A magyar lelkület és Luther Erős vár a mi Istenünk énekének találkozásai

(Mikszáth Kálmán, Jókai Mór, József Attila és Payr Sándor)

2023. október 31. Reformáció (Gerlai Pál)

A reformáció ünnepével kapcsolatban is fennáll az ellaposodás veszélye. A konfirmációi kátéból ismerjük Luther stílusát és jellemző gondolatait, a hittanosoknak álmukból felébredve is kell(ene) tudniuk a 95 tétel kiadásának legalább az időpontját, az Erős vár a mi Istenünk éneket pedig minden nagy ünnepen énekeljük. Néha annyira automatikusan énekeljük, hogy csak az foglalkoztat minket, az első versszak után ülünk vissza a helyünkre vagy végig énekeljük. Ezért is érdemes ennek az éneknek a születésével foglalkoznunk.

Payr Sándor evangélikus egyháztörténész, aki a 254. énekszám alatt található fordítást írta, elég biztos abban, hogy Luther Márton a 95 tétel 10. évfordulóján, vagyis az 1527. év végén írta ezt az éneket2.

Abban az évben több próbatétel is érte Luthert: augusztus 16-án kedves tanítványát, Kaiser Lénárdot máglyán végezték ki a felső-ausztirai Schnärdingben. Az ítéletet kimondó bizottságnak Luther ellenfele, Johannes Eck is a tagja volt. Könnyen lehet, hogy bevallva-bevallatlanul Luther saját magát is vádolta Lénárd lelkész halála miatt, akit ugyan csak rövid ideig tanított, de nagyon megkedvelt. Leveleztek és könyvekkel, tanácsokkal is ellátta.

Jan Luyken (1649-1712) – Kaiser Lénárd kivégzése

Még ugyanebben a hónapban pestis tört ki Wittenbergben. Az egyetem hallgatói és tanárai Jénába menekültek, de Luther kitartott Wittenbergben. A harmadik csapás a háborús félelem volt: majdnem vallásháború bontakozott ki a német-római birodalomban Otto von Pack ügyeskedő politikai tanácsadó miatt, aki a katolikus-lutheránus vallási megosztottságon kívánt nyerészkedni. A negyedik próbatétel is ezzel függött össze: Szászország katolikus hercege, Szakállas György betiltotta Luther Wartburgban írt Újszövetség fordítását a „szeptemberi Bibliát”, és még ebben az évben ellenfordítást adatott ki „Törvényes keresztény fordítás” néven3.

Valószínű, hogy ezek az események indították Luthert az Erős vár a mi Istenünk megírására, és ezeket az ármánykodásokat lehet az „e világ minden ördöge” és az „e világ ura” fordulatok alatt értenünk:

3. E világ minden ördöge
Ha elnyelni akarna,
Minket meg nem rémítene,
Mirajtunk nincs hatalma.
E világ ura
Gyúljon bosszúra:
Nincs ereje már,
Reá ítélet vár,
Az ige porba dönti.
(Evangélikus Énekeskönyv 254. 3. versszak Payr Sándor és Stromp László fordításában)

Időnként hallani azt a városi legendát, hogy kocsmanóta volt az eredeti dallam. Ez körülbelül annyira lehet érvényes állítás, mintha Luther asztali beszélgetéseit csupán kocsmai vitáknak hívnánk. Az ének a 15-16. század közkedvelt dallama lehetett. Luther lejegyzésében inkább énekeljük ünnepélyes indulóként, mint minnesänger-melódiaként, bár valószínűleg a dal ez utóbbi volt.

Az ének később is sokszor vigasztalta a reformátort, gyakran énekelték együtt Melanchthon Fülöppel, akit viszont Luther halála után vigasztalt ez az ének: mikor 1547-ben Luther ellenfeleinek kezére jutott Wittenberg, barátai – köztük Melanchthon és Jonas Justus Weimarba menekültek. A városban bolyongva úgy találtak menedéket, hogy egy ház udvarán egy szolgálólány az Erős vár a mi Istenünket énekelte.4

Ma úgy emlegetjük, mint az evangélikus egyház himnuszát. Valóban a reformáció híveinek menedéke volt évszázadokon keresztül A magyar léleknek is kedves ez az ének. Mikszáth a „Fekete városban” a felvidéki lutheránusok jellemzésekor említi:

– A zsoltárom, az »Erős vár nekünk az Isten«, ha én azt megzendítem, az én hangomon, nincs az az elvetemedett kapcabetyár az országban, aki hozzánk merne nyúlni. Probatum est!”5

Jókai Mór egyenesen így fogalmaz:

»Erős várunk nekünk az Isten!« Benne van e dalban minden, ami az embert a föld sarából felemeli: a szabadságvágy, a hazaszeretet, a testvérvonzalom, az önfeláldozás, jellemerő, egész fel az istenimádásig! Kihívás a haragos bálványok ellen, akár e földön laknak, akár a túlvilágon.”6

Az énekeskönyvünkben két fordítással szerepel ez az ének. A kevésbé énekelt fordítást (256) József Attila készítette, de hogy miképpen is készült, Koren Emil könyvében találjuk meg:

1934-ben az Evangélikus Egyetemes Egyház pályázatot írt ki, fordítaná le valaki az éneket úgy, „mintha Luthernek e műve valamely magyar lélek költői alkotásvágyából született volna…” Addig is sok költői próbálkozást vetettek papírra. 28-30-at ismernek az akkor cikkező tollforgatók. (…)

A pályázat sokakat megmozdított. 136 pályamunka futott be. (…) A pályázat mégis eredménytelen maradt.

A poros iratok között ott találom néhai jó Kovács Sándor tiszta írását és tiszta gondolatait. Kezével írt gyűlési tárgyrenekből s beszámoló jelentésekből olvasom, hogy „csak kevéssel jutottunk közelebb a célhoz” (…)Szerinte a pályázókra és a pályamunkákra „rányomta bélyegét a kor”(…) Az eredményt mentendő Geduly Henrik püspök innen-onnan vett jó sorokból összeállított három variánst. Kovács Sándor azonnal kész a bírálattal: „hiányzik belőle a tűzfolyam, amely az eredetit jellemzi”(…)

A pályamunkák között lapozgatva megütött egy helyen az utolsó sor: „miénk marad az Ország!” Utánanézek a könyveim között. Igen, jól emlékeztem: a József Attila fordítása, ő is a pályázók között volt.

Pontosan követte Payr Sándor szövegmagyarázatát. Pályamunkájában sorváltozatokat is közölt, s ezekhez magyarázatot, amelyek pontos, értelmes exegesisei az eredeti Luther-szövegnek. Egyaránt irodalomtörténeti és teológiai, sőt hymnológiai kincsünk is ez az irat.

Nem adták ki neki a díjat. A bírálóbizottság még a sorrendileg értékeltek közé sem emelte József Attila művét. (A pályázat titkos volt)”7

2. Önnön erőnk csak délibáb, És bizony esnénk esten; De harcba küldte Egy Fiát Értünk maga az Isten. Kérded-é, ki az? Jézus, az Igaz. Sok had, Egy a fő, Nincs Isten más, csak ő, Krisztus, a Győzedelmes!

3. S ha földön ördög nyüzsgene, És elnyelni akarna, Meg nem riadnánk – ellene Győz hitünk diadalma. A világi úr Tombolhat vadul, Semmit sem tehet; ő megítéltetett. Megrendül egy szavunkra.

4. Él, áll az Ige igazul, Akárki vesse-hányja. Táborainkra száll az Úr Szent Lelke, adománya. Jó hír, nő, család, Jószág, test, világ Veszhet – vihetik Veszendő kincseik’ – Miénk marad az Ország.

Nem hiszem, hogy az akkor élt lelkész elődökben kellett keresni a hibát, József Attila előremutató költészete hogyan is talált volna meghallgatásra pont egyházunkban, ha maga a kor sem értette meg költészetét.

Mással is volt ez így. Nagy Endre Egy város regénye című nagyváradi visszaemlékezéseiben a következőket jegyzi fel arról, hogy mit vágott Rádl Ödön, A Nagyvárad napilap főszerkesztője a fiatal Ady Endre szemébe:

„Ha az ifjú nemzedék soraiban széttekint, elborul a tekintete. Nem csak a született lángész hivatottságát nem látja bennük, de a nagyratörő nemes szándékot sem, amely az irodalom klasszikus magaslatait ostromolja. (…) A nagyok nyomában törpe epigonok következnek” 8

Bár Ady Endre még életében megkapta az elismerést, a tragikusan fiatalon elhunyt József Attilával – mint tudjuk – ez nem volt így. Fordítása ennek ellenére velünk marad, és egy kissé meghökkentő költői árnyalattal egészíti ki az énekeskönyvünkben a néhány évtizeddel régebbi, sokat énekelt Payr Sándor – Stromp László fordítást1. Persze az sem ártana, ha közismertebb lenne a tény, hogy Payr Sándor és Stromp László teológiai tanárok készítették ezt a jól használható fordítást, a régi, Huszár Gál idejéből megmaradt magyar fordítás helyébe.

Gondoljuk át:

1 Ecsedi Zsuzsa: Az énekszerző Luther Márton és az Erős vár a mi Istenünk in. Vallástudományi Szemle 13. évf. 4. sz. 40. o.

2Koren Emil: Irgalmadat éneklem, Magánkiadás 2015, 127.

3 Koren Emil 128.

4https://de.wikipedia.org/wiki/Otto_von_Pack https://de.wikipedia.org/wiki/Georg_der_B%C3%A4rtige#Leben

5Mikszáth Kálmán: A fekete város https://mek.oszk.hu/00900/00910/html/

6Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony https://mek.oszk.hu/00600/00696/html/

7Koren Emil 129-130.

8Nagy Endre: Egy város regénye (Rádiószínház Hangoskönyv, 10. fejezet 6:26 köv.)
https://www.youtube.com/watch?v=uhu5Hkb-0NE

Köszönjük WordPress! | Sablon: Baskerville 2, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑