Böjt 5. vasárnapja, Judica
Kezdő ének: Evangélikus Énekeskönyv 199.
Szöveg és kotta, meghallgatható a kotta feletti lejátszóval.
Bevezetés
Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.
Ámen.
Bevezető zsoltár
Ítélj meg, Istenem, és ments meg engem,
mert te vagy oltalmazó Istenem.
Küldd el világosságodat és igazságodat,
azok vezessenek engem;
vigyenek be szent hajlékodba,
hogy magasztaljalak téged, Istenem!
4. számú liturgia 1. énekverse
Üdvözlés, bűnvallás, kyrie
Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!
testvéreim! Isten színe előtt gondoljunk méltatlanságunkra, és valljuk meg
bűneinket!
Megvallom és bánom, irgalmas Istenem, hogy sokszor szeretetlen voltam
embertársaimhoz, pedig tudom, hogy Megváltóm önmagát adta értem. ne
engedd, hogy kárba vesszen rajtam Megváltóm áldozata: nevelj igazi szeretetre,
az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.
4. számú liturgia 2. énekverse
Kegyelemhirdetés, isten dicsőítése
Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által,
aki meghalt bűneinkért,
hogy Istenhez vezessen minket.
Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez
jóakarat.
4. számú liturgia 3. énekverse
Rövid imádság: óegyházi kollekta
Mindenható Isten! Kérünk, add meg nekünk azt a kegyelmet, hogy egyszülött
Fiad megváltó szenvedéséért elnyerjük bűneink bocsánatát, és új életben
járjunk, az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a szentlélekkel él és uralkodik
örökkön-örökké. Ámen.
Böjt ötödik vasárnapjának felolvasásra kijelölt igéje János evangéliums 8. fejezet, 46-59. versek
Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem?
Aki Istentől van, hallja Isten beszédeit; ti azért nem halljátok, mert nem Istentől valók vagytok.
Azután így szóltak hozzá a zsidók: Vajon nem jól mondjuk, hogy samáriai vagy te, és ördög van benned?
Jézus így válaszolt: Bennem nincsen ördög, ellenben én tisztelem az én Atyámat, ti mégis gyaláztok engem.
Én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi, és ő majd ítéletet mond.
Bizony, bizony, mondom nektek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha.
A zsidók ezt mondták neki: Most már tudjuk, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak, te pedig azt mondod: Ha valaki megtartja az én igémet, az nem ízleli meg a halált soha.
Csak nem vagy nagyobb atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek tartod magadat?
Jézus így válaszolt: Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, pedig nem ismeritek őt, én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóvá, hazuggá lennék, de én ismerem őt, és megtartom az ő igéjét. Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is.
A zsidók erre ezt mondták neki: Ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?
Jézus így felelt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.
Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.
Áldjuk és magasztaljuk a Szentháromság egy igaz Istent, mondjuk el az Apostoli Hitvallást:
Apostoli hitvallás
(Ökumenikus fordítás)
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.
És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették.
Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben.
Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.
Fő ének: Evangélikus Énekeskönyv 379 Rákóczi Ferenc bús éneke” lejátszó a kotta felett
Igehirdetés:
Kegyelem és Békesség Néktek, Istentől a mi Atyánktól és az Ő szent Fiától, az ÚR Jézus Krisztustól!
A mai vasárnap igéje a Zsidókhoz írt levél 10. fejezetéből a 19-25. versek:
„Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett. Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap. ”
Nagyon különös ez a tavasz, amelyet meg kell élnünk ebben a 2020-as esztendőben. Talán sokan voltunk úgy gyermekkorunkban, hogy milyen lenne, ha hosszabb lenne a nyári szünet, nem kellene iskolába járni, milyen jó lenne az iskola helyett otthon lenni. A mai fiatalok is bizonyára így gondolkodnak, legalábbis az elmúlt tizenöt év hitoktatói munkája alapján úgy gondolom. Többször meg akartam kérdezni a fiatalokat, és talán párszor meg is tettem, hogy hova sietnek annyira az iskolából, hogy az óra végét sem tudják megvárni, illetve előbb elkéredzkednek óráról, mert így a korábbi buszt elérik, sokkal hamarabb otthon lehetnek. Nos, elhozta a 2020-as esztendő azt, ami még 1986-ban sem történt meg, vagyis otthon marad mindenki hetekre, nem úgy mint a csernobili atomkatasztrófa heteiben. Homályos emlékeimben csupán annyi maradt meg, hogy a gyerekek nem mehettek a homokozókba játszani, de akik akkor már felnőttek, vagy idősebbek voltak, gondolom több mindenre emlékeznek abból, hogy befolyásolta a mindennapjaikat az az esemény. És mennyi következménye volt azóta is, hányan betegedtek vagy haltak meg annak az eseménynek a következtében.
Mi változott azóta a világban? Talán az, hogy ma már jobban akarunk, vagy jobban tudunk vigyázni egymásra, nem utolsósorban azért, mert a világ kicsit énközpontúbb lett, illetve egy kicsit több felelősségvállalás van – látszólag és egy kicsit tudatosabb a társadalmunk. A tudatosság azonban nem ment meg minket az önösségünktől, a felelősségvállalásunk pedig sokszor sekélyes. Ez a mai vasárnap az ötödik böjti vasárnap, amelynek középpontjában Jézus mint főpap áll. Az ő főpapi imája sokkal inkább a felelősségvállalásról és a tudatosságról szó. Bár a Nagycsütörtök este még aránylag messze van, mégis utalásokat találunk a vasárnap tematikájában Jézus szenvedésére.
Az alapige a zsidókhoz írt levél. Luther Márton a Jakab-levéllel együtt ezt sem sorolja a legfontosabb szentírási könyvek közé. Mit is talál benne problémásnak:
Mindezek felett kemény csomó rajta, hogy a 6. és 10. fejezetben kereken elutasítja a bűnösök megkeresztelkedés utáni vezeklését, s a 12. fejezetben azt mondja, hogy Ézsau is vezeklést keresett, ám sehol sem talált, ami pedig az Evangéliumok és Szent Pál levelei ellenére szólnak. S biggyeszthetnek ugyan glosszát mindezek mellé, hanem e szavak oly világosak, hogy nem tudom, nem mondanak-e eleget. Úgy gondolom azért, hogy e levél sok darabból szerkesztetett eggyé, s nem egyféle dolgot beszél el annak rendje szerint.
Akárhogy is, e levél pompás és ékes, mert Krisztus papságáról gyönyörű és hű szavakkal szól az Írások szerint, ezenfelül az Ótestamentumot is alaposan és bőven magyarázza, amiből megismerszik, hogy jeles és tudós ember szerezte, az apostolok egy tanítványa, aki sokat tanult tőlük, a hitben is agy tapasztalása van, s az írásokat is igen jó ismeri. Jóllehet, nem a hit alapköveit rakja le, ami pedig az apostolok hivatala, s ezt maga is megerősíti 6,1-ben (Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, térjünk rá a nagykorúaknak szóló tanításra. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek), hanem arannyal, ezüsttel s drágakövekkel ékesíti azokat, ahogyan Szent Pál mondja, (1Kor 3,11 Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus. Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát vagy szalmát, az a nap fogja világossá tenni ) Ne nyugtalanítson azért, hogy pozdorja, szalma vagy széna került a sorai közé, hanem ékes tanítását nagy tisztelettel fogadjuk; miközben tudjuk, hogy az apostoli levelekkel némely dolgokban nem vethetjük össze. (Luther Márton Előszók a Szentírás könyveihez, ford.: Szita Szilvia; Luther Kiadó)
Luther elsősorban azt rója fel a levélnek, hogy szalma került a sorai közé, miszerint az Istentől elfordult emberből már nem lehet jó, a jó pedig nem tud eltévelyedni. Viszont nagy erényének írja le hogy Krisztus papságáról gyönyörű és hű szavakkal szól. Feltehetőleg ezért is jelölte ki ezt az igét mára igehirdetési alapigéül egyházunk erre szakosodott bizottsága.
Az igeszakasz egy gyönyörű metaforával kezdődik, talán erre értette Luther Márton, hogy ékes tanítás: Krisztus teste a templom kárpitja a metaforában, amelyen keresztül megnyílt az út Isten országába. Mi nem lennénk erre képesek, Jézus Krisztus teste megtöretett, mint ahogy egy kettészakadt függöny már nem tölti be funkcióját, látszólag Jézus is kudarcot vallott – pedig pontosan ez vezet el minket Isten országához. A metaforát tovább folytatja a levél szerzője – ahogyan Krisztus testét is megmosták, úgy fog a szívünk is megtisztulnia a gonosz lelkiismerettől. Mélyen emberi tulajdonság, hogy azok a fájdalmak, hibák, vétségek, amelyeket elkövetünk, sokáig kísérnek minket. A levél szerzője rámutat arra, hogy erre nekünk nincs ráhatásunk, ehhez valaki nálunk nagyobbra van szükség.
Talán észrevettük már, hogy ha valaki ellen valamit elkövettünk, néha azzal, hogy felemlegetjük, fájdalmat, ellenállást, ellenszenvet váltunk ki, mintha egy gyógyuló, vagy gyógyulatlan sebet felnyitnánk. Emberileg ennyire vagyunk képesek. A gyógyításra nem vagyunk képesek. Ahogy az orvos sem tud gyógyítani, csak a kiváltó okot tudja megszüntetni, a gyógyulást a szervezetünknek kell elvégeznie.
Krisztus a kiváltó okot szüntette meg, ha ezt elfogadjuk hittel és szívvel, akkor megindulunk a gyógyulás útján.
A hit-remény-szeretet hármasa jelenik meg a levél soraiban: járuljunk oda teljes hittel, ragaszkodjunk a reménység hitvallásához, ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre buzdítsuk.
Végül egy intelem: ne hagyd el gyülekezetedet: azt a közösséget, ahol otthon érzed magadat.
A vasárnap felolvasásra kijelölt igéje János evangéliumából való, az a jelenet, amely végül sorsdöntő lesz Jézus ítélete szempontjából. A koholt vádak nem állnak meg, egyedül abba a párbeszédbe kapaszkodva lehet őt elítélni, amelyet sokan hallottak a zsinagógában, amelynek a végén kimondja az ÚR nevét, amit nem lehetett kimondani, sőt magára vonatkoztatva mondja, mint az Isten Mózesnek az égő csipkebokorból – mielőtt Ábrahám megszületett volna „én Vagyok”.
A következményeket Jézus késleltetni tudja, de elkerülni nem akarja. Még nem adta át a missziói parancsot tanítványainak, még nem törte meg a kenyeret az utolsó vacsorán, új tartalommal megtöltve a régi zsidó szokást, még nincs elindítva az a folyamat, amely a Szentlélekkel megerősítve a tanítványok tovább szolgálását, az egyház létrejöttét hozza magával. Mindezek a Nagyhéten megtörténnek, ezeknek záróakkordja és egyben az ezután kezdődő szenvedéstörténetnek nyitánya a főpapi ima, mely Jézus Krisztus küldetésének egyik legmeghatóbb pillanata. Mélyen emberi és mélyen isteni egyben:
Lk 22,41-44
Azután eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse őt. Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.
A főpapi imádságot legrészletesebben János evangéliumából ismerhetjük meg, de Lukács még fájdalmasabban mutatja meg ezt a pillanatot. Hogyan viszonyul ez a mi viselkedésünkkel, mindennapi életünkkel. A mai igehirdetési ige, a Zsidókhoz írt levélben ezt is bemutatja, bár – Luthernek ez volt a problémája, hiszen ő a naponkénti megtérést, és Istenhez való visszatalálást vallotta.
Az alapigénk után így folytatódik a Zsidókhoz írt levél (10. fejezet, 26-31. versek)
Mert ha szándékosan vétkezünk, miután megismertük az igazságot, akkor nincs többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket. Ha valaki elveti Mózes törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal. Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tiporja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja? Mert ismerjük azt, aki így szólt: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek.” És ismét: „Az Úr megítéli az ő népét.” Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni.
Akár értékes a Zsidókhoz írt levél, akár kevésbé értékes, elgondolkodtató, és megfogadásra méltó ez a levél. Vegyük komolyan Isten szavát. Az elmúlt napokban olvastam egy bölcsességet: a föld még nem ölt meg, csak hazaküldött gondolkodni. Még nem ölt meg – de százakat, ezreket, tízezreket igen. Olaszországban egy családban már sokadik idős ember hal meg, a hozzátartozók már nem sírnak, elfogytak a könnyeik – így a másik hír. A föld – a teremtett világ – egy és ugyanaz. Mi hisszük azt, hogy van egy értelmes mozgató erő, nem csupán a véletlen generálja az eseményeket. És mit tehetünk ebben a helyzetben?
Legyünk egymásra figyelemmel, hordjuk egymást szeretetben és óvjuk egymást, felfelé pedig hittel és reménységgel tekintsünk. Nagyon nagy szükség van erre az elkövetkező hetekben, mert próbára leszünk téve, amennyire azt el tudjuk hordozni. Adja Isten, hogy ne jobban!
Ámen.
Imádság: Istenem, aki szeretet vagy, tisztíts meg engem Jézus vérével minden tisztátalanságtól, amely tőled elválaszt engem, és azután költözzél szívembe, hódíts el magamtól, és szabadíts meg mindentől, ami alkalmatlanná tesz a szolgálatra, hogy hitben, szeretetben és türelemben mindig neked hódoljak, és örökké tied legyek, Jézus Krisztus, a te Fiad, a mi Urunk által. (Johann Arndt 1809)
Miatyánk:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
Szenteltessék meg a Te neved,
Jöjjön el a Te országod,
Legyen meg a Te akaratod,
Amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma,
És bocsásd meg vétkeinket,
Miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek,
És ne vígy minket kísértésbe,
De szabadíts meg a gonosztól
Mert tied az ország, a hatalom
És a dicsőség mindörökké!
Ámen.
Ároni áldás:
Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged! Ragyogtass az Úr az ő arcát tereád és könyörüljön rajtad! Fordítsa az Úr az ő szent arcát tefeléd, és adjon tenéked békességet!
Ámen.
