Quasi modo geniti – Húsvét utáni 1. vasárnap

2020. április 19.

Quasi modo geniti vasárnapja

Antoine Wiertz: Quasimodo, a Notre Dame híres púposa

Kezdő ének Luther Márton húsvéti éneke: 214 – kattints!

Olvasmány:
János 20,19-29
Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Békesség néktek!” És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Jézus erre ismét ezt mondta nekik: „Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.” Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.” Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozzá: „Láttuk az Urat.” Ő azonban ezt mondta nekik: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: „Békesség néktek!” Azután így szólt Tamáshoz: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.” Tamás pedig így felelt: „Én Uram, és én Istenem!” Jézus így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.”

Igehirdetési ének: 388 – kattints! (G. F. Händel szerzése)

Alapige:
Zakariás 8,6-8
Ezt mondja a Seregek Ura: Bár lehetetlennek tűnik a megmaradt nép számára, hogy ez így lesz abban az időben, az én számomra nem lehetetlen – így szól a Seregek Ura. Ezt mondja a Seregek Ura: Én kiszabadítom népemet napkelet földjéről és napnyugat földjéről. Hazahozom őket, és Jeruzsálemben laknak; az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek, valósággal és igazán.

A vasárnap névadó bevezető zsoltára a 116. zsoltár:

Mint a most született csecsemők,
az igének tiszta tejét kívánjátok,
hogy azon növekedjetek az üdvösségre.

Qausi modo geniti – újszülött módjára: “Kvázimódó” – milyen rossz csengésű ez a név Victor Hugo regénye nyomán, aki mégis egy nagyon jó szándékú, bár csúnya ember volt. És ilyen szép ez a zsoltárkezdő kifejezés: olyanok vagyunk, mint a ma született csecsemők…
Visszaemlékszem kislányunk születésére, aki pici súllyal született, de már születését követő napon fontos volt neki az első néhány csepp anyatej, amelytől megnyugodott és lassan gyarapodásnak indult, néhány hét alatt ledolgozva a hátrányt. Még most is milyen fontos, sőt a legfontosabb neki az anyatej, noha egyre több kedvenc étele van. Ez védi meg a betegségektől, ez a biztos alap. Jézus szavaiból kitűnik sokszor, hogy örök életet adó víz van a birtokában. Vajon miért nem szomjazunk mi is az evangéliumra?

Húsvét után vagyunk egy héttel, Krisztus feltámadása valamilyen titokzatos új teremtés, hiszen Krisztus újjászületett, feltámadt. Húsvét öröme még nagyon friss, egy héttel húsvét ünnepe után a felolvasásra kijelölt ige a tanítványok között megjelenő Jézusról szól, aki még a feltámadás napjának estéjén bemegy a tanítványok rejtekhelyére a zárt ajtókon keresztül.
Várták, szomjazták a jó hírt a tanítványok, még ha csüggedtek is voltak, néhányan vissza akartak menni halászni, ketten Emmausba indultak, az asszonyok a holttest bebalzsamozását tartották a legfontosabb feladatuknak, de mégis megörültek a jó hírnek (jó hír görögül evangélium!). Ma is várjuk a jó híreket? Sokszor a rossz híreknek örülünk, hogy másokat rossz dolog ért, vagy ha valami rossztól tartottunk és az bekövetkezett, kárörvendve mondhatjuk: lám, mi megmondtuk!

Zakariás próféta ígérete: gyermekek és idősek fognak Jeruzsálem terein lenni. A gyermekek és az idősek jelenléte a békét és a rendet jelképezi véleményem szerint. Sajnos tapasztaljuk azt is, hogy generációs szakadék van az emberek között. Sajnos a gyülekezetekben leginkább két generáció van jelen legnagyobb számban, az idősek és a gyermekek. A köztük levő generációnak nincs ideje, kedve, indulata, szándéka az Isten dolgaival foglalkozni. Mondjuk ki: van jobb dolguk is, mint a túlvilággal foglalkozni. A közép korosztály vállán nyugszik az egész társadalom elhordozásának terhe. Talán pont ezért kellene többet fordulniuk Istenhez, hogy segítséget, támogatást kapjanak, mert bizony a fiatalok és a gyermekek részéről többször jön a számonkérés, mint a támogatás, az idősek részéről sem olyan jellegű ma már a támogatás, mint amilyen akár egy emberöltővel ezelőtt volt.

A mai fiatalok panaszolják, hogy a szüleik nem olyan módon segítenek sok esetben a gyermeknevelésben, mint ahogy elvárnák. A mai fiatal nyugdíjasok nagyon sokszor aktívak: sok esetben dolgoznak, vagy megpróbálják azokat a céljaikat elérni, amelyekre nem volt idejük a munka mellett. Régebben, amikor több fizikai munkát kellett végezniük az embereknek, a hatvanas éveikben járók voltak az idősek, és a hetven-egynéhány évesek már öregnek számítottak. Ma sokszor azt látjuk, hogy 70 éves kor körül új dolgokba kezdenek az emberek, frissek, ötletelnek, célokat tűznek ki. Ezért is fájdalmas és döbbenetes a jelenkornak ez az új betegsége, amely kifejezetten azokat az időseket veszélyezteti, akik még az apróbb betegségeik ellenére jól tartják magukat, és aktív életet élnek.

A vasárnap kezdőzsoltára így folytatódik a 8. és 9. verssel:

Szeretem az Urat, mert meghallgat,
meghallgatja könyörgésem hangját.
Megmentette lelkemet a haláltól,
lábamat az elbotlástól:
ezért az Úr színe előtt fogok járni
az élők földjén.

Luther Márton egyik emlékezetes mondása, hogy nem az a csoda, ha valaki elesik, hanem ha felkel, és megy tovább. Mert botlás – valljuk be – rendszeresen szokott lenni. Nagyon sokan nem bírják visszafojtani a nevetésüket, ha valakit látnak elesni. Én soha sem szoktam ezt érteni, hogy tud a felhőtlen nevetés ilyenkor annak a helyére lépni, hogy a másiknak segítsünk. Mintha az ilyen esetekben az lenne a legfontosabb, hogy minket szórakoztasson. Azután az az ember, aki mértéktelenül nevetett, ha vele esik meg hasonló, mértéktelenül zavarba jön, mert a másik övéhez hasonló reakciójától tart. Hol vannak belénk kódolva ezek a nemtörődömségek? Honnan ered az, hogy nem akarunk vigyázni a másik emberre.

Sok minden lehetetlennek tűnik az ember számára. Többféle reakciót vált ki, amikor az emberek érthetetlen eseményekkel találkoznak. Sokan démoni, csodás folyamatokkal magyarázzák a világ eseményeit. Vannak, akik nem elégednek meg ezzel, hanem mindent próbálnak ésszel megérteni. Gondolhatnánk, hogy az ilyen kételkedők hitetlen emberek. De ha figyeljük pl. Pál apostolnak a világhoz való hozzáállását, azt látjuk, hogy az értelmet nagyon fontosnak tartja (1Kor 14,19 inkább akarok öt szót mondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken.) sokkal fontosabbnak, mint az értelmetlen, csodás dolgokat. Istent nagy hiba beszorítani a számunkra érthetetlen és csodás dolgok halmazába, mert ahogy megértjük ezeket, egyre kevesebb teret hagyunk neki. Hittel és értelemmel éljünk a világban, így éljük meg kereszténységünket, nem kell félni és borzadni a démonikus vagy babonás hiedelmektől.

Ez nem mond ellent a mai olvasmányban Tamás hitetlenkedő kérésével. Sőt Jézus egy olyan szilárd hitről beszél, amelyet az Istenbe vet az ember. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek. A démonikus és babonás hiedelmeket el kell választanunk az életet megtartó hittől, amely erőt és magabiztosságot ad az embernek minden helyzetben. Nem úgy igaz, ahogy néha mondják, hogy valamiben mindenkinek kell hinni. Pál apostol mondja: az igaz ember hitből él. Hiszek, hogy jót tegyek, hiszek, mert Isten igéje szerint élek.
Ahogy Zakariás könyvében a záró szavak így állnak: „Istenük leszek, valósággal és igazán”. Ebben a szilárd megállásban lehet hinni, ez tud erőt adni másoknak is, ezt adjuk tovább ebben a mai bizonytalan helyzetben, amikor a tudomány magabiztossága, és a vélt korlátlan, valójában nagyon is korlátolt emberi hatalom mind szétolvad. És együtt tudjuk mondani:
Mint újszülött csecsemők az igének tiszta tejét kívánjuk, hogy azon növekedjetek az üdvösségre.
Ámen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Köszönjük WordPress! | Sablon: Baskerville 2, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑