A sátoraljaújhelyi evangélikusok története 1900-ig

A magyarhoni hítjavitás kezdetén a legkiválóbb reformátorok, kiváltképpen Siklósy Mihály által szervezett első eredetű egyház, mely virágzásának első időszakában 1522-től, különösen Perényi Péter és fia Gábor életében, de még azután is egészen a XVI. század végéig a vármegyei ágostai hitvallás evangélikus hitéletnek középpontja volt. Sárosi Molnár András lelkésznek 1609-ben a varannai ágost. hitv. ev. egyházba történt átköltözése után a hívek többsége, úgy látszik, hogy a kálvini irány felé hajlott ugyan, de a hitéletnek és az egyházszervezetnek egységét a két irány hívei csak az egyházi javaknak 1711-ben történt végleges elvesztése után bontották fel.

Az evangélikusok 1712-1784-ig önálló szervezet nélkül a református lelkészek szolgálatával éltek, 1784-ben pedig leányegyházat szervezetek és attól fogva, 1889-ig, a tokaji anyaegyházhoz tartoztak. Nevezetes a leányegyházban hazánk nagy fiának, Kossuth Lajosnak működése, a ki 1826-1832-ig Sátoraljaújhelyben, mint az egyház fiskálisa és jegyzője, egyházi tisztségét tényleg is gyakorolta, a mivel más egyház nem dicsekedhetik. Az ő idejében hozták és az ő fogalmazásában és írásában maradt meg emlékül az 1827 április 16-iki közgyűlés azon határozata, hogy „a Predikátió mindétig és egyedül magyar nyelven tartasson”.

A 19. század végén Sátoraljaújhely 1889-1893-ig, mint missziói társegyház, Tokajjal szövetségben, azzal együtt közösen tartott lelkészt, a ki hetenként a két egyházban felváltva végezte a szolgálatot; 1893-ban önálló missziói anyaegyházzá szervezkedett. Szegénysége miatt a berendezkedés és fentartás költségeit a maga erejéből nem fedezhetvén, 1892-ben 13,000 koronáért gyűjtésekből és kölcsönvett pénzből szerzett papi házat és telket és 1893-ban szerény imaházat épített azon, a melyet nagyrészt a hívek áldozatkészségéből szerelt fel, úgy hogy az 1901-ben megszerzett orgona 1200 korona költségét is gyűjtésekből fedezte. Az egyház lelkészei a XVI. században: Siklósy Mihály 1522-től, Szilvásy Mihály, Batizi András 1543 körül, Érsek András, Tihaméri Máté, sárosi Molnár András 1600-1609. Az újabb időkben a misszió társegyházban a következő lelkészek működtek: Geduly Lajos 1889, Czékus Gyula János 1889-1890, Boór Jenő 1890-1891, Mikler Sándor 1891-1893. Az önálló missziói anyaegyházban: 1. Materny Imre 1893-1896. 2. Boór Jenő 1896-1900.

Az egyházhoz Nagykázmér leányegyházon kívül a vármegyéből a bodrogközi és sátoraljaújhelyi járás összes és két más járás négy községével, továbbá az Abaúj vármegyéből idecsatolt tíz községgel együtt összesen százhét politikai község evangélikus lakossága tartozik. Területén nevezetesebb helyek: 1. Bottyán, a hol 1659-ben Tárkányi István ágost. hitv. evang. földesúr hitsorsosainak külön templomot épített s 1662-ben az egyház fentartására hét telek-alapítványt tett és az azok felett való felügyelettel Kassa, Eperjes, Lőcse, Bártfa és Szeben lutheránus előljáróit és lelkipásztorait bízta meg; 1680-ban az egyházat templomától és vagyonától megfosztották; 1705-ben II. Rákóczi Ferencz a javakat visszaadatta ugyan, de 1719-ben újból elveszítették azokat s az egyház megsemmisült. 2. Nagykázmér, mint a XVIII. században szervezett leányegyház, 1897-ig Felsőkemenczéhez (Abaúj vármegyében) tartozott; templomukat és iskolájukat a hívek a földesúrtól, gróf Töröktől kapott telken 1795 körül építették; a templomot 1894-ben renoválták, az iskolát, miután szegénységük miatt rendes tanítót nem tarthattak, megszüntették.

Sárospatak, hol az egyház szintén a Perényiek alkotása, a várbeli templomot Perényi Gábor építtette; ugyanő az édes atyja által 1531-ben létesített iskolát 1551-ben kollégiummá emelte s nagy alapítványokkal ajándékozta meg és egyúttal annak szellemi felvirágzásáról is gondoskodott, Szatmármegyéből visszahíván ide a hitbúzgó reformátort, Kopácsi Istvánt, a ki 1562-ig, és utána Czeglédi Ferencz, 1590-ig, az egyháznak első prédikátorai és a vármegyei traktusnak első esperesei voltak. Később az egyház és az iskola kálvini irányú jellegűvé változott át. A sátoraljaújhelyi missziói anyaegyház közigazgatásilag 1897-ig a hegyaljai egyházmegyéhez volt beosztva, azóta az akkor keletkezett tiszavidéki egyházmegyéhez tartozik. Önkormányzati ügyeit az egyháztanácsülésekben és közgyűléseken intézi. Anyakönyvei 1889 óta vannak. Lélekszám helyben 302, a nagykázméri leányegyházban 47, a vidéken 107 politikai községben 144, összesen 493. Lelkész 1900-tól Korbély Géza. Felügyelő 1890-től Hönsch Dezső kir. főmérnök, műszaki tanácsos, Sátoraljaújhelyben.

MAGYARORSZÁG VÁRMEGYÉI
ÉS VÁROSAI

http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/index.html

Digitális kiadás: Arcanum Adatbázis Kft. 2004.

.

A tállyai templom felújítása

2020. augusztus 16.

A tállyai evangélikus templom felújítása augusztusban meghaladta a 70%-os készültséget

A legnagyobb zempléni evangélikus templom Kossuth Lajos keresztelkedési helye, a tállyai evangélikus templom. Legutóbb 30 évvel ezelőtt, a templom építésének 200. évfordulójára esett át nagyobb felújításon, az eltelt évek alatt csak a sürgősebb javításokat végezték el rajta. Már 2015-ben, a gyülekezet korábbi lelkészének szolgálata idején reménykeltőek voltak az akkor még csak tervezett, tokaji borvidéket célzó pályázati lehetőségek. A 2016-ban induló pályázati időszakban a tállyai templomot a Tokaji Borvidéket érintő nagy, 3,4 milliárdos fejlesztésbe beválasztották, százmillió forint feletti támogatás kecsegtető igéretével. Nagy tervezgetések indultak a templom, az időközben műemléki rangot kapó harangláb és a hajdani evangélikus iskola (ma gyülekezeti terem) turisztikai célú fejlesztésére. A 120-160 millió forintot is elérő tervek miatt a gyülekezet új lelkésze nem vállalta, hogy egyedül vág bele a feladatba, így a Magyarországi Evangélikus Egyházra bízta a fejlesztés ellenőrzését, az iskolaépületben a gyülekezeti terem mellett levő lakás bérlőivel szerződést bontott, és várta a felújítást.

Az annyira várt reformációi emlékév viszont nagy hallgatással kezdődött a tállyai felújítást illetően. Habár a Magyar Közlönyben megjelent, hogy a tállyai templom támogatást nyert, mégis úgy tűnt, a lehetőség a gyülekezeten kívül álló okok miatt elúszik. Az evangélikus templomot mintha hirtelen kihagyták volna a fejlesztési projektből. Érthetetlen magyarázattal szolgáltak az illetékesek: az ősi evangélikus templom kiesik a történelmi borvidék területéből. A pályázat beadási oldalán viszont csak annyi hír volt, hogy a támogatás rendelkezésre áll, de a templom pályázatát nem adták be. Az evangélikus hívek, és az egyházközség presbiterei és vezetősége értetlenül állt a láthatatlan, ám annál tapinthatóbb akadály előtt.

Sok telefon és elektronikus levél, személyes egyeztetés (még a tállyai római katolikusok is szót emeltek a tállyai evangélikus templom érdekében), illetve több hónap várakozás után érkezett a hír, hogy mégis találtak a projekt keretében helyet az evangélikus templomnak, igaz, a korábbinál jóval szerényebb, 80 millió forint összeg értékben. A Tokaj Borvidék Fejlődéséért Nkft munkatársai segítettek ebben: Dévald István és Horváth László. Ez utóbbi munkatársat közben – evangélikus lévén – a gyülekezet a presbitériumába is beválasztotta.

A csökkentett pályázati keretnek köszönhetően viszont el lehetett felejteni az épületegyüttes teljes felújítását és a nagyívű turisztikai fejlesztéseket: csupán a templom és a harangláb legszükségesebb felújítási munkáira maradt elegendő összeg úgy, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház vállalta a tervezés költségeit, és segítséget is nyújtott Kocsis István és munkatársai révén. Az egyházközség így is komoly anyagi veszélybe került a kiesett bérlet miatt. 2018-ban sikerült a gyülekezetnek egyházmegyei és egy kisebb egyházkerületi támogatással lakhatóbbá és élhetőbbé tenni a régi tállyai iskolaépületet (a lelkész és felesége, valamint a gyülekezet tagjai végezték nyáron a belsőépítészeti munkákat). Ezután a gyülekezethez közel álló bérlője lett az ott található lakásnak, így az anyagi bizonytalanság elmúlt.

A közbeszerzést a templom és harangláb felújítására 2020 elején végre kiírták. Sikerült jó kivitelezőt találni: a Gramalpin Kft. sok Észak-Kelet magyarországi fejlesztést végez, nagy rutinnal rendelkezik, és a nehéz 2020-as vírushelyzetben is nagy erőkkel kezdett a felújításba. Júliusra már a 70%-ot elérte a templom felújításának készültsége, amely így sem nehézségek nélküli. A 60-70 évvel ezelőtti villanyhálózat cseréje, és ennek közművi háttere nem kis feladatot állít a gyülekezet elé: hónapokig tartott csak az, hogy az áramszolgáltató komolyan vegye, hogy az egyházközség és a templom között tulajdonosi-tulajdoni kapcsolat van, illetve az egyéb, kivitelezési nehézségek miatt csak a belső festés elvégzése után kezdték el a villanyhálózat felújítását.

Reményeink szerint november végére így is elkészül a felújítás, és a templom és a harangláb a kor igényeinek, és a műemléki-, történelmi hűségnek megfelelően fog megújulni, de mint tudjuk, hogyha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak az építők (127. Zsoltár). Közös reménységünk, hogy Ő építi Tállyán.

Luther Márton a járványról

2020. március 18.

Áldás nélkül nem működik az életünk…

2020. március 15.

Prácser Miklós – szőlész-borász, az Erzsébet Pince vezetője, gyülekezeti gondok, Tokaj 

A borász élete olyan, hogy ha egész évben mindent jól csinál, attól még egyáltalán nem biztos, hogy a gondosan elvégzett munkának az eredménye is jó lesz. Ki vagyunk téve a fagynak, viharnak, jégesőnek, ilyenkor az egész termés odavan. Számtalanszor átéltem ezt életemben. Ilyenkor elölről, újra kell kezdeni. Ezt nem lehet hit nélkül csinálni. Hinni kell abban, hogy a Jóisten nem ok nélkül teszi ezt velünk. Az lehet például a célja, hogy nehogy azt gondoljuk, hogy mi mindenhez jól értünk, hogy mi tökéletesek vagyunk. 

A nemescsói – régen artikuláris – gyülekezetben nevelkedtem. Azon a településen mindenki evangélikus volt. 1974-től élek Tokajban. Itt először az volt a furcsa, hogy nagyon kevés az evangélikus. Gyermekeim azért lettek a feleségem után reformátusok, mert akkor még nem volt Tokajban, de még a környékén sem evangélikus gyülekezet. Nagy öröm számomra, hogy újraindult nálunk a gyülekezeti élet, hogy van lelkészünk. Aktív tagja vagyok kis közösségünknek, a közösség többi tagjához hasonlóan én is magaménak érzem a gyülekezetet. 

Mindenkinek óriási szüksége van az áldásra. Áldás nélkül nem működik az életünk, a munkánk, de még a mindennapjaink sem. Elfogadni Isten akaratát – ez jelenti számomra az áldott élet. Ehhez viszont szükséges az imádság, hogy meghalljuk az ő szavát.

https://www.evangelikus.hu/le-pracser-miklos

_______________________________________________________________

Molnár Attila, monoki hittanos az Evangélikus Életben

2019. november 3.

Ebben a menüpontban gyülekezetünk különféle média orgánumokban történt megjelenését gyűjtjük össze a teljesség igénye nélkül.

2020. 12. 19.

Pierponték karácsonya – katt!

2020. 06. 02.

Mikszáth Kálmán a rozsnyói evangélikus kántorról:
„Ha a rablók visszatérnének, itt csak mi ketten számítunk – szólt az izmos rézöntő legény. (Másiknak a pisztollyal ellátott korponai kereskedőt vélelmezte.)
Bosszantotta ez a megjegyzés azt a zömök férfit, aki fent a dombon a kocsi mellett ballagva dalolt az imént, aki pedig nem volt más, mint Molicska Dániel, rozsnyói kántor; Lőcsére igyekezett próbára a torkával, minthogy az odavaló kántor elpusztult valami gyulladásban, mint finoman mondá, elhallgatván a boldogult előd iránti tekintetből, hogy se nem vese-, se nem agyvelő-, se nem tüdőgyulladás volt, hanem a pálinka gyulladt meg benne.
– No, ne olyan fennen, atyafiak! Engem sem a gólya költött. Hátha különb szerszámom van a rablók ellen, mint a kend ökle, meg a kigyelmed pisztolya.
– Talán bizony a vörös orra – elméskedett a rézöntőlegény.
– Nem fél ám a betyár a vöröstől.
– A zsoltárom, az »Erős vár nekünk az Isten«, ha én azt megzendítem, az én hangomon, nincs az az elvetemedett kapcabetyár az országban, aki hozzánk merne nyúlni. Ki van próbálva!”
(A fekete város 164-165)

________________________

2020. 05. 10. (Cantate vasárnap)

„Úgy hiszem, hogy az ember legfontosabb dolgaival magamban tisztába jöttem. Amikor azonban néha esténként leülök a zongora mellé, és elénekelek egy korált (német evangélikus istentiszteleti éneket), olyan békességet és örömöt érzek magamban, amilyent elmélkedéseim nem tudnak nekem megadni.”

Immanuel Kant (1724–1804) német filozófus

2020. 05. 07.

Mikszáth utolsó nagyregényének, a Fekete városnak evangélikus főszereplője, Görgey Pál így okítja leányát:

„Azt mondod, nem szereted az Istent, azért, mert ő se szeret téged. Hát az igazán felháborító, hogy így gondolkozol az Istenről, aki mindnyájunkat teremtett s akinek a cselekedeteit emberi elme megítélni nem képes. Nemcsak egy olyan gyereké, mint te, hanem még a bölcseké sem. Mert az Isten a magáéból adta az elmét, de csak olyan csipetnyit, ami senkinek meg ne ártson. Tengerből evőkanálnyit egynek, piciny sókanálnyit másnak.”
Mikszáth Kálmán

2020. 04. 17.

Egy felvidéki evangélikus szász városról (Lőcse) így ír az egyébként szintén evangélikus Mikszáth:
„A kis kotnyeles Bierglocke (Sörharangocska) hangja kilenc órát jelent. Záróra Lőcsén, amikor a kocsmákat, sörméréseket elhagyni kötelesek a vendégek. A Bierglocke csilingelése után italt már csak haza lehet vitetni, de azt is csak a második csengetésig – vagy különben hízik a város tyúkja (perselye). Úgyszintén bírságot fizetnek mindazok, kik az utcán lődörögve tartózkodnak ezentúl. Legfeljebb átmenni szabad, akinek halaszthatatlan útja van – s annak is csak lámpással a kezében. A lámpás nélküli átmenetelt, még ha a holdvilág kegyelméből a legfehérebb éjszaka volna is, szigorúan bünteti a tanács. Bolond dolog biz ez, de hát a városok munkából élnek, s a munkáspolgárnak aludni kell. Az alvásába is beleszól a tanács, de ami aztán az álmait illeti, ott teljesen szabad, arról álmodhatik, amiről akar.
A jámbor szász városok fegyelemhez lévén szokva, a Bierglocke szavára egy negyedóra múlva üresen tátongtak az utcák. A hajdúk hazaszalasztattak a városházáról lámpásokért, maguk a szenátorok is lámpással fognak hazatérni, ha majd végeznek valamit. (Hogy mit, azt már csak reggel lehet megtudni.) Az ablakok szerte a városban megvilágosodtak, de az se tartott sokáig, tíz óra után már rendesen behunyták szemeiket a kis lábas házacskák és mély álomba merültek.
A fenséges kupolán, mely a világot borítja, ezernyi csillag gyúlt ki, szikrázva, nevetve s mélységes csöndesség ereszkedett alá, ünnepélyesebb, mélyebb, zordonabb, mint az erdőkben, mert ott a fák gallyai zörögnek, vagy mint a falvakban, mert ott a kutyák ugatnak. De Lőcsén nincsen se fa, se kutya. Itt a kutyákat is a nemes tanács pótolja. Nem az ugatásban (isten ments, hogy olyat bocsátanánk ki a szájunkon), hanem abban, hogy a tanács őrzi a házat és a vagyont a Polizei-Ordnung, a tizenhárom bástya és a zárt kapuk segélyével.”
(Mikszáth Kálmán: A fekete város)

https://mek.oszk.hu/00900/00910/

2020. 04. 11. (Nagyszombat)

.Nietzschéről a legtöbben azt tudják csak, hogy azt írta, Isten halott. Ezen kívül tudni kell róla, hogy édesapja evangélikus lelkész volt, illetve az idézet egészen pontosan így hangzik:

„Így szólott hozzám egykor az ördög: »Megvan a maga pokla Istennek is – az emberszeretete.« Nemrégiben pedig azt mondta nékem: »Isten halott; belehalt részvétébe az ember iránt.«”

_______________________________

Isten elfogadja az elkésett áldozatot is

[…] Az a valaki
jut eszembe, aki nem kísérte ki édesanyját a vonathoz,
mert mint manapság mindenki, igen elfoglalt ember volt. És
soha többé nem látta viszont édesanyját élve, mert ahová
utazott, ott hirtelen meghalt. Ez az ember, ha csak olykor
egy kis ideje van, azóta is ki-kifut az egyik nagy budapesti
pályaudvarra, végigszalad a vonaton egy csokor ibolyával
vagy hóvirággal, és ahol egy kis magányos öregasszonyt
lát, annak a kezébe teszi, megemeli kalapját, és eltűnik.
Lehet-e ilyen különös módon törleszteni? Azt hiszem, az
Istennek még ez is kedves.”

 

Megjelent: Lelkipásztor 2020/3 115. old.

_______________________________

2020.03.17.

Egyszer régen olvastam, azóta is nagyon sokszor eszembe jut ez a történet:

Fekete István Roráte – karácsonyi novella (1949)

Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak. És még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, avagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak.
Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak.
Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak. Néhol kis lámpások imbolyognak és mutatják, hova kell lépni. Ámbár hiszen sár van mindenütt.
Az ég még sötét. A tegnap gondja, mintha még aludna, a mai még nem ébredt fel. S a falu csak tiszta önmagát viszi a hajnali misére.
Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs.
A külső mozgás bekúszik a templomba s megnyugszik. Suttog egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is meggyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: „Harmatozzatok égi Magasok”

Mise végére egészen bemelegedett a templom, szinte otthonos lett. Legalább is így érezte ezt Baka Máté az alszegből, de így érezte ezt Hosszú Illés is ugyanonnan. Ámbár, ha tudták volna, hogy most egy véleményen vannak, aligha érezték volna, nagy harag volt ugyanis a két öreg között. Kitartó, régi harag. Formája sem volt már, nem is emlékeztek, ló volt-e az oka vagy asszony, mindenesetre ragaszkodtak hozzá, mint beteg szilva a fához.
És most bóbiskolva várják, hogy kiürüljön a templom. Az ajtóban még mozgás, hát csak ülnek tovább, sőt Illés a lábát is kinyújtja, mert úgy kényelmesebb. Illés nem szereti a tolongást. De egyébként is ráér. Félszemmel odapislant Mátéra, hogy alszik-e már, mozdul-e már, de Máté nem mozdul. Amilyen kutya, konok ember volt világéletében, azt várja – gondolja Illés – hogy én menjek előbb. De abból nem eszel! Pedig már a gyertyát is eloltotta a dékán. Azaz a harangozó, szóval a sekrestyés.
Azután: csend.
Illés gondol erre, gondol arra, állát behúzza a meleg nyakravalóba és a szeme szép lassan lecsukódik.
– Nem! – ijed meg. – ezt igazán nem szabad – s Mátéra néz, aki úgy látszik elaludt.
Hö-hö-hö. Ez hát a híres? – mosolyodik el magában. Pedig három évvel fiatalabb. Nem nagy idő, az igaz, de mégis csak fiatalabb. Aztán meg, milyen sárgák a fülei. Na, akár a halotté.
Uram Isten! Csak nem lett vele valami?
Harag ide, harag oda – a rothadt szilva is lepottyanik egyszer a fáról – csendben odamegy Mátéhoz, és kicsit borzongva megérinti a vállát.
– Hallod-e, te! Máté!
Máté felhorkan:
– Hö?! Mi? – és néz Illésre, mint a csodára.
– Te vagy az, Illés?
– Én hát. Hát mondok megnézlek, mert olyanformán ültél, hogy …
És nézi egymást a két öreg.
A templomban meleg csend, a kőszentek elmosolyodnak.
– Kicsit megszédültem – hazudja Máté. De áhítattal. Mert tele van a szíve. Szereti most Illést így közel látni. Már elmúlott.
– Há no! Hál Istennek, akko menjünk.
És egymás mellett kicsoszognak a templomból.
Mi volt ez, Szentatyám? – néz fel egy pufók kis angyal Szent Péterre, ahogy az ajtó becsukódott. Olyan meleg lett a szívem egyszerre.
Két ember kibékült – mondja a főszent. És melegen sóhajt.
– Hjaj! Csoda! – suttogja a kis angyal.
– Hát bizony. A mai világban …
– És most mit csinálnak?
– Nézz utánuk, fiam.
A két öreg közben Illés háza elé ér. Az utca üres, a kémények lágy selymet füstölnek a reggelnek, s a kertekben puhán békét álmodnak a fák.
– Gyere be, Máté, rég voltál nálunk – mondja Illés. Lángost sütött a lányom…

A kis angyal kérdőn néz a főszentre:
– Mi az a „lángos”, Szentatyám?

A toronyban ekkor hetet ütött az óra. S e földi hangtól megmerevedtek újra a szobrok, de a mosolygás mintha ott maradt volna az arcukon

2020. március 20.

Weöres Sándor az 1981-ben megjelent Evangélikus Énekeskönyv szerkesztőbizottságának tagja, három ének szövegét fordította, „igazította”, korszerűsítette (119, 144, 169) a 432-es ének szövegét ő maga írta Sulyok Imre énekdallamához:

1. Kínok árnyékaiból, Kínok árnyékaiból Szólok hozzád, Istenem. Kín mar, sújt, temet. Józan eszemet Vak veszélyben, láncos mélyben Ne hagyd elveszítenem!

2. Senki sem tör káromra, Senki sem tör káromra, Bensőm fordul ellenem. Örök vihar ront, Nincs egy biztos pont Se mögöttem, se köröttem, Vész pusztít a lelkemen.

3. Törd meg kevélységemet, Törd meg kevélységemet, Mély megbánást adj nekem! Nyársat nyeltem én, Derekam kemény: Mért nem szabad súlyod alatt Meghajolnom, Istenem?

4. Száraz zokogás tipor, Száraz zokogás tipor, És a szemem könnytelen. Utam hajlatán Ördög les reám, Vár nehezen: a két kezem Tőrrel indul ellenem.

5. Legyen meg akaratod, Legyen meg akaratod, Ha vesznem kell, jól legyen: Tán kárhozásom Áldás lesz máson – De ha énrám kincset bíztál, Ments meg immár, Istenem!

Weöres Sándor 1913-1989

(Az Evangélikus Énekeskönyv digitális változatából)

__________________________________________________

2020. március 19.

Petőfi Sándor „ifjókori költemények”

A fenti linken többek között az Aszódon, Ostffyasszonyfán, Sopronban, Selmecen az evangélikus iskolákban írt versei olvashatóak

____________________________________

Kolozsvári evangélikus költő verse:

Reményik Sándor:

Templom és iskola

______________________________

2020. március 17.

Vers és kép:

Lábnyomok

Túrmezei Erzsébet fordítása – a testvére tokaji evangélikus lelkész volt

Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Õ mindig ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
„Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?”

Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
„Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!”

ismeretlen szerzőtől
Túrmezei Erzsébet fordítása

2022. szeptember 10.

A tokaji evangélikusok ünnepségei, lelki napjai a Harangszó evangélikus újság 1935-ös és 1936-os őszi számaiban:

2021. február 8.

[Kormos Gyula]: A tokaji evangélikusok barokk orgonája

_____________________________________

2020. március 17.

Az ágostai hitvallású evangélikus egyházközség története Tokajban 1930-ig

In.: Magyar városok monográfiája VII. – Mosolygó József: Tokaj és vidéke (1930)

Az evangélikus templom és a generális ház

Luther tanai Tokajban is korán elterjedtek az egyházközségben megalakulása nem sokkal a “hit javítás” megkezdése után a 16. század első felében történt. Drágffy Gáspárnak, egy ágostai hitvallású evangélikus főúrnak udvari papja a nagyhírű Batizy András volt az egyházközség első lelkésze, ki a református történetírók, például Zoványi Jenő megállapítása szerint is Luther szellemében munkálkodott.

A wittenbergi egyetemen fejezte be tanulmányait, ahol Philipp Melanchthon (Luther Márton legfőbb munkatársa) bizalmát is annyira megnyerte, hogy érdekében Perényi János ugocsai főispánhoz ajánlólevelet írt. Tokajon kívül Erdődön a Szilágyságban hirdette az evangéliumi tanokat, de kiváló érdemeket szerzett úgyis mint író, ének költő és zeneszerző. 

Keresztyén tudományról való könyvecske című 1550-es népiskolák számára szolgáló kátét (tankönyvet) írt, melyet még a 16. század végén is több helyütt kézikönyvként használtak.

Az 1540 és 1546 között megjelent vallásos költeményei – Gedeonról, Zsuzsannáról stb. – jó szolgálatot tettek a vallás javítás ügyének. 

Ének-zenével már kassai tanító korában foglalkozott és több általa készített énekhez a zenét is ő szerezte, és ő fordította le magyar nyelvre Luther erőteljes szép énekét a “Jövel, Szentlélek Úristen”-t.

Mint Tokaji lelkész, 1545-ben részt vett 28 lelkésztársával együtt a Drágffy Gáspárnak és nejének Somlyai Báthory Annának védelme alatt tartott erdődi zsinaton, mely az ágostai hitvallás szellemében hozta határozatait.

Később az egyháztagok többsége Kálvin tanaihoz hajolt, és az evangélikus egyház hosszabb időre meg is szűnt. A 18. század közepe táján ismét voltak Tokajban nagyobb számmal evangélikusok, akik az abaúj vármegyei czekeházai artikuláris egyházhoz tartoztak. Önálló egyház alakítására arra való hivatkozással hogy Tokajban a nyilvános vallás gyakorlatra bár az 1681. évi soproni országgyűlés elhozott 26. törvénycikk szerint is joguk volt (mint véghely Tokaj is az artikuláris helyek közé tartozott hol a törvény értelmében szabad volt a nyilvános vallásgyakorlat), a szomszédos városokkal együtt II. József türelmi rendelet ének kibocsátása után 1782-ben kértek engedélyt melyet “midőn az ágostai hitvallású evangélikus családok száma össze íratott és az egyház megalapításához és fenntartásához szükséges fedezeti létezése kiderült” 1783. május 8-án meg is kaptak. Mivel istentisztelet céljára szolgáló helyiség ekkor még nem volt, addig míg az egyház imatermet tudott berendezni, Dessewffy András új két szobát engedett át istentisztelet tartására.

1783 július havában választotta meg az újjáalakult egyházközség első lelkészét, Fábry Pált, valamint első kántortanítóját, Belanszky Józsefet, kik ugyanezen év augusztus 24-én tartották az első istentiszteletet. 1784-ben az egyházközség a megyétől megvette az u. n. „generális” épületet 5000 forintért. A vételnél nagy érdemei voltak Desewffy András úrnak, ki a vétel árában saját nevére 3000 forintot vett fel.

A megyétől megvett épületben (mely a hagyomány szerint történelmi nevezetességgel bír, amennyiben II. József császár Tokajt meglátogatván, ebben az épületben szállt meg, és az istentiszteletre céljaira felhasznált teremben kihallgatást tartott) 1785. szeptember 25-én volt az első istentisztelet, mely alkalommal Fábry Pál helybeli lelkész német, Krasznets János tállyai lelkész tót és Schmál Sámuel nyíregyházi lelkész magyar nyelven hirdette Isten igéjét.

A mostani imaház 1890-ben épült fel. Ekkor javíttatta kis és nagyobbíttatta meg a gyülekezet a tulajdonát képező bérházat is. Az imaházat zavartalanul használhatták 1919-ig. Ebben az esztendőben a kommunizmus alatti harcokban két román gránátlövés folytán használhatatlanná vált s emiatt néhány évig a régi görög keleti templomba jártak istentiszteletre az evangélikusok. 1924. szeptember 21-én költözhetett vissza a gyülekezet a saját imaházába, melynek javítását az egyháztagok áldozatkészsége tette lehetővé.

Tokaj igazi missziós egyház. Igen nagy szórványterülete volt az 1930-ban. Zemplén megyében 12, Szabolcsban 24, összesen 36 község tartozott hozzá. A nagy kiterjedésű szórvány gondozása nehéz feladatok elé állította az anyaegyházat. A 19. század utolsó évtizedéig Sátoraljaújhely és Sárospatak is Tokajhoz tartozott. Az előbbi helyen évenként kétszer, az utóbbin egyszer volt istentisztelet.

1889-től 1893-ig az egyház társult az egykori leányegyházával , Sátoraljaújhellyel s ezzel együtt közös lelkész tartott, aki hetenként felváltva végezte e két helyen a szolgálatot, 1893-ban ismét visszanyerte előbbi anyaegyház jellegét, de Sárospatak és Sátoraljaújhely különválasztásával, mert az utóbbi is anyaegyházzá alakult (Sátoraljaújhelyen 1893 és 1894 között épült a templom). 1930-ban Tolcsva, Erdőbénye és Tarcal a fiókegyházai. Az anyaegyházban az egyháztagok száma alig haladja meg a a százat, a fiókegyházakkal és szórványokkal együtt a 250-et.

1848-ig volt az egyháznak tanítója is, s az egyházi épületben levő iskolaterem szolgált a tanítás céljaira. 1848 után egészen 1916-ig a lelkész maga végezte a tanítói és kántori teendőket. Mind a kettőre híványilag (lelkészi munkaszerződésben) volt kötelezve. 1916 óta  a tanköteles evangélikus gyermekek a többi felekezet iskoláiba és az állami iskolába járnak.

Az istentiszteletek nyelve az első időben német és magyar (1864 körül a hónap 3 első vasárnapján magyar, a 4. vasárnap német), később kizárólag magyar volt. Az egyházi jegyzőkönyveket 1783-tól 1834-ig német, azon túl magyar nyelven vezették.

Az egyházközség közigazgatásilag 1897-ig a hegyaljai egyházmegyéhez volt beosztva, 1930-ban a tiszavidéki egyházmegyéhez tartozik.

Lelkészei az újjáalakulás óta a következők voltak:

1. Fábry Pál 1783-1786
2. Molitorisz János 1787-1788
3. Budens György 1788-1821
4. Komáromi József 1821-1834
5. Lázáry Pál 1834-1863
6. Honetzy Miksa 1864-1889
7. Geduly Lajos 1889
8. Czekus Gyula János 1889-1890
9. Boór Jenő 1890-1891
10. Mikler Sándor 1891-1893
11. Varga Márton 1893-1917
12. Szelényi Endre 1918-1921
13. Marcsek János 1921-1927
14. Belák (Túrmezei) Sándor 1927-től

Felügyelői voltak 1783-tól:

1. Brankovics Mihály 1783-1784
2. Pfannschmidt Dániel 1784-1790
3. Lintzenmayer Mihály 1790-1797
4. Oelschläger Ferdinánd 1797-1798
5. Mayer Mátyás 1798-1802
6. Mathesy István 1802-1826
7. Mathesy Miklós 1826-1832
8. Stepán Ferenc 1832-1838
9. Radványi Miksa 1838-1847
10. Oelschläger Mihály 1847-1851
11. Lux Leopold 1851-1866
12. Tichy Károly 1866-1869
13. Fornét Kornél 1869-1870
14. Krajnyák Mihály 1870-1873
15. Lux András 1873-1876
16. Radványi Gábor 1876-1882
17. Burger András 1882-1884
18. Bolner Károly 1884-1905
19. Róthfuchs Evang. János 1906-1921
20. Honétzy Géza ügyvéd 1921-től

Ezt a menüt lenyitva „lélekemelő” verseket és történeteket találhatunk.