Tokaj

2022. szeptember 10.

A tokaji evangélikusok ünnepségei, lelki napjai a Harangszó evangélikus újság 1935-ös és 1936-os őszi számaiban:

2021. február 8.

[Kormos Gyula]: A tokaji evangélikusok barokk orgonája

_____________________________________

2020. március 17.

Az ágostai hitvallású evangélikus egyházközség története Tokajban 1930-ig

In.: Magyar városok monográfiája VII. – Mosolygó József: Tokaj és vidéke (1930)

Az evangélikus templom és a generális ház

Luther tanai Tokajban is korán elterjedtek az egyházközségben megalakulása nem sokkal a “hit javítás” megkezdése után a 16. század első felében történt. Drágffy Gáspárnak, egy ágostai hitvallású evangélikus főúrnak udvari papja a nagyhírű Batizy András volt az egyházközség első lelkésze, ki a református történetírók, például Zoványi Jenő megállapítása szerint is Luther szellemében munkálkodott.

A wittenbergi egyetemen fejezte be tanulmányait, ahol Philipp Melanchthon (Luther Márton legfőbb munkatársa) bizalmát is annyira megnyerte, hogy érdekében Perényi János ugocsai főispánhoz ajánlólevelet írt. Tokajon kívül Erdődön a Szilágyságban hirdette az evangéliumi tanokat, de kiváló érdemeket szerzett úgyis mint író, ének költő és zeneszerző.

Keresztyén tudományról való könyvecske című 1550-es népiskolák számára szolgáló kátét (tankönyvet) írt, melyet még a 16. század végén is több helyütt kézikönyvként használtak.

Az 1540 és 1546 között megjelent vallásos költeményei – Gedeonról, Zsuzsannáról stb. – jó szolgálatot tettek a vallás javítás ügyének.

Ének-zenével már kassai tanító korában foglalkozott és több általa készített énekhez a zenét is ő szerezte, és ő fordította le magyar nyelvre Luther erőteljes szép énekét a “Jövel, Szentlélek Úristen”-t.

Mint Tokaji lelkész, 1545-ben részt vett 28 lelkésztársával együtt a Drágffy Gáspárnak és nejének Somlyai Báthory Annának védelme alatt tartott erdődi zsinaton, mely az ágostai hitvallás szellemében hozta határozatait.

Később az egyháztagok többsége Kálvin tanaihoz hajolt, és az evangélikus egyház hosszabb időre meg is szűnt. A 18. század közepe táján ismét voltak Tokajban nagyobb számmal evangélikusok, akik az abaúj vármegyei czekeházai artikuláris egyházhoz tartoztak. Önálló egyház alakítására arra való hivatkozással hogy Tokajban a nyilvános vallás gyakorlatra bár az 1681. évi soproni országgyűlés elhozott 26. törvénycikk szerint is joguk volt (mint véghely Tokaj is az artikuláris helyek közé tartozott hol a törvény értelmében szabad volt a nyilvános vallásgyakorlat), a szomszédos városokkal együtt II. József türelmi rendelet ének kibocsátása után 1782-ben kértek engedélyt melyet “midőn az ágostai hitvallású evangélikus családok száma össze íratott és az egyház megalapításához és fenntartásához szükséges fedezeti létezése kiderült” 1783. május 8-án meg is kaptak. Mivel istentisztelet céljára szolgáló helyiség ekkor még nem volt, addig míg az egyház imatermet tudott berendezni, Dessewffy András új két szobát engedett át istentisztelet tartására.

1783 július havában választotta meg az újjáalakult egyházközség első lelkészét, Fábry Pált, valamint első kántortanítóját, Belanszky Józsefet, kik ugyanezen év augusztus 24-én tartották az első istentiszteletet. 1784-ben az egyházközség a megyétől megvette az u. n. „generális” épületet 5000 forintért. A vételnél nagy érdemei voltak Desewffy András úrnak, ki a vétel árában saját nevére 3000 forintot vett fel.

A megyétől megvett épületben (mely a hagyomány szerint történelmi nevezetességgel bír, amennyiben II. József császár Tokajt meglátogatván, ebben az épületben szállt meg, és az istentiszteletre céljaira felhasznált teremben kihallgatást tartott) 1785. szeptember 25-én volt az első istentisztelet, mely alkalommal Fábry Pál helybeli lelkész német, Krasznets János tállyai lelkész tót és Schmál Sámuel nyíregyházi lelkész magyar nyelven hirdette Isten igéjét.

A mostani imaház 1890-ben épült fel. Ekkor javíttatta kis és nagyobbíttatta meg a gyülekezet a tulajdonát képező bérházat is. Az imaházat zavartalanul használhatták 1919-ig. Ebben az esztendőben a kommunizmus alatti harcokban két román gránátlövés folytán használhatatlanná vált s emiatt néhány évig a régi görög keleti templomba jártak istentiszteletre az evangélikusok. 1924. szeptember 21-én költözhetett vissza a gyülekezet a saját imaházába, melynek javítását az egyháztagok áldozatkészsége tette lehetővé.

Tokaj igazi missziós egyház. Igen nagy szórványterülete volt az 1930-ban. Zemplén megyében 12, Szabolcsban 24, összesen 36 község tartozott hozzá. A nagy kiterjedésű szórvány gondozása nehéz feladatok elé állította az anyaegyházat. A 19. század utolsó évtizedéig Sátoraljaújhely és Sárospatak is Tokajhoz tartozott. Az előbbi helyen évenként kétszer, az utóbbin egyszer volt istentisztelet.

1889-től 1893-ig az egyház társult az egykori leányegyházával , Sátoraljaújhellyel s ezzel együtt közös lelkész tartott, aki hetenként felváltva végezte e két helyen a szolgálatot, 1893-ban ismét visszanyerte előbbi anyaegyház jellegét, de Sárospatak és Sátoraljaújhely különválasztásával, mert az utóbbi is anyaegyházzá alakult (Sátoraljaújhelyen 1893 és 1894 között épült a templom). 1930-ban Tolcsva, Erdőbénye és Tarcal a fiókegyházai. Az anyaegyházban az egyháztagok száma alig haladja meg a a százat, a fiókegyházakkal és szórványokkal együtt a 250-et.

1848-ig volt az egyháznak tanítója is, s az egyházi épületben levő iskolaterem szolgált a tanítás céljaira. 1848 után egészen 1916-ig a lelkész maga végezte a tanítói és kántori teendőket. Mind a kettőre híványilag (lelkészi munkaszerződésben) volt kötelezve. 1916 óta a tanköteles evangélikus gyermekek a többi felekezet iskoláiba és az állami iskolába járnak.

Az istentiszteletek nyelve az első időben német és magyar (1864 körül a hónap 3 első vasárnapján magyar, a 4. vasárnap német), később kizárólag magyar volt. Az egyházi jegyzőkönyveket 1783-tól 1834-ig német, azon túl magyar nyelven vezették.

Az egyházközség közigazgatásilag 1897-ig a hegyaljai egyházmegyéhez volt beosztva, 1930-ban a tiszavidéki egyházmegyéhez tartozik.

Lelkészei az újjáalakulás óta a következők voltak: