2023. október 29. Bibliavasárnap
Gerlai Pál
1822-ben egyszerre iratkozott be három diák a turkui főiskolára: Elias Lönnrot, Johan Snellman, Johan Runeberg: egyik a Kalevala összegyűjtője, a másik a finn nemzeti függetlenség nagy politikusa, a harmadik pedig a legnagyobb finn romantikus költő lett.
A 19. század nem volt könnyű a finn nép számára. A század elejéig svéd fennhatóság alatt álltak, majd a svéd–orosz háború befejezése után a cári Oroszország fennhatósága alá kerültek. A 19. század a nemzeti ébredések időszaka volt Európa-szerte. A finnek is öntudatra ébredtek, és mind jobban igyekeztek kulturálisan és politikailag is önállósodni, magukra találni. A nemzeti öntudatra ébredés pedig sajátosan a hitbeli ébredéssel párhuzamosan, azzal szorosan összekapcsolódva valósult meg.
https://www.keskipohjanmaa.fi/uutinen/561049
Runeberg nevezetes lírai és epikus költő volt; alkotói munkája kiemelt jelentőséget kapott abban a korszakban és környezetben, amelyben tevékenykedett. Lönnrot mellett Runeberg egyike volt azoknak a kiemelkedő alakoknak, akik segítették az újonnan létrejött Finn Nagyhercegséget kultúrnemzetté emelkedni nemcsak az ott élők, hanem a külföldiek szemében is. Ő volt az, aki 1840-es évekbre eszményképet teremtett a finn népről és annak természetéről. Ebben legnagyobb szerepe a Fänrik Ståls sägner című versgyűjteményének volt („Stol zászlós regéi”). Ez a kötet önmagában erkölcsi identitást adott az országnak. Ennek a gyűjteménynek első verse a Vårt land (finnül: Maamme; Országunk), amely Finnország himnusza lett. Már életében, de különösen halála után nagyon fontos, kultikus személyiséggé vált hazájában, mint a nemzeti érzelem megteremtője.
Koren Emil Irgalmadat éneklem című munkájában kiemeli, hogy szerinte a világirodalomban nincs rá példa, hogy egy költő az elnyomó nemzet nyelvén írva nemzete egyik legnagyobb költőjévé váljék. A 19. században még a kultúra nyelve a svéd volt. Eszmeileg már kitört ebből Runeberg, de nyelvileg még nem.
Az 1850-es években a svéd nyelvű egyházi énekeskönyv szerkesztőbizottságába meghívást kapott. Nagy elköteleződéssel vágott bele a munkába, szinte egymaga állította össze az énekeskönyvet, és ő maga hatvan éneket írt ebbe az énekeskönyvbe. A finn kereszténység 700 éves jubileuma alkalmából ünnepi kiadásban jelent meg a könyve.
A szekulárizálódó mai fiatal finn nemzedékben árnyalódik Runeberg költészetének megítélése. Runeberg több művében hihetetlenül magasztos képet alkotott a finn népről és a természetről. Ezzel szemben leghíresebb versével a „Paavo gazdával” egyenesen a finn pesszimizmus szívébe találunk:
„Megjött a tavasz, a hó elolvadt
s megmaradt: vetés és porhanyó föld;
jött a nyár, jégzáporok zuhogott
s a ringó vetés felét lezúzták;
ősz jött s elfagyott, mi megmaradt még.”
„Megpróbál, de el nem hágy az Isten.
Kétszer annyi kérget tégy a lisztbe,
én meg duplaszéles árkot ások,
ám az Úrtól várom majd az áldást”.
(részlet, Képes Géza fordítása)
A vers hangvétele a korabeli műköltészethez képest nagyon is realisztikus: a mindennapok brutalitását írja le, melyet a vers megjelenése idején az olvasók a nép csendes hősiességének megnyilvánulásaként értelmeztek. Ideális képet alkotott a finn értelmiségiek számára egy Istenben bízó, de keményen dolgozó nemzetről. A vers végén a felebaráti szeretet kerül előtérbe, amikor a sok szenvedést és rossz évet átélt Paavo gazda, miután jobbra fordul sorsa, és végre kétszer annyit arat, mint korábban, nem feledkezik meg szomszédjáról, és kérés nélkül átengedi neki termése felét.
286. Van örök kincsünk, becsesebb nincs nála földön, égen
A mai finn énekeskönyv húsz énekét tartalmazza, nekünk kettővel kell beérnünk, de minkét ének (286 és 384) jól énekelhető és kedves énekünk, Túrmezei Erzsébet fordítása. A 286-os éneke, a „Van örök kincsünk” értékes költeménye, és nem csak a 19. szemmel, hanem napjainkban is. Tartalma kortalan, szövege szép, és lelkesítő érzés énekelni ezt az éneket:
3. Vált ezredévet ezredév, De soha el nem évül,
Nem élhet az új nemzedék E régi ige nélkül.
Hit, erő, béke, üdvösség Mert nem lesz soha másban,
Megrendül bár a föld és ég, Mint Isten szent szavában.
4. Szent ige, te semmibe vett, Megvetett és lenézett:
Hol az a földi ismeret, Mely teveled fölérhet?
És van-e még más menedék, Hogy lelkünk óvja, védje?
Egy van csak, de ez egy elég: A kegyelem igéje.
A 286-os éneket dalolva a folyamatos isteni gondviselés érzése erősödik meg az énekesben. Az az érzés, hogy előttünk évszázadokkal és évezredekkel is az Istenbe vetett bizalom volt az, amely megtartotta a keresztény közösségeket, és a jövőben is csak ez tarthat meg minket. Ez összeköti téren és időn át az evangélikus közösségeket. Runeberg költeménye jól érzékelteti a Biblia és a keresztény gyülekezet örök kapcsolatát.
Gondolkodjunk együtt:
- Hallgassuk meg Runeberg Paavo gazda című versét Papp János előadásában1
- Milyen párhuzamokat találunk Nemzeti Himnuszunkkal?
- Idézzünk fel akár gyermekkori vagy mai templomi élményeinket, amelyek a közös gyülekezeti énekléshez kapcsolódnak
- Miért baj, hogy egyre kevesebbet olvassuk a Bibliát?
- Milyen módszereket és alkalmakat találhatunk, hogy a Bibliát többet olvassa minden generáció?
Felhasznált irodalom:
Koren Emil: Irgalmadat éneklem (1968, 2015)
