2020. 12. 11.
Mint fogadjalak téged (Wie soll ich dich empfangen 1653)
Az 1650-es évek egyikének késő tavaszán sovány, fakóarcú, rendetlen külsejű férfi szállt le Mittenwalde parókiája előtt a postakocsiról. Felleghajtóját* maga köré fogva, hóna alatt hegedűvel lépett be sietve Gerhardt Pál parókiájának kapuján. Crüger János ő, a berlini híres kántor, a Praxis pietatis melica című énekeskönyv szerkesztője. Barátjához jött, Gerhardt Pálhoz, akinek néhány éneke lelkes hívévé tette. Most azért jött, hogy számon kérje az újabb termést egy újabb, bővített kiadás számára.
Gerhardt Pál iratcsomót nyújtott át neki, amelyben Crüger megilletődve számolt meg 63 új éneket. Megilletődött örömmel forgatta a lapokat s az elsők között vette kézbe ezt a gyönyörű adventi éneket.
A hálaadás örvendező kényszere csendül ki a sorokból. Olyan valaki bizonyságtétele ez, aki minden körülmények között Megváltójában leli élete erejét. Mittenwaldéba akkor került a költő, amikor az egykor ezer lelkes falut a 30 éves háború dúlása, menekülő katonák fosztogatása, egy hatalmas tűzvész, és a kétszer söprő pestis 250 lelkesre fogyasztotta.
A hívek fásultak, keményszívűek, amikor Gerhardt Pál 1651-ben átveszi hivatalát és lankadatlan buzgalommal egyengeti Keresztelő Jánosként az utat Mestere előtt. Amikor híveiben itt-ott felcsillan az újraéledő hit, boldogan tanítja őket új énekére:
(A mai és a korábbi szöveget is feltüntetem, érdemes összevetni a fordításokat, jobban megvilágítja az ének gazdag, több jelentésrétegű szövegét!)
(Az ének 10 versszakkal rendelkezik, a mai énekeskönyvünk ebből csak hatot közöl, 1-5. és a 10.)
Az ének tartalmi felosztása: az 1-5. vers túláradó hála szava az Érkező előtt, a 6-9. pedig a vigasztalás a szorongó szívnek. Gerhardt költészetének egyik jellemzője a szív érzéseinek szabad áradása, de ugyanakkor az örvendetes kényszer, a „kell”. (Az ének német eredeti szövegének első sorában is szerepel a „soll” – s ez több énekére is jellemző.)
*ódivatú bő férfiköpeny (megt. Jókai Mórnál)
Koren Emil: Irgalmadat éneklem 172. old.
___________________
2020. december 5.
Adventi énekeink:
Jertek hívek Jézus elé (138)
Vannak énekek, amelyek beleékelődnek a nép szívébe. Természetes jelenség ilyenkor, hogy a dallam mélyebb nyomot hagy, mint a szöveg. Később az ilyen énekekhez szokások is kapcsolódnak, amelyek tradíciókká válnak, s így tartósítják az ének használatát. Ilyen a XIV. századból származó „Quem pastores lauderes” (Kit sok boldog pásztor dicsért) éneklése is. Gerhardt Pál korában is igen ismert ének volt ez.
Ehhez az énekhez írt Gerhardt Pál korszerűsített szöveget a maga barátságos, közvetlen stílusában. Tartalmi ihletést Lukács evangéliumának 2. fejezetének 15. verséből kapott: „Menjünk el egész Betlehemig és lássuk meg, ami történt, amit az Úr tudtunkra adott.” Valamint a 95. zsoltár 2. és 6. versei: „Menjünk elébe hálaadással, vigadozzunk neki zengedezéssel… jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le, hajtsunk térdet az Úr előtt…”
Gerhardt legrövidebb éneke ez. Gyermek egyszerűséggel csengő sorok. Először 1666-ban jelent meg Gerhardt énekeinek gyűjteményes kiadásában, amit Eberling szerkesztett.
Az írás ebből a könyvből származik:
Koren Emil: Irgalmadat éneklem, Budapest 2015 (1969-es könyv új kiadása)
Ének lejátszása – a fóti evangélikus kántorképző előadásában
1. Jertek, hívek, Jézus elé, Betlehem kis jászla felé, Jertek, Jézus drága nevét Áldja vígan szívünk, szánk.
2. Szégyent vall a bűn mérge már, Bárhogy támad sátán, halál, Szívünk benne békét talál. Ó, mi gondunk volna még! 3. Isten nékünk adta Fiát, Hálás, hívő szívvel imádd! ő a szolgaságból kivált, És a mennybe fölemel. 4. Szánó szíve vonta felénk. Látta lelkünk égő sebét, És elhagyta értünk egét: Testet öltött, földre szállt. 5. Jákób fénylő csillaga* ő. Sátánt, átkot, bűnt leverő. Gyászos éjből tűnik elő. Győz a poklok erején.
