2021. december 11.
A Karácsony előtti hetek nélkülözhetetlen kelléke az ádventi kalendárium, amely a 20. század eleje óta rengetegett változott. Eredete a 19. századra tehető: az első változatai a német protestáns, azaz evangélikus környezetből származnak, és valójában karácsonyváró naptárnak nevezhetnénk, hiszen jellemzően december 1-től indul, nem pedig az az ádventi időszak első vasárnapjától, amely november 27. és december 3. között minden évben más napra esik.
Az egyik hagyomány szerint a vallásos családokban decemberben naponként 24 képet akasztottak a falra, a szegényebb családokban ez egyszerűbb formában élt: 24 krétavonalat festettek a falra vagy az ajtóra, amelyekből a gyerekek minden nap letörölhettek egyet, ez volt az ún. vonalnaptár. Szokás volt az is, hogy minden nap egy nádszálat helyeztek el egy kis jászolban.
Egy másik formája ennek a az úgynevezett karácsonyi óra, ami valójában egy gyertya, amelyet minden nap le lehet égetni a következő jelölésig.
Johann Wichern hamburgi evangélikus lelkész ennek egy nagyobb, látványosabb változatát készítette el az általa alapított árvaház, a Das Rauhe Haus (Vadócház) lakóinak, akikkel 24 gyertyát gyújtottak meg a szekérkeréken. Úgy tartják, ebből alakult ki a ma elterjedt ádventi koszorú.
A legkorábbi kézzel készült ádventi naptár feltehetőleg 1851-ből származik. Az első nyomtatott kalendáriumot 1902-ben a hamburgi Evangélikus Könyvesbolt adta ki, amely a gyertya gondolatát óra formában megvalósító forgatható mutatókkal rendelkező, gyermekeknek készült, karácsonyi naptáróra volt, hasonló a St. Johannis nyomda által 1922-ben kiadott órához.
1904-ben a stuttgarti Neuen Tagblatt napilap mellékelt egy naptárt az újsághoz ajándékba. Az Alsó-Ausztriai Állami Múzeum azonban az 1903-as évet adja meg a nyomtatott ádventi naptár születési évének.
Mindezeknek némileg ellentmond Esther Gajek, a regensburgi egyetem néprajz kutatója, aki szerint Gerhard Lang egy maulbronni sváb lelkész fia az ádventi naptár feltalálója. Gyermekkori élménye volt, hogy édesanyja egy nagy kartonra ládikákat rajzolt, és mindegyikre egy-egy karácsonyi habcsók (fríz nyelvjárás szerint Wibele) volt varrva. A Reichhold & Lang nyomda résztulajdonosa lett Gerhard Lang, akinek az az ötlete támadt, hogy egy karácsonyi kalendáriumot kellene nyomtatni. A ő megoldása még nem tartalmazott süteményeket. A litográfiai eljárással készült színes rajzokat azonban ki lehetett vágni és kartondobozra ragasztani. Ez az első, bár ablak nélküli kalendárium 1908-ban hagyta el a nyomdát. Akkoriban még „karácsonyi naptárnak” vagy „müncheni karácsonyi naptárnak” nevezték. 1920 körül jelentek meg a piacon az első nyílóajtós változatok, ahogyan ma ismerjük. Ezek a nosztalgikus kalendáriumok még ma is különösen népszerűek.
A keresztény motívumok is hamar megjelentek, ugyanis az 1920-as évek elején a badeni Sankt Johannis nyomda is készített vallási naptárakat nyitott ablakokkal, amelyeken képek helyett bibliai versek láthatók. A Sellmer Verlag azóta is számos keresztény ádventi naptárat árusít a kínálatában.
Az 1930-as évek végén Gerhard Langnak fel kellett adnia vállalkozását, pedig ekkorra mintegy 30 különböző ilyen nyomtatvány adott ki. Viszont második világháború hirtelen véget vetett karácsonyi naptárak szárnyalásának, ennek a kiváltó oka a papírhiány és a képes nyomtatványok kiadásának tilalma volt. Az adventi naptárak diadalmenete csak a háború utáni időszakban folytatódhatott, és mára az egész világon elterjedtek. 1945-ben Richard Sellmer kiadót alapított, és a második világháború utáni elsőt ő adta ki. Ez volt a „Die kleine Stadt – A kis város”, amely még ma is megvásárolható.
Az 1950-es évektől az ádventi naptár ismét nagy népszerűségnek örvendett. Szinte mindenhol vásárolhatták az emberek – a tömeggyártásnak köszönhetően olcsóbbak lettek. A motívumok elsősorban romantikus, hóval borított városok voltak, a 24. ajtó mögött a Betlehem bújt meg. De egyre fontosabbá váltak a különböző művészek által kézzel festett változatok.
Az első csokoládéval töltött naptár 1958-ban jelent meg. Ma ez az egyik leggyakrabban vásárolt termék a játék- vagy képes kalendáriumok mellett. De a fényképes változatai is egyre népszerűbbek.
Az utóbbi években a kézműves naptárak irányába mutat a tendencia. Nagyon népszerű skandináv ötlet, hogy a számozott textilzsákokat egy zsinórra akasztják. Mindeközben már nem csak a gyerekeknek készül, a felnőttek is megajándékozzák egymást. Néhány éve új, média fájlokat, zenéket tartalmazó változatok is elérhetőek. Az eredeti funkció, a napok számlálása a családi meséléshez kapcsolódik. Így születik egyre több hangoskönyv 24 történettel vagy dallal. Számos internetes ádventi applikáció is létezik, napi e-mailek vagy nyereményjátékok formájában.
A legnagyobb szabadon álló adventi kalendárium Lipcsében található, 875 négyzetméteres. A legdrágább azonban valószínűleg a londoni Harrods áruházban van, amely 2010-ben indította el először a millió dolláros változatot, amelynek ablakaiban volt például a 18 karátos arany napszemüveg, motorcsónak és dizájner konyha is. Ebből is látszik, hogy a régi egyszerű ajándékok milyen túlzó irányba vitte a mai világ üzleti szemlélete és vásárlási szenvedélye.
2010-es években megjelentek a Szabaduló szoba stílusú naptárak is.
A latin adventus szó jelentése „eljövetel”. Jézus Krisztus születésére való lelki és lelki felkészülést jelöli. És még ha az adventi naptár formája, stílusa és megjelenése jelentősen változott is az idők során, az üzenet mindig ugyanaz: készülés Krisztus születésének ünnepére, örömszerzés, ennek időszak különlegességének és egyediségének kihangsúlyozása. És persze a karácsonyi várakozás fokozása felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt.
