

Rövid imádság: óegyházi kollekta

Mindenható Isten! Kérünk, add meg nekünk azt a kegyelmet, hogy egyszülött
Fiad megváltó szenvedéséért elnyerjük bűneink bocsánatát, és új életben
járjunk, az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a szentlélekkel él és uralkodik
örökkön-örökké. Ámen.

Böjt ötödik vasárnapjának felolvasásra kijelölt igéje János evangéliums 8. fejezet, 46-59. versek

Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem?
Aki Istentől van, hallja Isten beszédeit; ti azért nem halljátok, mert nem Istentől valók vagytok.

Azután így szóltak hozzá a zsidók: Vajon nem jól mondjuk, hogy samáriai vagy te, és ördög van benned?
Jézus így válaszolt: Bennem nincsen ördög, ellenben én tisztelem az én Atyámat, ti mégis gyaláztok engem.
Én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi, és ő majd ítéletet mond.
Bizony, bizony, mondom nektek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha.
A zsidók ezt mondták neki: Most már tudjuk, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak, te pedig azt mondod: Ha valaki megtartja az én igémet, az nem ízleli meg a halált soha.
Csak nem vagy nagyobb atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek tartod magadat?
Jézus így válaszolt: Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, pedig nem ismeritek őt, én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóvá, hazuggá lennék, de én ismerem őt, és megtartom az ő igéjét. Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is.
A zsidók erre ezt mondták neki: Ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?
Jézus így felelt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.
Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból. 

Áldjuk és magasztaljuk a Szentháromság egy igaz Istent, mondjuk el az Apostoli Hitvallást:

Apostoli hitvallás

(Ökumenikus fordítás)
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.
És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették.
Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben.
Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Fő ének: Evangélikus Énekeskönyv 379 Rákóczi Ferenc bús éneke” lejátszó a kotta felett

Igehirdetés:

Kegyelem és Békesség Néktek, Istentől a mi Atyánktól és az Ő szent Fiától, az ÚR Jézus Krisztustól!

A mai vasárnap igéje a Zsidókhoz írt levél 10. fejezetéből a 19-25. versek:

„Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett. Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap. ”

Nagyon különös ez a tavasz, amelyet meg kell élnünk ebben a 2020-as esztendőben. Talán sokan voltunk úgy gyermekkorunkban, hogy milyen lenne, ha hosszabb lenne a nyári szünet, nem kellene iskolába járni, milyen jó lenne az iskola helyett otthon lenni. A mai fiatalok is bizonyára így gondolkodnak, legalábbis az elmúlt tizenöt év hitoktatói munkája alapján úgy gondolom. Többször meg akartam kérdezni a fiatalokat, és talán párszor meg is tettem, hogy hova sietnek annyira az iskolából, hogy az óra végét sem tudják megvárni, illetve előbb elkéredzkednek óráról, mert így a korábbi buszt elérik, sokkal hamarabb otthon lehetnek. Nos, elhozta a 2020-as esztendő azt, ami még 1986-ban sem történt meg, vagyis otthon marad mindenki hetekre, nem úgy mint a csernobili atomkatasztrófa heteiben. Homályos emlékeimben csupán annyi maradt meg, hogy a gyerekek nem mehettek a homokozókba játszani, de akik akkor már felnőttek, vagy idősebbek voltak, gondolom több mindenre emlékeznek abból, hogy befolyásolta a mindennapjaikat az az esemény. És mennyi következménye volt azóta is, hányan betegedtek vagy haltak meg annak az eseménynek a következtében.

Mi változott azóta a világban? Talán az, hogy ma már jobban akarunk, vagy jobban tudunk vigyázni egymásra, nem utolsósorban azért, mert a világ kicsit énközpontúbb lett, illetve egy kicsit több felelősségvállalás van – látszólag és egy kicsit tudatosabb a társadalmunk. A tudatosság azonban nem ment meg minket az önösségünktől, a felelősségvállalásunk pedig sokszor sekélyes. Ez a mai vasárnap az ötödik böjti vasárnap, amelynek középpontjában Jézus mint főpap áll. Az ő főpapi imája sokkal inkább a felelősségvállalásról és a tudatosságról szó. Bár a Nagycsütörtök este még aránylag messze van, mégis utalásokat találunk a vasárnap tematikájában Jézus szenvedésére.

Az alapige a zsidókhoz írt levél. Luther Márton a Jakab-levéllel együtt ezt sem sorolja a legfontosabb szentírási könyvek közé. Mit is talál benne problémásnak:

Mindezek felett kemény csomó rajta, hogy a 6. és 10. fejezetben kereken elutasítja a bűnösök megkeresztelkedés utáni vezeklését, s a 12. fejezetben azt mondja, hogy Ézsau is vezeklést keresett, ám sehol sem talált, ami pedig az Evangéliumok és Szent Pál levelei ellenére szólnak. S biggyeszthetnek ugyan glosszát mindezek mellé, hanem e szavak oly világosak, hogy nem tudom, nem mondanak-e eleget. Úgy gondolom azért, hogy e levél sok darabból szerkesztetett eggyé, s nem egyféle dolgot beszél el annak rendje szerint.

Akárhogy is, e levél pompás és ékes, mert Krisztus papságáról gyönyörű és hű szavakkal szól az Írások szerint, ezenfelül az Ótestamentumot is alaposan és bőven magyarázza, amiből megismerszik, hogy jeles és tudós ember szerezte, az apostolok egy tanítványa, aki sokat tanult tőlük, a hitben is agy tapasztalása van, s az írásokat is igen jó ismeri. Jóllehet, nem a hit alapköveit rakja le, ami pedig az apostolok hivatala, s ezt maga is megerősíti 6,1-ben (Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, térjünk rá a nagykorúaknak szóló tanításra. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek), hanem arannyal, ezüsttel s drágakövekkel ékesíti azokat, ahogyan Szent Pál mondja, (1Kor 3,11 Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus. Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát vagy szalmát, az a nap fogja világossá tenni ) Ne nyugtalanítson azért, hogy pozdorja, szalma vagy széna került a sorai közé, hanem ékes tanítását nagy tisztelettel fogadjuk; miközben tudjuk, hogy az apostoli levelekkel némely dolgokban nem vethetjük össze. (Luther Márton Előszók a Szentírás könyveihez, ford.: Szita Szilvia; Luther Kiadó)

Luther elsősorban azt rója fel a levélnek, hogy szalma került a sorai közé, miszerint az Istentől elfordult emberből már nem lehet jó, a jó pedig nem tud eltévelyedni. Viszont nagy erényének írja le hogy Krisztus papságáról gyönyörű és hű szavakkal szól. Feltehetőleg ezért is jelölte ki ezt az igét mára igehirdetési alapigéül egyházunk erre szakosodott bizottsága.

Az igeszakasz egy gyönyörű metaforával kezdődik, talán erre értette Luther Márton, hogy ékes tanítás: Krisztus teste a templom kárpitja a metaforában, amelyen keresztül megnyílt az út Isten országába. Mi nem lennénk erre képesek, Jézus Krisztus teste megtöretett, mint ahogy egy kettészakadt függöny már nem tölti be funkcióját, látszólag Jézus is kudarcot vallott – pedig pontosan ez vezet el minket Isten országához. A metaforát tovább folytatja a levél szerzője – ahogyan Krisztus testét is megmosták, úgy fog a szívünk is megtisztulnia a gonosz lelkiismerettől. Mélyen emberi tulajdonság, hogy azok a fájdalmak, hibák, vétségek, amelyeket elkövetünk, sokáig kísérnek minket. A levél szerzője rámutat arra, hogy erre nekünk nincs ráhatásunk, ehhez valaki nálunk nagyobbra van szükség.

Talán észrevettük már, hogy ha valaki ellen valamit elkövettünk, néha azzal, hogy felemlegetjük, fájdalmat, ellenállást, ellenszenvet váltunk ki, mintha egy gyógyuló, vagy gyógyulatlan sebet felnyitnánk. Emberileg ennyire vagyunk képesek. A gyógyításra nem vagyunk képesek. Ahogy az orvos sem tud gyógyítani, csak a kiváltó okot tudja megszüntetni, a gyógyulást a szervezetünknek kell elvégeznie.

Krisztus a kiváltó okot szüntette meg, ha ezt elfogadjuk hittel és szívvel, akkor megindulunk a gyógyulás útján.

A hit-remény-szeretet hármasa jelenik meg a levél soraiban: járuljunk oda teljes hittel, ragaszkodjunk a reménység hitvallásához, ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre buzdítsuk.

Végül egy intelem: ne hagyd el gyülekezetedet: azt a közösséget, ahol otthon érzed magadat.

A vasárnap felolvasásra kijelölt igéje János evangéliumából való, az a jelenet, amely végül sorsdöntő lesz Jézus ítélete szempontjából. A koholt vádak nem állnak meg, egyedül abba a párbeszédbe kapaszkodva lehet őt elítélni, amelyet sokan hallottak a zsinagógában, amelynek a végén kimondja az ÚR nevét, amit nem lehetett kimondani, sőt magára vonatkoztatva mondja, mint az Isten Mózesnek az égő csipkebokorból – mielőtt Ábrahám megszületett volna „én Vagyok”.

A következményeket Jézus késleltetni tudja, de elkerülni nem akarja. Még nem adta át a missziói parancsot tanítványainak, még nem törte meg a kenyeret az utolsó vacsorán, új tartalommal megtöltve a régi zsidó szokást, még nincs elindítva az a folyamat, amely a Szentlélekkel megerősítve a tanítványok tovább szolgálását, az egyház létrejöttét hozza magával. Mindezek a Nagyhéten megtörténnek, ezeknek záróakkordja és egyben az ezután kezdődő szenvedéstörténetnek nyitánya a főpapi ima, mely Jézus Krisztus küldetésének egyik legmeghatóbb pillanata. Mélyen emberi és mélyen isteni egyben:

Lk 22,41-44

Azután eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse őt. Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.

A főpapi imádságot legrészletesebben János evangéliumából ismerhetjük meg, de Lukács még fájdalmasabban mutatja meg ezt a pillanatot. Hogyan viszonyul ez a mi viselkedésünkkel, mindennapi életünkkel. A mai igehirdetési ige, a Zsidókhoz írt levélben ezt is bemutatja, bár – Luthernek ez volt a problémája, hiszen ő a naponkénti megtérést, és Istenhez való visszatalálást vallotta.

Az alapigénk után így folytatódik a Zsidókhoz írt levél (10. fejezet, 26-31. versek)

Mert ha szándékosan vétkezünk, miután megismertük az igazságot, akkor nincs többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket. Ha valaki elveti Mózes törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal. Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tiporja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja? Mert ismerjük azt, aki így szólt: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek.” És ismét: „Az Úr megítéli az ő népét.” Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni.

Akár értékes a Zsidókhoz írt levél, akár kevésbé értékes, elgondolkodtató, és megfogadásra méltó ez a levél. Vegyük komolyan Isten szavát. Az elmúlt napokban olvastam egy bölcsességet: a föld még nem ölt meg, csak hazaküldött gondolkodni. Még nem ölt meg – de százakat, ezreket, tízezreket igen. Olaszországban egy családban már sokadik idős ember hal meg, a hozzátartozók már nem sírnak, elfogytak a könnyeik – így a másik hír. A föld – a teremtett világ – egy és ugyanaz. Mi hisszük azt, hogy van egy értelmes mozgató erő, nem csupán a véletlen generálja az eseményeket. És mit tehetünk ebben a helyzetben?

Legyünk egymásra figyelemmel, hordjuk egymást szeretetben és óvjuk egymást, felfelé pedig hittel és reménységgel tekintsünk. Nagyon nagy szükség van erre az elkövetkező hetekben, mert próbára leszünk téve, amennyire azt el tudjuk hordozni. Adja Isten, hogy ne jobban!
Ámen.

Imádság: Istenem, aki szeretet vagy, tisztíts meg engem Jézus vérével minden tisztátalanságtól, amely tőled elválaszt engem, és azután költözzél szívembe, hódíts el magamtól, és szabadíts meg mindentől, ami alkalmatlanná tesz a szolgálatra, hogy hitben, szeretetben és türelemben mindig neked hódoljak, és örökké tied legyek, Jézus Krisztus, a te Fiad, a mi Urunk által. (Johann Arndt 1809)

Miatyánk:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
Szenteltessék meg a Te neved,
Jöjjön el a Te országod,
Legyen meg a Te akaratod,
Amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma,
És bocsásd meg vétkeinket,
Miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek,
És ne vígy minket kísértésbe,
De szabadíts meg a gonosztól
Mert tied az ország, a hatalom
És a dicsőség mindörökké!

Ámen.

Ároni áldás:
Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged! Ragyogtass az Úr az ő arcát tereád és könyörüljön rajtad! Fordítsa az Úr az ő szent arcát tefeléd, és adjon tenéked békességet!
Ámen.

 

Az evangélikus Kossuth

Az ifjú Kossuth Lajos Barabás Miklós festményén

Részletek Fabiny Tibor dolgozatából

Keresztsége

Kossuth Lajos születési helyének és keresztelésének másfél évszázad óta gazdag – többször ellentétes értesüléseken alapuló – irodalmát ismerjük. Anélkül, hogy ennek részletezését adnánk, tudnunk kell, hogy nyolc évvel Kossuth születése után, 1810 szeptemberében tűzvész pusztította el a tállyai evangélikus egyház anyakönyveit. Ezt megelőzően 1804-ben egyházlátogatást tartott a gyülekezetben Nicolai Sámuel tiszakerületi evangélikus püspök. Ebből tudjuk, hogy az öt falura kiterjedő egyházközségnek csupán Tállyán volt evangélikus temploma, s annak lelkésze 1797 óta Mayer Mátyás volt. Mayer utóda, Psenyeczki Nagy Mihály tállyai lelkész jó fél évszázad után, 1867-ben pótlólag a következőket írta be gyülekezetének anyakönyvébe: „1837. ápril hó végén fölszólíttatva lévén járásbeli Főszolgabíránk, tek. Draveczky Alajos úr által, hogy tek. Kossuth Lajos úrnak keresztlevelét adnám ki, miután a megégett anyakönyvből szokásos kivonatot nem adhattam, tudakozódván a hívek között, megtudtam, hogy a fent nevezett Úr, tek. Udvardi Kossuth László úrnak és Nemes Weber Karolina asszonynak fijok 1802-től 1804-ig tavaszi időben született és néhai n. t. Alesperes Mayer Mátyás Úrtól, Monok helységében, hol édes atyja a gróf Andrássy Familia fiscalisa volt, megkereszteltetett légyen. Keresztatyja néhai Orvos Doctor Fuker Jakab, keresztanyja Nemes váradi Szakmáry Judit kisasszony valának: – úgymint aki én nekem ezeket élő szóval, testvérétől, Nemes váradi Szakmáry Anna asszonytól, néhai n. t. Mayer Mátyás özvegyétől támogatva elbeszélés Nagy Mihály utódja, Hajász Pál nem sokkal megválasztása után levélben kért Kossuthtól a keresztelés ügyében bővebb felvilágosítást. A Torino mellől (Collegno al Baraccone) 1874. május 4-én keltezett válaszlevélben Kossuth csak az 1802-i születési évet erősíti meg, majd ezeket írja:

„Ennyi az, a mit egész bizonysággal mondhatok. Többet nem. Emlékszem az aranyozott rézcsattos nagy családi Bibliára, melyből szokás volt atyám házánál vasárnaponként néhány fejezetet felolvasni, s egy-egy zsoltárt elénekelni, s melybe az én és nővéreim születés napjainak a keresztelés adataival ősi szokás szerint be voltak jegyezve. A szüleim emléke iránti kegyeletnél fogva ereklyéül becsülném e rézcsattos Bibliát, ha meg volna. De nincs. Elpusztult ez is viharos életem fergetegeiben, mint sok egyéb, mire az epedő honszeretet s az emberi érzelem, mire ész és szív becset helyeztek, s mert vidékünkön s koromban inkább a tágabb körben ismert név, mint a születésnapokat volt szokásban „megülni”, én pedig emlékező tehetségem fiókjaiban nem igen tartottam érdemesnek hasznosabb dolgoktól helyet lopni a csekély magamra vonatkozó biographiai adatkák számára, hát biz én lassan lassan születésem hónapját s napját elfelejtettem emlékezetemben megtartani, mindössze is azon negativ reminiscentiám van felőlük, hogy nem a légmérséki változékonyság hónapjaiban, nem áprilisban születtem, hanem hogy mikor? Azt biz én teljes bizonyossággal meg nem mondhatom. Úgy rémlik előttem, hogy szeptemberben, 16 és 19 közt, alkalmasint 19-én, de nem merném rá szavamat adni, ámbár gyanítom, hogy az eseménynél, mely számomra bút sokat, örömet vajmi keveset hozott, alkalmasint jelen voltam, bárha talán burkoltan is, mert burokban születtem, mely azonban az én esetemben bizony nem igazolta a népies babona hitét, hogy »burokban születni szerencsét jelent«. Tehát ha az anyakönyvtartási pontosság a csorba keresztelési bevallás kitöltését csakugyan megkívánná, méltóztassék oda jegyezni nevem mellé, hogy születésem hónapja s napja nem tudatik. Mindennek meg van a maga haszna. Születésem napja nem lévén tudva, nem lesz nap, amely emlékezetemet fölélessze, s így nevem hamarabb lesüllyed oda, a hová vágyakozom, a feledékenység örvényébe. Adja át lelkész úr – kérem – öreg kortársam s barátomnak, Nagytiszteletű Nagy Mihály lelkész úrnak barátságos üdvözletemet, s fogadja ön szíves nagyrabecsülésem kijelentését.
Kossuth Lajos.”

Nemcsak a keresztelés napja, hanem annak helye is viták forrásává vált. A Vasárnapi Újság 1876. évi számában az egykori tállyai káplán, Schmidt Károly azt írta öregkori visszaemlékezésében, hogy „radnóti Mayer Mátyás ev. alesperes Kossuth László, a monoki uradalom főügyésze hívására jött át Monokra, itt a keresztelés szertartását elvégezvén, hazament, és a matrikulába ékes latin nyelven bevezette a keresztelés tényét, megjegyzésként feltüntetve: »pro domo«.” Erre a kérdésre Kossuth később írt levelei sem adnak választ. Am az 1894-ben megjelent Turul című közlönyben Nagy Géza megint csak azt fejtegette, hogy a keresztelés nem Tállyán, hanem otthon, pro domo történt meg. A sajtóvita érdekes módon hosszú szünet után a 20. század utolsó negyedében ismét fellángolt. A Magyar Nemzetben Puruczky Béla, Horváth Zoltánné, Buday György, majd e tanulmány írója különböző oldalról igyekezett a kérdést megvilágítani. Legújabban pedig egy kései oldalági leszármazott, Kossuth Klára állította, hogy a tállyai lelkész átment Monokra a szülői házban való keresztelésre. Talán fényt deríthetnének a vitás kérdésekre az édesapa, Kossuth László temetése után – egyesek szerint – „szőrén-szálán eltűnt” családi biblia egyedül hiteles bejegyzései.

Iskolaévek

„Én Monokon születtem – írta Kossuth – de engem életem legelső emlékezetei Új helyhez csatolnak a szülőföldhöz ragaszkodás édességével. Új hely volt gyermekkorom bölcsője.. . És ami a madárfióknak első bizonytalan szárnypróbálgatásainál az anyafészek, nekem Új hely volt, s büszke vagyok arra, hogy magamat újhelyi magyar embernek nevezhetem…”

Hatéves volt a gyermek Kossuth Lajos, amikor átlépte a sátoraljaújhelyi állami elemi iskola kapuját, miután néhány évet anyai nagyszüleinél, Weber András olaszliszkai postamester házánál töltött. Szülei 1810-ben az újhelyiek hat osztályos Kegyesrendi (piarista) Gimnáziumába íratták be. Ez a tanító rend még 1789-ben, a pálosok egykori rendházában kezdte meg működését, és ma is büszke arra, hogy falai között hat éven át tanult a mindvégig eminens ifjú.

Itteni tanárainak a kilétéről Korán József piarista tanár 1886-ban közzétett írásából értesülünk. Újabb ismereteinket a 20. században dr. Perényi József irodalomtörténész, egykori piarista tanár bővítette „Kossuth Lajos diákévei” című tanulmányában (1906), amely közli az 1810-11-es tanévtől az 1815-16-os tanévig terjedő latin nyelvű gimnáziumi informatiókat, azaz tanulmányi értesítőket.

Mit tudunk Kossuth esetleges diákköri egyházi kötődéséről? Hat esztendőn át felvilágosult szellemű piarista oktatásban és nevelésben részesült. Új helynek akkoriban Tokaj volt az evangélikus anyagyülekezete, de valamiféle elhidegülés folytán a Kassához közeli felsőkemencei lelkészek tartották a leánygyülekezet istentiszteleteit. Csupán évi két alkalommal, húsvétkor és Szent Mihály napján volt gyónás és úrvacsoraosztás. Korabeli feljegyzésből tudjuk, hogy 1815-1816-ban Czabkay Sámuel felsőkemencei lelkész
tartotta Új helyen az istentiszteleteket.

A konfirmandus

Nincs adatunk arról, hogy részesült-e Kossuth piarista diák korában evangélikus hitoktatásban, vagy részt vett-e istentiszteleteken. Arról azonban tudunk, hogy éppen egyik piarista tanára hívta fel az édesapa figyelmét a 12 éves ifjú konfirmációjának szükségességére.24
így került sor 1814-ben arra, hogy a Kassától északra fekvő kis hegyi falu, Ránkfüred szomszédságában lévő Felsőkemence (Vysná-Kamenica) gyülekezetében nyilvánosan megvallotta evangélikus hitét. Czabkay Sámuel, a fiatal, 1802-ben ordinált lelkész végezte el a szent szolgálatot.

1902-ben, Kossuth születésének centenáriuma alkalmából elhatározta a kemencei egyházközség, hogy márványtáblát emel e konfirmáció emlékére. A terv 1904-ben valósult meg. A templombelsőben elhelyezett táblát a trianoni béke diktátum után a csehszlovák hatóságok levétették. A gyülekezet tagjai azonban az emléktáblát mégis megőrizték a templom sekrestyéjében.
2001. június 27-én ismét sor kerülhetett a tábla ünnepélyes elhelyezésére, éspedig a templom falán, a toronytól balra. Az avatás szolgálatát a magyar egyházi küldöttség jelenlétében Igor Misina szlovák evangélikus püspök végezte. Az emléktábla szövege így
hangzik: „Itt konfirmálták Kossuth Lajost, hazánk nagy fiát, volt kormányzóját. Emléke létesült közadakozásból az 1904-ik évben”

Az eperjesi evangélikus kollégium diákja

A piarista gimnázium hat évfolyamának befejeztével a 14 éves fiút apja 1816 szeptemberében a „Tarcza-parti Athénba”, a Mayer András rektor által vezetett nagyhírű Eperjesi Evangélikus Kollégiumba íratta be. Itt három évet töltött. A rétori osztálytól a filozófiateológiai osztályig minden évét kiváló eredménnyel zárta le. A hiteles részleteket Bruckner Győzőtől, az egykori Miskolci Evangélikus Jogakadémia dékánjától tudjuk meg.
A retorika-poétika osztályban tanára Carlovszky Zsigmond volt, aki utóbb Kassa leghíresebb ügyvédje lett. Az ékesszólástant (elokvenciát) Morvay József tanította, aki „pregnáns hatást” gyakorolt az ifjúra. Többi tanárára – köztük Mayer Andrásra, Keresztesy Sámuelre ésAlbinyi Istvánra – mindig hálával emlékezett. Akinek azonban a legtöbbet köszönhetett, s akiről emigrációjának késői éveiben is meleg szívvel emlékezett, az Greguss Mihály volt. A fiatal tudós (Greguss Ágost és Gyula édesapja) filozófiát, történelmet, mértant és természettant tanított. Pulszky Ferenc szerint iránya erősen racionalista volt, és a Biblia inspirációját is kétségbe vonta. Nagy hazafinak számított. „Elvégezvén a gimnaziális tanfolyamot, atyám az Eperjesi Evangélikus Kollégiumba vitt.
Greguss Mihály tanáromnál voltam elszállásolva… Greguss tanár emlékének végtelen sokkal tartozom. Ő válogatta meg olvasókönyveimet, amit így együtt olvasgatánk, kérdéseimre adott feleleteivel világot gyújtott agyamban, s élményeinek s tapasztalatainak érdekes elbeszéléseivel, hozzájuk kötött oktatásaival ő ismertette meg velem a gyakorlati életet. Nemcsak tanítóm, de nevelőm is volt… ”
Sok kortársával ellentétben Kossuth nem külföldi tanulmányainak köszönhette – mint például Berzeviczy, Tessedik, Wesselényi vagy Széchenyi – a kor uralkodó eszméinek megismerését, hiszen fiatalkorában nem is járt külföldön. A tübingeni és göttingeni egyetemről frissen hazaérkezett, széles látókörű Gregussnak köszönhette tehát radikális politikai és szociáletikai nézeteit.

„Ott virradott fel lelkemben azoknak az elveknek világossága, amelyek vezéreltek viharos életemben a hazám és felebarátaim iránti kötelességnek ösvényén, amelyek adtak, és meg vagyok győződve, adni fognak halálom órájáig mind akaratot, mind elszántságot
és erőt, feláldozni életemet és vagyonomat hazám eltörölhetetlen jogainak megvédésére, és polgári nemzetem és vallásom szabadsága szolgálatában.

Sárospatak

Tizenhét évesen – jogi tanulmányokat folytatandó – a híres sárospataki református kollégium diákja lett.
„Bevégezvén Eperjesen tanulmányaimat – írta visszaemlékezéseiben – 1317/18-ban jogot mentem tanulni Sáros-Patakra. Tanárom Kövy Sándor volt, hírneves magyar jogász: nem hiszem, hogy akkoriban az elméleti magyar jogot valaki jobban tudta volna,
mint ő. Kézikönyvét latin nyelven adta ki, de előadásait magyarul tartotta. Tölcsérrel töltötte az ember fejébe a jogtudományt. Lehetetlen volt meg nem tanulni. Nekem, meg
Bercsényinek mindjárt az első félévi vizsga alkalmával, miután még abból is kifaggatott,
amit még nem tanított, de mi könyvéből már megtanultuk, a vizsgán jelen volt felügyelő hatósághoz fordulva azt a bókot tette, hogy »ez a két fiatal ember jobban tudja a törvényt, mint az egész királyi tábla, melyet holmi tudatlan prelátusokból, bárókból, viczispánokból szednek össze, anélkül, hogy megegzaminálnák. Mind a kettő stante pede bízvást elmehetne Personálisnak.«”
Egy másik pataki emlékét Concha Győzd jogászprofesszor turini látogatása alkalmával mesélte el. Concha erről utóbb így számolt be: „Elmondta, mily furcsa professzorai voltak neki Patakon. A legjobb is, Kövy, nagyon korlátolt felfogású volt. Ez azt mondta róla, hogy turbulens és revolutionárius. »Nem voltam én soha forradalmár – állította az öreg Kossuth -, én Magyarország törvényes, szerződéses jogát védelmeztem mindig.«”

Sátoraljaújhelyi egyházi tisztsége

A „tanuló- és vándorévek” után Kossuth 1820-21-ben Eperjesen nemes Kardos Sámuel ügyvéd oldalán, 1821-23-ban pedig Pesten a Hétszemélyes, illetve Királyi ítélőtáblánál folytatott joggyakorlatot. Ezután, hogy idősödő apja terhein enyhítsen, visszatért Zemplénbe ügyvédnek. Sátoraljaújhely kicsiny evangélikus gyülekezete ekkorra kezdett önállósulni anyaegyházától, Tokajtól. Az egyházközség vezetősége bizonyára örömmel fedezte fel a huszonkét éves tehetséges jogászt. Rövidesen fel is kérték, vállalja el a jegyzői, majd
az ügyészi tisztet. Úgy tűnik, szívesen is tette, hiszen egy ízben így nyilatkozott: „Én, szülőim, kivált édesanyám vezérlete alatt, protestáns szellemi irányú gyermek valék, bár oktatóim szerzetesek voltak.. .”
Hitbeli, teológiai álláspontját ugyanakkor az eperjesi Greguss Mihály tanára által képviselt racionalista felvilágosodás határozta meg. Példa erre egy 1825-ből fennmaradt, Mózesről írt tanulmánya. Ebben éles bibliakritikát gyakorolt. „Mózes könyvében az Isten ember gyanánt van formálva, ember gyanánt gondolkodik és cselekszik, meg-meg jelen, oráculumokat ád, adomány s áldozatok által kegyessé tétetik, megengesztelt étik,  a legcsekélyebb is foglalatossága az Istennek.” Több más bibliai kijelentés is, mint hogy például az özönvízből Isten büntető ítélete folytán egyedül Noé szabadult meg, szerinte „az értelemmel és bölcselkedéssel ellenkező köznépi képzelet”.

Huszonöt éves korában mégis egyházi szolgálatot vállalt. Az 1827 tavaszán tartott gyülekezeti konventen, amelyen SteinerAdám felügyelő elnökölt, mint jegyző maga fogalmazta meg és saját kezűleg írta le a konvent nemzeti szempontból is korszakkezdő határozatát. Ennek értelmében „a Prédikátió mindétig és egyedül magyar nyelven tartasson, az Úr vatsorája mindazonáltal magyar, német és tót nyelven szolgáltasson ki, mely kiszolgáltatásnak rendje a Prédikátió végével tudtára adasson az Isteni tiszteletre egybegyűlt közönségnek.”
A jegyzőkönyv ezenkívül rögzítette a gyűlés egy további határozatát, amely szerint az úrvacsorai offertórium során a tányér körbehordását megszünteti, mert az addig sok botránkozást okozott a hívek körében. Szépen fogalmazott a jegyzőkönyv arról is, hogy a régi szokás „ne akadályozza többé ezen szent Sacrámentumnak igaz áhítatossággal leendő gyakorlását és a lélek azon felemelkedését, amellyel vallásunk e malasztjának kiszolgáltatása illethetné az Isten tiszteletére egybegyűlt közönséget.. .”

Forrás: FABINY TIBOR: Az evangélikus Kossuth In.: KOSSUTH és az egyházak – Tanulmányok, Szerkesztette KERTÉSZ BOTOND, Luther Kiadó, 2004, Budapest,
https://medit.lutheran.hu/files/kossuth_es_az_egyhazak.pdf

Tállya

A tállyai evangélikus templom legrégebbi ismert ábrázolása
A tállyai evangélikus templom legrégebbi ismert ábrázolása
Háborús időkből
Egy festmény az 1892 utáni időkből
Tállya látképe
Tállya látképe 1867-ben a református az evangélikus és a katolikus templommal
A tállyai templombelső ma (2019-es kép)
A tállyai templombelső 2019-ben

A reformáció korától 1810-ig

Sem kulturális, sem egyháztörténeti források nem beszélnek arról, hogy a település római katolikus plébánosai a XVI. század első harmadáig, közepéig kimagasló szellemi teljesítménnyel, rangos prédikációkkal, irodalmi, teológiai alkotásokkal, filozófiai gondolatokkal, esetleg interpretációkkal hívták volna fel magukra a figyelmet. Éltek és szolgálták az urat, a híveket, mint az ország annyi más vidékén. Így történt ez az 1300-as évek elejétől az 1500-as évek harmincas, ötvenes évtizedéig. Ekkor bolydult meg a hit körüli világ és morális értékrend Tállyán.

Egész Hegyalja követte azt a nagy teológiai, egyházszervezeti, dogmatikai és életmódbeli váltást, amit Luther Márton és Kálvin János nevével fémjelez az egyházörténet. Ebben a történelmi és dogmatikai nagy erjedésben – az egyháztörténeti kutatások szerint is – fontos szerepet játszottak a sárospataki ferences szerzetesek, bár ennek pontos, személyekre bontott bemutatásával még adós történetírásunk. Annyit tudunk csak nagy bizonyossággal, hogy a ferences rendi Sztáray Mihály és Kopácsy István „valódi apostoli buzgalommal” terjesztették az új hitet Perényi Péter védelme alatt. Az új igékre fogékonnyá vált (Sáros)Patak, (Sátoralja)Újhely, Olaszliszka, Erdőbénye, Tolcsva, s hamarosan Tállya lakossága is. Hézser Emil alapos kutatás nyomán 1540–1542-re teszi azt az időpontot, amikor településünk népe végleg áttért az új hitre.

Az első nagy hatású prédikátorát Tállyának Szkhárosi Horváth Andrásnak hívják, aki forrásokkal bizonyíthatóan 1542 és 1549 között működött a mezővárosban. 1561-ben Bökény Balázs, 1584–1587 között pedig Károly Gáspár bibliafordító hirdette az igét Tállyán. Ezek a nagy készültségű, a magyar kultúra egészére maradandó hatást gyakorló prédikátorok nem véletlenül fejtették ki tevékenységüket a mezővárosainak lakóival, szőlőtermelőivel, a szőlőtermeléshez és a kereskedelemhez, a pénzgazdálkodáshoz kapcsolódó kézműveseivel a figyelmet magára felhívó Tállyán: mint azt történeti áttekintésünk is bizonyítja, a mezőváros a XVI. században a Hegyalja egyik, ha éppen nem a legfontosabb települése volt.

Nemcsak a térség lakói, de a Hegyalján birtokos arisztokrata családok is a reformáció hívévé szegődtek. A Perényi, a Mágóchy, a Serédy, a Rákóczi família hathatós támogatása nélkül aligha honosodott volna meg az új hitvallás az országnak ezen a vidékén.

A reformáció legnagyobb hozadéka Tállyán a polgári erények és viselkedési formák tejedése és meghonosodása mellett az írásbeliség, az alfabetizációs műveltség széles körű elterjedése volt. Tállya népiskolája már a XVI. században megalakult. A mezővárosi polgárok, armalista nemesek, taksás jogállású alattvalók fiai megtanulták az írás, a betűvetés és az olvasás mesterségét. Éltek, élhettek ezzel a tudománnyal. Társult mindezekhez a kálvinista hitvilág ora et labora (imádkozni és dolgozni) jelszava és hitelve, amely üdvösnek nyilvánította a becsületes kamattal társult pénzkölcsönzés gyakorlatát, szorgalmazta a pénzgazdálkodás elterjesztését, a kitartó szorgalmat, a jövőre koncentráló takarékosságot, ami Tállyán is megtermette – ha lassan is – a gyümölcsét, szélesítette az egyén egzisztenciális boldogulásának a körét és lehetőségét.

A XVI. század végétől a XVIII. századig az evangélikusoknak nem volt egyháza Tállyán, mivel Kálvin tanaira tért a lakosság. A templomot az ellenreformáció idején a katolikus egyház erővel visszaszerezte, még Rákóczi sem tudta a reformátusoknak ítélni, hiába kérte erre a lakosság. A templomról lemondva 1755. január 1-jén új templomot avattak. Építése körül a legnagyobb érdemet Petrahay János prédikátor szerezte, aki 1739 karácsonyán foglalta el hivatalát az eklézsia élén.

Tállya a XVIII. században szenvedte meg történetének legmélyebb gyászát. Az említett esztendőben a másfél ezernyi lakosú kamarai mezőváros lélekszáma majd felére csappant. Ennyien estek áldozatul az 1738 telén s a következő tavaszon-nyáron pusztító pestisjárványnak. 1739. február 26-án ragadta el a pestis az élők sorából Lipták Márton leányát – az első pestishalottat. Ez év májusában már hetvennyolc ember temettek el. Augusztus végére 670 áldozatot szedett a pestis. Hézser Emil – faggatva az egyházi anyakönyvek halálozási adatait – úgy találta, hogy 1739-et megelőzően hosszú évtizedeken át 29–32 ember adta át lelkét éveként az Úrnak. 1739-ben augusztus végéig több mint 670. Nagy szomorúság, mérhetetlen gyász, csendesedni nem akaró jajszó fogadta 1739 karácsonyán Petrahay János nagytiszteletű prédikátort, aki ezt követően évtizedeken át szolgálta az Urat és gyülekezetét.

Újabb csapás érte, földrengés rázta meg 1740. március 28-án a mezővárost és a szőlőket nevelő hegyeket. Az emberek – visszagondolva az elmúlt évi pestisre – roppantul megrémültek. Babonás félelmükben – a református lélek számára idegen – engesztelő fogadalmat vállaltak magukra. A földrengés másnapján teljes létszámban összegyűltek a parókián a konzisztórium tagjai, s jegyzőkönyvbe diktálták: „Március 28-ik napján éjjeli három és négy óra között igen nagy földindulás volt a városunkban, mellyel mitsoda nagy jövendöbeli gonoszra néz az Úr Isten ő szent Felsége, nem tudhatjuk.” Elhárítandó a gonoszt, felajánlják: „közakaratbúl megedgyeztünk abban, hogy ezen folyó esztendőben minden hónak az elein, az Úrnak napján, az egész Reformata Szent Ecclésia böjtöllyön. Azon megírt nap háromszori közönséges Isteni szolgálat legyen…, hogy az megharagutt Isten megengeszteltessék.”

Az Úr kevesellhette is, furcsállhatta is a tállyai kálvinisták böjtáldozatát és megszaporított isteni tiszteleteit, mert 1742-ben újra haraggal látogatta meg a várost. Ismét pusztított a pestis. Nem olyan dühödten, mint 1739-ben, mert most „a megmirigyesedett emberek” és a halottak száma is kevesebb volt: 1742. szeptember 24-től december 23-ig ötvenkét halott nevét jegyezték be az anyakönyvbe, de rajtuk kívül meghalt még, és végtisztesség nélkül temettetett el „circiter hatvankét személlyek, kik többnyire jövevények voltak”. Alighanem az őszi szüretre beérkező jobbágyokról, napszámosokról, a város élelmezése céljából áruval érkezőkről lehet szó, akik nem törődve a tilalmakkal, kockáztatták életüket földesúri parancs nyomán vagy saját megélhetésük okán.

A lelkek mélyén fészkelő hit és a mezővárosi polgárság nem lebecsülhető dacos öntudata mellett ennyi csapás és riadalom hajlította gőgös Tállya többnyire nemesi öntudattal is felvértezett polgárainak, a Felvidékről, Szabolcsból, Ungból, Beregből és más vármegyékből összeverődött kálvinista zselléreinek hajlandóságát az Úr hajlékának a megépítésére. Ezen évek csapásaival is összefügg az az adományozó, szolgálatra, munkára, fuvarozásra hajló szorgalom, aminek hozadéka volt az 1755. január 1-jén felszentelt új református templom. Ekkortól kezdve 1810-ig majdnem zavartalanul dicsérték kálvinista lakói az Urat új hajlékában.

Pontos dátummal – az 1810. évi nagy tűzvésznek a mezővárosi és egyházi levéltárat is elhamvasztó pusztítása miatt – nem tudjuk adatolni, hogy mikor kezte meg itt a működését az iskola, de az majdnem elképzelhetetlen, hogy a nagy tehetségű – és megszállottan elhivatott – Szkhárosi Horváth András működése során ne folyt volna magas színvonalú oktatás a településen.

A tűzvész, felekezeti változások, iskolaügy

1810 szeptember 7-én délután négy órakor Sebő Pál tállyai (református) lelkész özvegyének, Turányi Zsuzsannának a lakóházában ütött ki tűz. A hirtelen támadt északi szél „végighömpölyögtette… az óriási tűzoszlopot” a mezőváros reformátusok lakta utcáin, s a lángok martalékává vált kétszáz ház – a hozzájuk tartozó melléképületekkel – és a templom, az új toronnyal. Elpusztult a két lelkészlak, a leányiskola, a kántorház, a fiúk iskolája, a rektor és a preceptor lakása, az egyház borháza, az összes szüretelő edénnyel, kádakkal, szőlőművelő eszközökkel. Elhamvadt az egyház és a mezőváros levéltára és irattára. A nagy hőségtől megolvadtak az úrvacsorai edények, megsemmisült az egyház pénzkészlete, megolvadtak a harangok. Az evangélikusok elvesztették a pár évvel korábban épített új templomukat, a haranglábat két haranggal, a parókiájukat és iskolaépületüket.

A XVIII. század nem csak a katolikusok előretörése miatt hozott változást Tállya lakosságának hitvilágában és életében. A felső-zempléni térségből jelentős számú evangélikus is beköltözött a városba. A számuk 1850-ben már háromszáz körül volt, megépítették templomukat is. A XVIII. század végén indult meg a zsidók gyors ritmusú beköltözése. Az 1830-as években számuk már meghaladta a négyszázat, 1850-re pedig mintegy hatszázan éltek a mezővárosban. Elsődlegesen kereskedelemből, a földesúri regálék bérletéből. Megépítették zsinagógájukat, és törekedtek a magyar lakossággal jó kapcsolatot kiépíteni.

Ez a nagyfokú vallási átrendeződés a XIX. század derekára Tállyát a katolikusok fellegvárává változtatta. Fényes Elek 1850-ben már az alábbi vallásmegoszlást közli a településről: a mezővárost 3400 katolikus, kilencszáz református, 330 evangélikus és hatszáz zsidó lakja. Minden felekezetnek temploma, illetve zsinagógája van.

Amennyire akarták, és szívükön viselték Tállya elöljárói és képviselő-testülete a vasutat, a kővel burkolt utak megépítését, a város anyagi előmenetelét, annyira elhanyagolták az oktatás ügyét. Hajdan a mezővárosi lét egzisztenciát teremtő lehetőségei között emlegették a tanítás magas színvonalát, a polgári korszakban viszont egyfajta perifériális közöny lengte körül a kérdést.

Retorikában, a kérdés napirendre tűzésében nem volt hiány most sem, de igazából a megoldás nehezét átengedték a Tállyán működő négy felekezet egyházi szervezeteinek. Így működött a nagyközségben egy katolikus iskola két tanítóval, egy református, egy evangélikus és egy zsidó iskola, egy-egy tanítóval.

Forrás: SZÁZ magyar falu / Tállya Írta: Takács Péter, Szerkesztette: Porkoláb Albert
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/SzazMagyarFalu-szaz-magyar-falu-1/tallya-10549/

__________________________________________

Az evangélikus gyülekezet története 1994-ig

Az evangélikusok mindig kevesebben voltak, mint a reformátusok. Sőt a későbbi időben erőre kapó katolikusok is többen voltak az evangélikusoknál. A korabeli adatok azt mutatják, hogy a mezőváros lakóinak 6%-a volt evangélikus. A tállyai evangélikus gyülekezet 1784-ben alakult. Sajnos az első anyakönyvek elégtek egy tűzvész alkalmával. E megsemmisült anyakönyvekben olyan bejegyzések is voltak, mint Kossuth Lajos keresztelési adatai. A ma meglévő anyakönyveket 1810 óta vezetik. A tállyaiak első temploma II. József rendelete után épült, 1786-1788 között.

Ez a templom leégett a fentebb leírt tűzben. A ma látható templom több átalakítás után 1892-ben nyerte el végső formáját. Erről tanúskodik a templom falán elhelyezett emléktábla is, amelynek felirata; „E templom, melyben 1802. szeptember havában Kossuth Lajos, nagy hazánkfia megkereszteltetett, épült 1790-ben, megújítatott közadakozásból 1892-ben, és újból felszenteltetett szeptember 19-én, Kossuth Lajos 90. születésnapján.”

Felavatják Kossuth emléktábláját az evangélikus templomba 1892-ben
Felavatják Kossuth emléktábláját az evangélikus templomba 1892-ben

A gyülekezet személyi eseményeit rögzítő anyakönyvek latin bejegyzéseket tartalmaznak 1810-tőI a század közepéig. Ettől kezdve mindent magyarul jegyeztek be a lelkészek az anyakönyvekbe. A gyülekezet lélekszáma a település lakói számának növekedésével együtt nőtt. Az 1910-es népszámláláskor 152 lakos vallotta magát evangélikusnak. Ugyancsak a népszámlálásból tudjuk, hogy Abaújszántón 182, Szerencsen 135, Tokajban 104 evangélikus élt.

Az anyakönyvek arról is tanúskodnak, hogy viszonylag kevés lelkész szolgált itt a gyülekezet megalakulása óta eltelt 200 év alatt (lásd a felsorolást a fejezet végén).

Az anyakönyvek segítettek a tanítók megnevezésében is, hiszen ők alkalmanként kazuális szolgálatokat végeztek a gyülekezetben. Ezek az adatok arra engednek következtetni, hogy a tállyai gyülekezetnek a 19. századtól kezdve mindig volt iskolája 1948-ig, az államosításig. Gyülekezeti célra az ingatlanrendezési törvény alapján az egyházközség visszakapta régi iskolaépületét.

A 20. század derekán, Gáll Sándor tállyai szolgálatának kezdetén zajlott Tállya és Abaújszántó gyülekezeteinek társítása. Ezt az tette lehetővé, hogy az abaújszántói lelkész, Solti Károly Budapestre költözött, s így a lelkész nélkül maradt gyülekezet társává vált Tállyának.

Gáll Sándor lelkész halála után minden szolgálatot elláttak a lelkészek ebben a gyülekezetben, de parókus lelkészt nem iktattak be. Pásztor Pál akkori esperes, aki diósgyőr-vasgyári lelkész volt, Hernádbűdöt gondozta. Péter Jenő fancsali lelkész gondjaira Abaújszántót bízták. Veczán Pál diósgyőri lelkész pedig Monokot és Tállyát vette gondozásba. Tarjáni Gyula lelkész 1980-1983 között Tállya és Abaújszántó gondozására kapott megbízást, de amikor nyugalomba vonult, Veczán Pál lelkész végezte a tállya-abaújszántói gyülekezet gondozását.

1992-ben – Kossuth Lajos halálának századik évfordulóján – teljesen megújították a tállyai evangélikus templomot. A visszakapott iskolaépületben pedig gyülekezeti termet rendeztek be. 1994-ben felújították az orgonát. A munkát Koppány Zoltán orgonaépítő végezte.

A Borsod-Hevesi Egyházmegye minden esztendőben augusztus utolsó szombatján egyházmegyei találkozót szervez   Tállyára, ahova a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye gyülekezetei is ellátogattak. Ilyenkor a tállyai templom zsúfolásig megtelik. A templom ad helyet a térség tavaszi és őszi kulturális seregszemléire jött énekkarok találkozójának is, és mint Kossuth keresztelő temploma adott helyet a március 15-i megemlékezéseknek is.

A tállyai gyülekezet lelkészei:
Mayer Mátyás 1797-1834
Psenyeczki Nagy Mihály 1834-1873
Hajász Pál 1873-1909
Varsányi Mátyás 1910-1912
Ifj. Oláh Károly 1912-1925
Zeman Zoltán 1925-1950
Hernád Tibor 1950-1955
Gáll Sándor 1956-1979

Forrás: Veczán Pál és László Milán dolgozatából szerkesztette Detre János, In: ŐRÁLLÓK – A Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerülete gyülekezeteinek története, Luther Kiadó, Budapest, 2006
https://medit.lutheran.hu/files/eszaki_evangelikus_egyhazkerulet_tortenete_2006.pdf

__________________________________________

Kossuth levelezése az evangélikus egyházzal

A Hegyaljai Evangélikus Egyházmegye elnöksége büszkén tartotta számon, hogy Zemplén megyéhez több szoros kapcsolat fűzte a „turini remetét”. Az egyházmegye 1880. július 13-án kelt levelében arra kérte, hogy igazolja az egyidejűleg csatolt 1827-es sátoraljaújhelyi presbiteri gyűlés általa vezetett jegyzőkönyvének hitelességét, szeretnék azt
ugyanis az egyházmegye levéltárában elhelyezni. Kossuth a szöveg hitelességét készséggel visszaigazolta.

„Collegno (al Baraccone) 1880. september 30.
Mélyen tisztelt egyházmegyei Elnökségi
Méltóztatott múlt augusztus 20-án kelt nagybecsű levele által engem az iránt megkeresni, vajon magam írásának s aláírásának ismerem-e el a sátoraljaújhelyi leány egy ház
1827. ápril 16-án kelt s a levélhez csatolt jegyzőkönyvet? – Az igazságnak tartozom töredelmesen bevallani; hogy e szegénységi bizonyítványt irályi gyarlóságom felől 53 év előtt csakugyan sajátkezűleg én magam állítottam ki. – A tisztelt egyházmegyei elnökség felhívásának engedelmeskedve van szerencsém e vétség elismerését az ide rekesztve visszaküldött jegyzőkönyvre jegyezve kiszolgáltatni.
Megilletődve mondok hálás köszönetét a lekötelező jóindulatért; melyet a tisztelt Elnökség becses levelében csekély személyem iránt oly megható kifejezésekben tanúsítani méltóztatott. S midőn halaszthatatlan elfoglaltság okozta késedelemért bocsánatot kérnék; van szerencsém kiváló tiszteletemet jelenteni.
Kossuth Lajos”

A tállyai keresztelő emléke és a roskadozó evangélikus templom ügye élete utolsó két évtizedében többször is foglalkoztatta. Keresztelő lelkészének; Mayer Mátyásnak, majd Psenyiczki Nagy Mihálynak az utóda, Hajász Pál 1874 áprilisán írt érdeklődő levele és az arra május 4-én adott részletes válasza, amelyről fentebb már szóltunk, újra felkeltette benne a régi emlékeket és az ezzel járó felelősséget is.

A tállyai evangélikus gyülekezet ezekben az években kivándorlás, filoxéravész és más okok miatt anyagilag elerőtlenedett, templomának déli fala is megroggyant. A vezetőség ennek ellenére komoly erőfeszítéseket tett, hogy temploma felszentelésének centenáriumát (1890) és Kossuth születésének 90. évfordulóját (1892) az egyházközség méltóképpen megünnepelhesse és „Kossuth Lajos nevét templomunkhoz külsőleg is hozzáfűzze”. Az 1889. február 16-i közgyűlés megemlíti, hogy a templom renoválására országos mozgalom van keletkezőben, és Kossuth itteni megkeresztelésének a tényét márvány emléktáblával kívánják megörökíteni.

A Hegyaljai Egyházmegye 1892. július 28-án megtartott közgyűlésének nevében Radványi István felügyelő, Farbaky József esperes és Pazár István aláírásával levelet küldtek Turinba. Ebben többek között ez áll: „Tállyai templomunk, melyben Ön, mint aki ezen egyház egyik leánygyülekezetében, Monokon született, a szent keresztségben részesült volt, az idő vasfoga által megőrletve, évek óta már rom volt jóformán… Három évvel ezelőtt nagy lelkesedéssel határoztuk el ezen templomunk megújítását, még pedig országos közadakozásból. A mozgalom megindult és folytak be az adományok nem oly bőségesen, mint remélhetni véltük. A kunyhó és a polgári ipar-műhely többet adott, mint a palota, de a dolgot azért tovább nem halogattuk… mert az Ön iránti kegyelet követelményének tartottuk, hogy a mű áldás-teljes életének 90. évében fel legyen avatható.”
A továbbiakban jelezték, hogy kívánatos volna, ha Kossuth „patriarchális alakja ama nagy napon ott ülhetne… ám ha ez az óhajunk nem teljesíthető, visszafogjuk hát keblünkbe szívünk leghőbb vágyát, ám esedezve, hogy képviseltesse magát családjának valamely tagja, például két jeles, derék fiainak egyike által: karjainkon fognék képviselőjét hordozni, karjainkat, szíveinket tárnok ki előtte… ” A levélre először Kossuth Ferenc válaszolt. Tudatta, hogy az ünnepségen nem fog részt venni, s atyja nem is bízta meg képviseletévei. „Addig, míg Atyám hontalan, nekem is hontalannak kell lennem.”

A felkérésre Kossuth Turinból szeptember 4-i levelében a következőket írta:

„Tisztelt Uraim! Bocsánatot kérek, hogy levelükre csak most felelek. Nagyon öreg ember vagyok, szemeim kifáradtak, kezem megnehezedett, munkaerőm megfogyatkozott, pedig nem csak szerződési kötelezettség, hanem szerény nevem becsülete is munkára kötelez… Hátrálékban is vagyok munkámmal, ami nagyon bánt, levelezésekre időt nehezen szakíthatok, mert az írótoll öreg kezemnek súlyos szerszám, az írás lassan megyen, sok időmbe kerül. Szolgáljon ez késedelmem magyarázatául, ne mondjam mentségéül. .. Sajnálattal értesültem levelükből, tisztelt Uraim, hogy a tállyai ág. hitv. ev. egyház végínségre jutott s temploma, melyben 90 év előtt a szent keresztségben részesültem, rommá lett, mint én magam is.
Érdeklődéssel olvastam tudósításukat a mozgalom felől, mely ama templom-rom megújítása végett már három év előtt megindíttatott, hogy az eredmény a várakozásnak nem felel meg, hogy az országos közadakozások nem folytak be oly bőségesen, mint a mozgalom megindítói remélni vélték s hogy »a kunyhó és a polgári ipar-műhely többet
adott, mint a palota«, az engem nem lepett meg, mert természetes következése annak, hogy a közadakozási mozgalom megindításába az én keresztségem emlékezete belevegyíttetett. Ha ez nem történik, igen valószínű hogy a rommá lett tállyai templom megújítása is részesült volna magas helyről a szokásos száz forint segítségben, s ez – szintúgy
szokás szerint – visszahatott volna a palotákra. Az én keresztségem felemlítése bevágta Önök előtt a segítség reményének útját, s csak a kunyhó és a polgári iparműhely kegyeletének cseppforrásai maradtak fel, mert a paloták számítgatnak, a kunyhó s az iparműhely lakói keblüknek ösztönét követik…
Tény, hogy nevem emlékezetének az üggyel kapcsolatba hozása akadálynak bizonyult a mozgalomnál, melyet a tállyai romtemplomnak az enyészettől megmentésére a hegyaljai evangélikus egyházmegye vallásunk hitével, reményével, szeretetével megindított, nem személyem miatt bizonyult akadálynak, mert én, a 90 éves kitagadott hontalan pária semmi sem vagyok, hanem az elv és irány miatt, melyhez igénytelen nevemet hozzáfűzte a megmásíthatatlan történelem.
Óhajtanám, hogy az ínségre jutott tállyai egyházat kárpótolhassam a veszteségért, melyet neki nevem okozott, nincsen módomban, de esedezem Önöknek, tisztelt Uraim, engedjenek meg nekem annyit, hogy a kunyhó és iparműhely becsületes munkával keresett filléreihez én is csatlakozhassam hasonló módon keresett filléreimmel, melynek Radványi István egyházmegyei felügyelő úrra szóló postautalvánnyal elküldése felől a vényt ide rekesztem…”

Forrás: KOSSUTH és az egyházak – Tanulmányok; Szerkesztette Kertész Botond, Luther Kiadó, Budapest 2004
https://medit.lutheran.hu/files/kossuth_es_az_egyhazak.pdf

 

Köszönjük WordPress! | Sablon: Baskerville 2, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑