2023. 09. 17. Várhelyi Gyula
Várhelyi Gyula előadása amely az Ismeretterjesztő konferencia a 950 éves Tokajról keretében hangzott el, 2023. 09. 15-én
Bényei József költőt idézem: „Gyökerek nélkül pedig sárgára szárad a fű, virág, bokor és fa. Gyökerek nélkül nincs élet. A gyökér az embernek a haza, a valóságos és szellemi szülőföld, elődök tartása, cselekedete, gondolkodása és érzelmei.”
E gondolat jegyében és szándékával tekintjük át Tokaj 950 éves keresztény múltját és jelenét. Kereszténységünk hazánk történetével azonosul. Tatárok, törökök, osztrák és német hadak, világháborúk és forradalmak viharjai dúlták országunkat. Vallásellenes diktatúrák próbálták uralni szellemi életünket. Elpusztultak a régi oklevelek, könyvek és írások. Árvizek és tűzvészek, durva történelmi események pusztították Tokaj várát és a települést, templomait, a keresztény emberi életet sem kímélve. Dr. Stumpf Mátyás tokaji plébános is ennek az embertelen világnak egyik mártír áldozata. 1945 februárjában 34 tokaji ártatlan emberrel együtt „kicsi munkára” hurcolták el. Ismertelen helyen halt meg, jeltelen sírba temették el.
Keresztény világunk korai történetiségének megismerése nem könnyű. A honfoglalás és az Árpád-házi királyaink időszakából rendkívül kevés, megbízhatóan értékelhető írott forrás áll rendelkezésünkre. Okleveles dokumentumok hányában többnyire legendákra, és nem történészek, inkább történeti írók munkájára vagyunk hagyatkozva. Késői írások tanulmányozásából vonhatunk le következtetéseket a korábbi évszázadok megismerésére.
Ahol a Bodrog a Tiszával és a Tokaji heggyel találkoznak, honfoglalásunk idején itt született meg egy csodálatosan szép település, melyet először Hímesudvarnak, majd Kőrévnek, napjainkban pedig Tokajnak neveznek.
A hímes a szép környezetet és földvárát, az udvar királyi tulajdont jelölhetett. A Kőrév elnevezés ellenőrzött és vámfizető átkelőhelyet, illetve révkikötőt takarhat. Krónikáink a honfoglaláskori Hímesudvar nevű földvárát említik első alkalommal. Újabb említése 1074-ben történik, amikoris Géza királyi herceg Salamon királlyal vívott szerencsétlen ütközete után átkelve a Tiszán, a tokaji várba menekül. Ezt az eseményt fogadtuk el városunk születési évének, melyre első alkalommal 1973-ban emlékeztünk. A 2023.év egészét, Tokaj 950. emlékévét gazdag és változatos programsorozattal ünnepeljük, ennek egyik állomása a mai tanácskozás.
A tokaji kereszténységünk kezdetei a föld, fa, sánc, avagy kőből épült várához köthető, építésével egyidőben indulhatott meg a keresztény élet. Mint ahogyan István királyunk elrendelte, hogy minden tizedik falu építsen egy templomot, úgy egyetlen vár sem nélkülözhette, hogy ne rendelkezzék egy szakrális térrel. Ez a tér kezdetekben lehetett egy sátor, későbbiekben a vár nagyságától függően jelenhettek meg a várkápolnák, illetve vártemplomok. Minden esetre kápolna vagy templom és vár együtt járt. Akár a király, akár egy főúr birtokában volt a vár, kapitánya mellett jelen volt az udvari papság, akiknek a királyi oklevelek megírása is kötelességük volt. Korabeli vármetszeteken, amely például az 1565-ös tokaji vár ostromát ábrázolja, itt fedezhetjük fel, hogy a vár területén és a település belterületén is megjelenik a várkápolna és a templom tornya. A Makoldi Miklós régész vezette ásatások során a volt vár területén került elő egy míves üvegkehely és annak fém talptöredéke, amely a palotakápolna kegytárgyaihoz tartozhatott.
A keresztény életünk erősödésére, fejlődésére jótékony hatással volt az 1092-ben Szabolcson és ezt követően 1100 körül Tarcalon megtartott zsinat, királyi gyűlés. A 13.század derekán a Szentföldről hazatérő johannita keresztes lovagrend és a stefaniták szerzetesrendje 1269 és 1398 között környékünkön szereztek birtokokat. Feladatuk a karitatív tevékenység, a világi szolgálat, lelkigondozás és a betegek ápolása volt.
A következő századokban Tokajban három szerzetesrend is letelepedett. Elsőként a magyarnak, nemzetinek tekintett fehér barátok remete rendje, a meditatív pálosok érkeztek meg. Az 1411-ben elsőként alapított, de elnéptelenedett kolostorukat 1465 és 1476 között újították meg. 1537-ben a kolostorukat a trónviszályi csatározások során megrongálták és kifosztották. 1549-ben tértek vissza kolostorukba, melyet 1612-ig birtokoltak. 1639-ben ingóságaikat is elveszítették.
A pálosok idejében 1551.augusztus 13-án a Gyulafehérvár-Tokaj-Bécs útvonalon, átutazóban két napon a vár templomában vendégeskedett a Szent Korona.
1712-ben érkeztek Tokajba a kapucnit viselő, szigorú ferences regula szerint élő alamizsnás és missziós, pasztorális barátok. 1714-ben szállásuk a római katolikus parókia melletti épület volt. 1716 és 1725 között építették fel rendházukat. 1729-ben szentelték fel toronynélküli templomukat, melynek maradványait a gyermekotthon épülete rejti.
A kapucinusokkal majdnem egy időben jelentek meg a piarista tanító, oktató rend tagjai. Az 1721-től tevékenykedő, de csupán 1727-ben történő letelepedésüket követően 1737-89 között tartották fenn a Tokaji Piarista Gimnáziumot. A Bodrog partjához közel építettek egy kis kápolnát, amelyet az 1780-as években híd- és útépítés ürügyén bontottak le. Királyi rendelet alapján költöztek át Sátoraljaújhelyre az eltörölt paulinusok házába.
Az Árpád-házi királyok korában, amikor a vár és a település egymás mellett párhuzamosan fejlődött, ekkor épülhettek Tokaj első szakrális terei és jöhetett létre a plébánia-templom. Ugyanis a későbbi oklevelek tanúsága szerint a tiszai rév szombati vámbevételét még az Árpád-házi királyok adományozták a tokaji plébánosnak. Tokaj több más településsel egyetemben nem szerepel az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben, az országos összeírásban. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a 14.században nem volt templomos hely. Tokaj első papjának nevét, Géchy Miklósét nagyon korán, egy Kállóban 1349.augusztus 18-án keltezett oklevélből ismerjük.
A 18. és a 19. század a templomépítések, de a természeti csapások évszázadai is. A nagy árvizek és a gyakori tűzvészek pusztították a várost, nem kímélve templomait sem. 1570 körül a lakosság teljes egészében elfogadta az alapjaiban megújult hitvilágot, ezáltal a római katolikus plébánia megszűnt. Plébániájának mai formáját 1693-ban nyerte el, a keleti tűzfalán látható az évszám. Templomát másfél évszázadot követően 1709-ben alapították újra és a következő évben szentelték fel. Ez a templom az 1741.évi tűzvész martaléka lett, de 1744-ben ismételetlen újra építették. Az ekkor kiadott apostol brevé, pápai okirat megerősítésével Keresztelő Szt. János tiszteletére szentelték. A középkori templom helyén, többnyire teljesen új alapokon 1909 és 1913 között építették fel a jelenlegi templomot és 1913.június 8-án, 110 évvel ezelőtt Jézus Szent Szíve tiszteletére ajánlották fel.
A görögkatolikus egyház hívei a 17.sz. elején érkeztek Tokajba. Parókiájának első írásos emléke 1697.június 29. Valószínű, hogy ekkor építették első, akkor még fából készült „cerkó” templomukat. A tűz és árvíz pusztításai után új templomuk 1746-ban épült, 1752-ben szentelték Szent Miklós püspök tiszteletére. A templom teljeskörű felújítása 2017-ben fejeződött be. Ikonosztáza becses emléke a tokaji művészeti életnek. Az előtérben található remekművet, a kovácsoltvas kaput Makoldi Sándor főiskolai tanár és festőművész terve alapján Schuller Béla kovácsmester készítette. Tornyainak gömbjeiben, hasonlóan a református és katolikus templomokhoz, időkapszulát, üzeneteket helyeztek el az utókor számára.
A reformáció Tokajban az 1540-es években bontakozott ki. Az 1600-as évek elején az első református gyülekezeti együttlétre alkalmas ideiglenes helyet a temető környezetében alakították ki. A 17.század végéig a főtéri templomban majd ezt követően közel 100 éven keresztül magánházaknál, illetve vesszőfalú imateremben tartották az istentiszteletet. Jenlegi kő templomuk alapjait 1802 tavaszán tették le és az építkezést 1821-ben fejezték be. 1896-ban síkerült templomukat toronnyal ékesíteni. Több állagmegóvást és felújítást követően mai formáját a 2021-22-ben végzett teljes körű munkálatokat követően nyerte el. Ekkor szépült meg a lelkészi lakás és a templom parkja is.
Luther tanait a XVI. század első felében kezdték egyre többen követni Hegyalján. Tokajban viszontagságos századokat követően első ismert istentiszteletüket magánháznál 1783.augusztus 24-én tartották. A következő évben megvásárolták a rk. parókia melletti épületegyüttest és itt alakították ki imatermüket. 1785 körül az imateremhez csatolva építik fel templomukat, melynek végleges formáját 1890-ben nyerte el. Oltárképét 1933-ban Gyoroki Pál ismert, a sokak által kedvelt és tisztelt tokaji festőművész készítette. A kényszerből elhagyott, árvaságra jutott templom és az épületkomplexum 2009 és 2015 között a város tulajdona majd magánkézbe került. Az egyházközség 2011-ben egy lakóépület átalakításával új imaházat létesített. Lelkésze valójában missziós szolgálatot teljesít. Hatvan településből tízen élnek számottevően evangélikusok és hat saját istentiszteleti hellyel rendelkező település van az egyházközség területén.
XVI. században a Balkánról érkeztek az ortodox közösség (egységes néven: görögök) hívei. Első istentiszteletre alkalmas helyük egy pincében volt berendezve. Görög családok és az 1733-1798 között működő orosz borvásárló bizottság 30-40 fős tagjainak lelkigondozására 1790 körül építtették fel közös templomukat. 1785-ben 33 házban laktak ortodox családok, 1910-ben viszont már csupán kettő ortodox lakó volt. Az 1940-es évek végén becses ikonosztázát, később felújított vörösmárvány oltárkövét a nyíregyházi Szt.György nagyvértanú templomában helyezték el. Az elhagyatott templomban Helytörténeti Múzeum, majd Tokaji Galéria működött, rövid ideig házasságkötéseket is tartottak falai között. 2008 óta indultak újra a templomban az imádságos órák. A magyar állam 2018-ban visszaadta az ortodox híveknek. Jelenleg a Magyar Ortodox Egyházmegye tokaji temploma. Címünnepe Csodatevő Szt. Miklós püspök. Napjainkban teljes körű felújítása folyik. 175 évet követően 2023.június 10-től újra van felszentelt papja Szegedi Szabolcs István személyében.
Lassan előadásom végéhez közelítve idézem a görögkatolikusok kiválóságát Mosolygó József parókust, aki közel száz esztendővel ezelőtt az 1930-ban megjelent Tokaj monográfiában a következő véleményt alkotta. „Tokaj azon kevés és dicséretre méltó települések közé tartozik, ahol vallási villongás annak dacára nincsen, hogy falai között az összes keresztény vallásfelekezetek képviselve vannak. Nemcsak a mindenkori lelkészkedő papság érdeme ez, hanem a híveké is.” A vallásfelekezetek ezt követően sem osztották meg a település lakosságát. A nyelvi megosztottság ugyancsak nem okozott gondot, annak ellenére, hogy a liturgikus eseményeket pl. a XVIII. században magyar, latin, egyházi szláv, bizánci görög, német, tót és héber nyelveken végezték.
1990 óta érezhető egy vallási újjászületés, szerény fellendülés. Egyre több templomunk szépül meg, több a keresztelés, házasságkötések száma. Az utóbbi években két templomunk, a görögkatolikus és a református kívül és belül, valamint közvetlen környezetük is kormányzati segítséggel váltak tetszetőssé. Az emberek nyíltan megvallják és felvállalják kereszténységüket. A sokszínű keresztény liturgikus esemény ünnepeinket és hagyományainkat, a város változatos kultúráját gazdagítja.
A vallási elöljárók, a főtisztelendő urak Gerlai Pál lelkész, Gorcsa György parókus, Kertész Ferenc plébános, Szegedi Szabolcs István ortodox pap és a nagytiszteletű Tóth Orsolya lelkipásztor Asszony tevékenységét szolgálatukban az ökumené, a keresztények egységtörekvésének igénye és szelleme hatja át. A város kulturális életében meghatározó szerepet töltenek be. Lelkipásztoraink a civil életben is élnek a társas kapcsolatok lehetőségével.
Közel ezer évet tekinthettünk át, amely önmagába véve is hatalmas időszak, de csupán kiemelkedő mérföldköveket szemlélhettünk.
(Az előadást a szerző engedélyével közöltük.)
