Húsvéti istentisztelet

2020. 04. 12. (Húsvét vasárnap)

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, és ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent. (Jób 19, 25-26)

Húsvét ünnepe, Krisztus halálból való feltámadása a kereszténység legerősebb üzenete a világ számára. Az OK és ALAP a reményre, hogy az élet győzedelmeskedik, erősebb a halálnál.

Ez az EVANGÉLIUM – magyarul örömhír, amely végső értelmet ad hitünknek és életünknek is. Krisztus feltámadásának nagy örömünnepe.

Nietschéről a legtöbben annyit tudnak, hogy ezt mondta: Isten halott. Az eredeti mondat így hangzik:

„Így szólott hozzám egykor az ördög: »Megvan a maga pokla Istennek is – az emberszeretete.«
Nemrégiben pedig azt mondta nékem: »Isten halott; belehalt részvétébe az ember iránt.«”

Friedrich Nietzsche (1846–1900) német filozófus

Egy nappal vagyunk Nagyszombat után:

Nagyszombat ünnepe

átmenet nagypéntek sokkoló történéseiből

a húsvéti öröm felé. Protestáns közösségekben

sokszor a sírral összefüggésben a csend ideje és egyszerre

a hallgatás ideje is, abban a tekintetben, hogy sok helyen

nem tartanak nagyszombaton istentiszteletet. Ugyanakkor

korai keresztény hagyományok kötődnek az ünnephez.

Már a 2. században böjttel emlékeztek arra a napra,

amelyen Krisztus a sírban nyugszik. Felkészülésük végeztével

eleinte a katekumének is ezen a napon részesültek a

keresztségben. Ma megbújik a két legnagyobb ünnepünk

között, mint egy lélegzetvételnyi szünet egy énekvers végén.

Nagyszombat csendje viszont jóval több, mint egy

szusszanás.

NEM NÉMASÁG, SE NEM TÉTLENSÉG.”

 

Húsvét ünnepén tudunk-e tanuskodni Krisztusról. Sokunk számára Krisztus nem más, mint a múlt, és nem is nagyon próbáljuk megérteni, hogy mi történt Húsvétkor. Persze rendszeresek a támadások Krisztus feltámadásának ténye ellen.

 

Mi is ebbe a végtelen spirálba jutunk, ha Istenről beszélünk Húsvétkor és nem Istennel. Jób barátai Istenről beszélnek, míg Jób az egyedüli, aki Istennel beszél. Jób mondatait rendszeresen temetéseken szokták idézni, elmaradhatatlan része a gyászbeszédeknek, hiszen a Bibliában a legnagyobb emberi veszteség Jóbot éri (direkt emberi veszteséget mondok, mert Krisztus váltsághalála isteni veszteség). Mindenét elveszíti néhány perc alatt, és ráadásul a rossz hírt hozók egymásnak adják a kilincset, ahogy elmondják:

 

hírnök érkezett Jóbhoz, és így szólt: A marhák odakint szántottak, a szamarak pedig mellettük legelésztek.

15 De a sábaiak rájuk rontottak, és elvitték őket, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. 

16 Még beszélt, amikor érkezett egy másik, és így szólt: Tűz csapott le Istentől az égből, amely megégette és elpusztította a juhokat és a legényeket. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. 

17 Még beszélt, amikor ismét érkezett valaki, és így szólt: A káldeusok három csapatban rajtaütöttek a tevéken és elvitték őket, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. 

18 Még beszélt, amikor érkezett egy másik, és így szólt: Fiaid és leányaid elsőszülött testvérük házában lakomáztak, borozgattak. 

19 De hirtelen erős szél támadt a puszta felől, megrendítette a ház négy sarkát, az rászakadt a fiatalokra, és meghaltak. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. 

20 Jób ekkor fölállt, megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult, 

21 és így szólt: Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, meztelenül is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve! Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el megbotránkoztató dolgot Isten ellen.

 

Sőt miután ez megtörténik – belebetegszik Jób a gyászba, de ekkor sem átkozza meg az Istent:

 

A felesége ezt mondta neki: Még most is ragaszkodsz ahhoz, hogy feddhetetlen maradj? Átkozd meg Istent, és halj meg! 

10 De ő így felelt neki: Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. Még ebben a helyzetben sem mondott Jób olyat, amivel vétkezett volna.

 

Azután megérkeznek Jób barátai, akik rövid bevezetés után egyre inkább Jóbot kezdik vádolni, hogy valamit csak elkövetett, ami miatt az Isten megharagudott rá. Jób elmondja, hogy bizony a szavakkal ölni lehet, így mutatkoznak be a barátok.

A könyv későbbi részében Jób újra és újra leírja szenvedését, és ebben a leírásban a saját szenvedéseinkre is ráismerünk. Mennyien szenvednek attól ezekben a napokban, hogy egyedül vannak. Milyen kínzó tud lenni az, hogy nem mehetünk oda, ahova csak akarunk. Könnyen ki lehet játszani a karantént, hiszen nem nagyon ellenőrzi senki, de mégis, behatároltak a lehetőségeink. Az elmúlt hétvégén, virágvasárnap hétvégéjén tapasztaltuk azt, hogy mennyien nem tartják be azt, amit a betegségben kérnek tőlünk. Lehet arra hivatkozni, hogy kevés a megbetegedés az ország ezen részében, de sokan egyáltalán nem vették komolyan. Tömött parkolók, szotyihéjat köpködő turisták, csoportba verődött fiatalok voltak mindenfelé az országban. Jöttek megnyugtató hírek: kevés a megbetegedés, és egyébként is a gyermekkorban Magyarországon beadott oltások megfelelő védekező reakcióra tanították meg a szervezetünket. Az ember szeret játszani a tűzzel. Csak éppen, amikor megéget, már nem találjuk benne az izgalmat, csak a beteg lelkületűek. Láttuk a szörnyű képeket korábban a dél-európai országokból, jelenleg pedig az angolszász országokból. A halált legyőzni csak Jézus Krisztus képes, ő sem úgy teszi, ahogy mi szeretnénk. Egyébként is hadilábon állunk az Istennel. Mi nem vagyunk Jóbok. Nem tudunk mindent a javára magyarázni, hanem vádoljuk, a szidalmazzuk, hibáztatjuk, kritizáljuk, semmibe vesszük, helyettesítjük, megvetjük. Ilyenek vagyunk. Aztán, amikor az életünk teljesen Isten nélkülivé válik, azt is a rovására írjuk.

 

Hézser Gábor pasztorálpszichológus magyarázata a teodicea (Isten igazságossága) kérdésére:

 

A betegség a káosz támadása a teremtett élet ellen. Isten nem lehet az élet Ura és az élet veszélyeztetője egyszerre. A betegség egyedüli „értelme” úrrá lenni a betegségen: legyen az élet úrrá az életet fenyegető veszély felett. Egy célt követünk, ha a betegek lelkét gondozzuk: segíteni a betegség rabságába került embert abban, hogy beszűkült élethelyzetében megtalálja a maga számára a mindig tovább létező életszabadságot.

 

Jézus erre mutatott rá elsősorban, amikor a betegeket meggyógyította, amellett, hogy a csodával bizonyította istenségét még fontosabb volt, hogy a hitre és a reményre világított rá.

Egy barátom jut eszembe, aki 10 évvel ezelőtt távozott közülünk. Halála előtti percekben a Händel Messiást hallgatta. A híres német zeneszerzőnek, aki a hallei gyülekezet kántora volt, ennek az oratóriumnak a központi sorát írták a sírjára: „Tudom,hogy Megváltóm él”

 

Márk evangéliumából Krisztus feltámadásának a híre a húsvéti olvasmány. Ez a legősibb evangéliumnak a záró eseménye:

 

egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. 6De az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették. 7De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek.” 8Ekkor kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.

 

Minden más már emberi kiegészítés. Az ezt követő részek (nézzük meg a Bibliánkban Márk evangéliumának a legvégén) zárójelben olvashatóak. Mi lett volna, ha ezzel vége lett volna a történetnek, és semmilyen emberi kreálmány, egyházszervezet nem követi. Mondhatjuk, hogy semmi baj nem lenne, hiszen Krisztus váltságműve kész volt, meghalt értünk és feltámadt.

 

Van egy régi vicc arról, hogy az egyház vezetője a mennyország kapuján kopogtatva úgy mutatkozik be, mint az egyház legfőbb vezetője – Péternek erre ezt mondja Jézus – nézd, mi lett abból a halászklubból amit alapítottunk.

 

Néha valóban úgy érezzük magunkat, hogy az emberi hozzáadott érték – ahogy ma mondjuk – nem is ér sokat. A tanítványok amúgy sem értették Jézust, Pál apostol hozta a maga hebraista gondolkodását és elrontott mindent, aztán jött a sötét középkor, amit a szerzetesek és a keresztes háborúk tettek sötétté, Luther pedig nem volt más, mint egy közönséges felforgató. Habár mindez emberi, mégis Krisztus arcát lelki társad arcában felfedezheted. Ha épp nincs, legyen ez az imatémád, vagy vedd észre azokat magad körül, akikre nem is gondolsz így. Mindenkinek szüksége van arra, hogy imádkozzanak érte. Te is tedd ezt: imádkozz másokért!

Tanuljunk Luthertől imádkozni. Ő ezt mondja: „…ha az idő és a hely megengedi, minden imádságomban négy csokrot kötök. Először is tanításnak tekintem az imádságot, és megvizsgálom, hogy mit kíván tőlem a mi Urunk. Azután hálaadássá formálom, harmadszor bűnvallássá, negyedszer kéréssé.”

*

Atyám, add, hogy ma magam mellett kifejezetten tudjak másokra is gondolni az imádságomban, és keressem a lehetőséget, hogy az imádság közösségében lehessek a körülöttem élőkkel! Ezt add meg ma nekem, kegyelmes Atyám! Ámen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Köszönjük WordPress! | Sablon: Baskerville 2, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑