Gerlai Pál – 2023. szeptember 12.
A Magyarországi Evangélikus Egyház 2023/2024 évi munkaprogramjából a gyülekezet lelkészének munkája
„Igen, Atyám, mert így kedves előtted” (Evangélikus Énekeskönyv 356)
Túrmezei Erzsébet versesköteteit az istenhívő, kegyes emberek előszeretettel forgatják, sok esetben nem is tudják, hogy evangélikus versíróról van szó. Eredetileg valóban katolikus templomban keresztelték, azután a Fébé diakonissza közösségben tért meg, és egész életét ennek a közösségnek, és Isten szolgálatának szentelte.
Tamási – Sopron – Budapest – Ózd – Tokaj – Balassagyarmat – Csömör – Budapest: Ezek a települések, amelyeket életútja és szolgálata összeköt. Hogy az összes felsorolt helyen a mai napig élő lelkületű evangélikus gyülekezetek vannak, az részben neki is köszönhető, de ennél is nagyobb hatása volt szolgálatának.
Tamásiban született, majd Sopronba költözött a család, ahol iskoláit kezdte. Édesanyja után katolikusnak lett keresztelve, de az evangélikus hatás nagyon erős volt a családban. Családjában a fiúk a teológiára indultak. Sándor bátyja lelkész lett, János Túróczy Zoltán mellett volt Ózdon hitoktató.
Bátyja, Sándor 1927-ben Tokajban lett lelkész, ahova elkísérte családja, szülei és Erzsébet is, ráadásul ebben az időben erősödött meg az evangélikus vallás iránti elköteleződése is. Sándor hívására egy diakonissza szolgált Tokajban, aki nagy hatással volt a fiatal lányra. Tudni lehet, hogy már korábban meglehetősen kritikusan állt vallásához, és 1929-ben jutott a végső elhatározásra, hogy evangélikusként kell konfirmálnia. A középiskola befejezése után a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanári diplomát szerzett, miközben a Fébé leányinternátusában lakott. Egy szeretetvendégségen kapott igéslap erősítette meg benne az elhívást: „Te kövess engem”. 1934-ben lépett be a Fébé diakonissza egyesületbe, 1935-ben lett jelölt. 1938-ban jelent meg „Őszből tavaszba” verseskötete, ennek megjelenése előtt vette fel a Túrmezei nevet. Nem sokkal később Reményik Sándorral is találkozott, aki Erzsébetet már ismerte. Saját kolozsvári lapjában jelentette meg már Túrmezei verseit, és „Isten igaz poétájának” nevezte őt. Egész életében fontos volt számára a Reményikkel ápolt lelki kapcsolata, a költő halála után is rendszeresen látogatta sírját.
1945-ben avatták nővérré. Sajnos csupán hat év telt el, amikor az államosítás és a szerzetesrend betiltása miatt már fejthette is a szürke ruhát emlékezetes verse szerint. Lelkészi szolgálatból így is kivette a részét, és hatalmas munkát végzett, bár a visszaemlékezések szerint nem csak a politikai rendszer hanem még néha szolgatársai is megnehezítették azt. Sok száz levelet írt, keresztény körökben gépelt formában adták egymásnak tovább verseit. Rengeteget munkálkodott az evangélikusság lelki megmaradásáért: a csömöri, balassagyarmati gyülekezetek mellett azok a közösségek, ahol szolgált, illetve azok, akik leveleztek vele, mind tanúi ennek!
Énekei jelentek már meg az először 1941-ben kiadottt „Lila énekeskönyv”-ként is emlegetett Énekem az úrban is. A hetvenes években az evangélikus énekeskönyv szerkesztőbizottságának leglelkesebb tagja volt Trajtler Gábor szerint.
A rendszerváltás utáni evangélikus egyház kilencvenes évekbeli felívelésének még aktív részese lehetett. 2000-ben a Fébé diakonissza egyesület főnökasszonyaként fejezte be életét. Mára széles körben ismertek versei, felekezetre való tekintet nélkül szeretik és nagyon gyakran idézik, szavalják azokat. A munkaprogram kereteit szétfeszítené életútjának, evangélikus egyházunkra és egyáltalán a magyarországi kereszténységre gyakorolt hatásának részletese leírása. Születésének 100. évfordulójára megjelent, a szolgatársak által írott Ancilla Domini könyv méltó összefoglalása élete munkájának. Öröksége nagy kincse evangélikus egyházunknak.
Énekszerzői szolgálata
Az 1982-es evangélikus énekeskönyv végjegyzeteit böngészve szinte mellbevágó látni, hogy az énekeskönyvünknek katalógusa szerint legalább százöt, Trajtler Gábor visszaemlékezése szerint ennél is több, százharmincöt énekszövegéhez fűződik valamilyen munkája. Bizonyos esetekben szívhez szóló és gyülekezeteinkben közkedvelt fordításokról van szó. Vannak olyan énekek, mint a 291-es, vagy a 461-es melyeket csak egy versszakkal énekelünk a szerző után (legyen az akár maga Luther Márton), a többi versszakot ő írta az első vers lutheri gondolatmenetét folytatva. Több olyan ének van, amely teljesen az ő szerzeménye, és elválaszthatatlan egyházi életünktől, gondolhatunk itt az „Ádventi csendben, téged várunk, jöjj, Urunk Jézus, maradj nálunk” (148) ének fordulatára, amely nélkül szinte elképzelhetetlen gyülekezeteinkben az adventi várakozás, vagy ugyanennek az éneknek karácsonyi változatára: „Itt a Karácsony, itt a Megváltó” (171).
Ha van olyan ének, amely leginkább idézi személyiségét, akkor ez elsősorban a 356-as ének lehet. Első három versszakának kezdete, „Igen, Atyám” Túrmezei Erzsébet egész szolgálata során jellemző szófordulata volt, gyakran kezdte így imádságait. Az 1941-es „Énekem az Úr” kis énekeskönyvben jelent meg először. Az „igen, Atyám” fordulatok és a záró versszak „megyek, amerre utam kijelölted” mind Isten szolgálóleányának életútjára vonatkoztatható, szívbemarkoló és a belső elhívásról tanúskodó jelek. Énekeskönyvünk a hat versszakból a harmadikat kihagyta, bár az énekversek ellentétpárja az elvesztegetett szolgálat szomorúságával és célhoz ért szolgálat beérett kalászainak képével szépen illeszkedik az ének ívébe.
3. Igen, Atyám, kicsordul bár a könnyem,
Ha útra, kőre hull a tiszta mag,
Igen, Atyám, ha arató örömben
Aranykalászok rendre hullanak.
Az ének finn dallamra íródott, mely legalább három szöveggel szerepel énekeskönyvünkben (356, 387, 481). A másik kettő szintén a költőnő fordítása, ami alapján feltételezhető, hogy kedves éneke volt ez a dallam. Trajtler Gábor visszaemlékezése szerint C. J. P. Spitta-féle énekszöveget, a „Mily boldog ház”-at (481) nem is felkérésre, hanem saját indíttatásból készítette el, és hozta az énekeskönyv szerkesztőbizottságának többi tagja elé. Ezt az éneket sokféle egyházi ünnepen énekeljük esküvőtől a templomszentelési emlékünnepig.
- Idézzünk fel kedves Túrmezei Erzsébet verseket!
- Keressünk a 356-os ének mondanivalójával párhuzamokat verseiben!
- Idézzünk fel olyan élethelyzeteket, amikor segítettek vagy segíthettek volna a versei!
- Mit üzennek énekei, versei, életútja a ma evangélikusságának?
- Hogyan tudunk ma szolgálni az Istennek? Miért könnyű, vagy miért nem könnyű ez a kérdés?
